A szolidaritás ereje Nyomtatás
2007. november 22. csütörtök, 14:41
Évek óta nem volt ekkora sztrájk Magyarországon. A munkabeszüntetések gazdasági, anyagi hatásait csupán napok múlva lehet kimutatni, ám néhány tanulság már most levonható. Az egyik: a megosztottságnak hatása van a munkavállalói érdekvédelemre is. Nem minden szakszervezet csatlakozott a sztrájkhoz. Ezt megpróbálhatják kihasználni azok, akiknek ahhoz fűződik érdekük, hogy a megmozdulás jelentőségét kisebbítsék.

A szocialisták azt mondják, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kisajátította a tiltakozást. Valóban, a Fidesz is támogatásáról biztosította a sztrájkolókat, de ezt megtenni neki is jogában állt. Mint ahogy badarság azt mondani, hogy a szakszervezetek csupán a béralkuk miatt sztrájkolhatnak, vagy kizárólag a tagok jobb munkakörülményeiért küzdhetnek.



A szakszervezetek társadalompolitikai kérdésekben is legitim módon szólalhatnak meg. Dönthetnek úgy is, hogy tiltakoznak az egészségügyi rendszer átalakítása vagy a nyugdíj-megállapítás új szabályai ellen (mint tették most), vagy – szolidaritásból – csatlakozhatnak más érdekvédők megmozdulásához. A politizálástól nem lesznek hiteltelenek.



A tegnapi megmozdulás másik fontos tanulsága abból fakad, hogy a sztrájk és a tiltakozó megmozdulás egyáltalán létrejöhetett. Hogy tanárok, egészségügyi dolgozók csatlakoztak a vasutasokhoz, civilszervezetek félpályás útlezárásokat tartottak, és együtt tüntettek.



Ez nem csupán a kormány népszerűtlenségéről szólt. A tegnapi megmozdulás azt is jelezte, hogy a magyarországi érdekvédelem – hosszú tétovázás és tehetetlenkedés után – mintha kezdene magára találni. Ezért a sztrájk és a tiltakozás sikeresnek mondható: sokan hangot adtak elégedetlenségüknek. Kiállásukat nem lehet meg nem történtnek tekinteni. A szervezők pedig azt bizonyították, hogy összefogva nagyobb erőt képviselnek. Hiszen a sztrájk részben már az előtt elérte egyik célját, hogy egyáltalán megtartották volna. A kormány a tiltakozás előtti napon jelentette be, hogy egyelőre nem zár be újabb vasúti szárnyvonalat, Tóth Károly szocialista képviselő pedig a vizitdíj megszüntetését javasolta. Ezt a kormány – nyilatkozataiban legalábbis – ellenzi. De már egyáltalán nem biztos, hogy a kormányfő abban a helyzetben lenne, hogy rosszallásától meghátráljon a kormánypárti képviselő.



Elvégre a kormánypárti képviselők is itt élnek, és pontosan érzékelik, hogy Magyarország elégedetlen. Elégedetlen a kormány munkájával, elégedetlen az ország teljesítményével. A képviselők nyilván úgy kalkulálnak, hogy ők még akkor is képviselők szeretnének lenni, amikor ez a kormány már sehol sem lesz.



Ha úgy tetszik, a képviselők is csatlakozhatnak a szolidaritási akcióhoz.


Forrás: Magyar Hírlap Online