Kilátás a semmire Nyomtatás
2009. október 07. szerda, 09:35


Dagad a honfiúi kebel, ha a lesüllyedt ország szürke masszájában valódi gyémántra lel. A magyaros virtus és találékonyság ülhetett tort  öt esztendeje Bodrogkeresztúron, amikor egy lelkes lokálpatrióta fejéből kipattant a kilátóépítés ötletének szikrája. A zsenialitás fokozódott, mert ehhez nem a meglehetősen szegény helyiek bugyellárisát vették igénybe, hanem Európával fizetették meg a grandiózus ötletet. Az észkerék pedig akkor járt csúcsra, amikor a tervek készültek.


Negyven centis kilátó negyven millió forintért. Vagy megfordítva: egymillió egy centi. A költségkímélő beruházás még takarékosságra is módot adott. Nem volt szükség védőkorlátra, mert nincs mit védeni. A helyi veszélyeztettettek pedig messze elkerülik az objektumot, mert arról éppen a vízművek birtokára vetül a tekintet. Rendes alkoholista pedig a fürdővizet is kerüli, nemhogy annak előállítóját.
Milyen hülyék ülnek Brüsszelben a pénzes ládikán! A metróépítéstől tízmilliárdokat vonnak el, mert csip-csup korrupció bája lengi körül a két évtizede húzódó beruházást, Bodrogkeresztúrnak viszont szívfájdalom nélkül kifizetnek negyven milliót egy védőkorlát nélküli negyven centi magas betondobogóért. Az egyik Luca széke gyorsaságával épül, a másiknál nyilvánvaló a csalás. Hol itt az arányosság?
A hazai demagógiában. A pénz valóban az Uniótól érkezik utólagos elszámolással. Előtte valamelyik kormányszerv, még korábban pedig a kistérségi fejlesztési tanács minősíti a pályázatokat. Márpedig a kormány politikai színét ismerjük, regionális csápja is ugyanolyan árnyalatú. Amit a kormányban lehet, azt a belőle fakadóknak miért tiltanák? Illő tisztelettel ajánlom a Zuschlag-per aktahalmát. Leszámítva annak összeadásbeli tévedéseit. Annyi tétele van, mint égen a csillag. Egyenként tízmilliós csalárdságról szólnak, a végösszeg mégsem éri el a százmilliót. Matematikusokat a sajtóba!
A kiskunhalasi pénzcsináló pártakarattal sikkasztott, a bodrogkeresztúri polgármester vajon milyen engedéllyel állt a kamera elé? Ha megdicsőülése színterének véli a tévéképernyőt, nagyon buta ember lehet. Ugyanis elvtársai nimbuszát tapossa. Mit ér a diadaljelentés, hogy az unió források felhasználásában hazánk élenjáró, ha csökött dobogókra dől a dohány Brüsszelből? Ahonnan ravatalozó építéseket is finanszíroznak, miközben az ország gazdasága agonizál. Lehet, hogy ott már tudnak valamit? Talán temetik hazánkat?