Címlap
Vallási alapon szerveződő szubkultúrák PDF Nyomtatás E-mail
2006. december 18. hétfő, 08:05
Szubkultúrák sok alapon szerveződhetnek, egyik lehetséges oldala a vallás, amely köré a múltban és a jelenben is rengeteg kultúra épült. A világon és hazánkban is sok „deviáns” egyház kialakult. Ezek kialakulásának az okaira, a vallási szubkultúrák hatásaira, működési elveire, illetve, hogy alapvetően milyen helyet foglalnak el világunkban, sok kutatást végeztek. Én abból a néhányból, ami kezeim közé került, megpróbáltam összerakni saját véleményemet, meglátásomat az olvasottak elemzésével. Már az elején leszögezem, hogy sok kérdés számomra (is) nyitott maradt, mindenesetre megismerkedtem egy olyan társadalmi jelenséggel, amely nem kevés embert érint, ha belegondolok engem is, hiszen több olyan személyt is ismerek, akik tagjai valamilyen vallási közösségnek, ami eltér a „megszokott” egyházaktól. Jó és rossz élmények is fűznek ezekhez a vallásokhoz.

Számos elmélet létezik arra, hogy miért alakulnak ki ezek a különböző új vallási mozgalmak. Sokat hallhatunk a szekularizációról, melynek oka elő sorban szerintem abban keresendő, hogy a társadalmat az utóbbi évszázadokban a tudományos-technikai fejlődés „varázstalanította”, elvette a mágiát az emberektől. Ezek a fejlődések fokozatosan megválaszolták a legtöbb kérdést, életünkbe pedig egyre inkább szerepet kapott a technika. Ez régen kezdődött, még jóval az első gőzgép előtt, de az újabb és újabb találmányok egyre jobban átitatták mindennapjainkat. A fizika, kémia, filozófia és minden egyéb elterjedése miatt az emberek sokkal inkább a tudományban kezdtek el bízni, mivel az könnyebbé tette életüket, bizonyíthatóak voltak, szemük láttára történt minden. Ezek által sok esetben fokozatosan nagyobb tiszteletet kapott a tudomány, mint a vallás.


Az újkori élet, a rohanó élet is szerepet játszhatott ebben. Bár a szabadidő nőtt, az emberek sokszor inkább kikapcsolódásra használták fel azt.


Következő ok pedig a különböző politikai ideológiák lehetnek, melyek sokszor bomlasztóan hatottak a vallási közösségekre.


Az egyházak megadják a társadalmi együttélés etikai kódexét, a jóra tanítanak, de ezeket a tanításokat is helyettesíti már a jog, illetve az oktatási rendszerünkben is megtanulhatjuk ezeket, így ezt a funkciójukat is elvesztik. Mást pedig a mai világban nem adnak az embereknek, hiszen a társasági élet központja sem lehet már. Az idős korosztály számára még ezt a szerepet betölti, de a fiatalokét már nem, persze ezekre ott vannak a közös programok, kisközösségek de ezek sem vonzzák be az embereket. Ismerek olyan fiatalokat, akikre a szüleik még ráerőltetik, hogy a Katolikus Egyház miséire járjanak, de már az apjuk is alszik vasárnap reggel a templomban, mert őt sem köti le a prédikáció, csak megszokásból, illetve hagyományból jár el. Ez a családi válság része, amellett, hogy családaink egyre inkább széthullnak, lassan eltűnnek a három generációs családmodellek, illetve egyre több a csonka család, ezáltal a hagyományok sem tudnak öröklődni.


De fontos indok, melynek következménye lehetett a szekularizáció, a spiritualitás elvesztése, az egyházaktól az emberek spiritualitást várnak el. Elvárják, hogy úgymond megvilágosodást kapjanak. Az egyházak feladata a tudat ápolása is, ezt tudtukon kívül ugyan, de igénylik a hívek is. Úgy érzem, hogy szokásos egyházaink elhidegültek az emberektől, illetve sok szempontból is elavultnak „hisszük” őket, vagy azok is. Ezért a spiritualitásért fordulnak sok esetben az emberek az új vallások felé, melyek több figyelmet szentelnek az individuumoknak, többet foglalkoznak az egyének belső világával. Gondoljunk csak a buddhizmusra, vagy a Krisnásokra, alapvető része vallásuknak a spiritualitás, a lélek és a tudat napi ápolása, meditációval, közös légzőgyakorlatokkal, melyek során a híveknek alkalmuk van új élmények megszerzésére, önfejlesztésre. Ez az úgynevezett transzcendentális nyitottság. A vallási élményt adó egyházak ezért leváltották a hagyományosakat.


A szekularizáció kialakulása mindenképpen megalapozta az új vallások elterjedését.


Kiemelkedően érdekes feltevésnek tartom Edward Tiryakian elméletét, miszerint a deviáns és „nem intézményes” vallások megjelenése egy közelgő forradalom előjele, a normarendszer összeomlását jelzi. Ezt a furcsa teóriát több helyütt is igazolhatja a történelem, például a kereszténység elterjedése is szubkultúraként indult, majd elterjedt, mintegy tudati, normarendszeri forradalom útján. A reformáció eszméje szintén szubkultúraként kezdett el teret nyerni, majd az egész egyházat, keresztény hitvilágot, amely akkoriban az egész társadalomra hatással volt, megrázó forradalmon vitte keresztül. Ezek a forradalmak is több éven át érlelődtek, mire drasztikus változás jött volna létre. A XX. században számos deviáns vallás jött létre, főleg a ’60-as években tetőzött ezek terjedése, mikor a mi tudati forradalmunk leginkább beindult. Ez a forradalom azokat a vallásokat helyezi előtérbe, melyek a világot akarják megváltoztatni, jobbá tenni. Szinte mindegyik „új” vallás egy új tudatot, egy új értékrendet ad a követőinek, melyek legtöbbször az anyagiasult, pénzközpontú világrendet (is) vetik meg. A szcientológiai egyház egyik alapelve például, hogy az ember alapvetően jó, ezt sokan akarják hallani, jó lenni, és nem részt venni bolygónk elpusztításában. Kitörni a mindennapok feszültségéből, abból a közegből, amely elvárja, hogy első legyen a „cég”, első legyen a munka, mert csak a pénzből lehet jó autód, csak a pénzből tudod megvenni azokat a dolgokat, melyekkel megfelelhetsz az elvárásoknak. A kiábrándultság sokakat vezet el ezekhez az egyházakhoz. Sok egyéb ok mellett persze. Erről a tudati forradalomról sokat hallhatunk, egyre inkább nyilvánvaló, hogy egy ilyennek kell végbemennie annak érdekében, hogy megmentsük magunkat magunktól. Az ilyen vallások nagy százaléka ennek az eszmének a része. Ez ismét igazolná Tiryakian elméletét, a mi forradalmunkat is előre jelezték a deviáns vallások. Persze sok a létrejövő „régimódi vallás”, de ezek csak gondolkodásmódban nyúlnak vissza a múlt eszméihez, számunkra újak. Úgy gondolom, hogy ennek a forradalomnak is meg lesz a maga csatája, de hogy mikor és milyen oldalak között, azt nem tudnám megmondani. Ezek mindössze feltevések a részemről is, de mindenesetre elgondolkoztattak.


Mielőtt rátérnék az áttérésekre, még megemlíteném a vallási közösségek és a New Age közötti különbségeket. Az új vallások zöme a közösségre fekteti a hangsúlyt, sokan ezért is csatlakoznak hozzájuk. A csatlakozás általában radikálisan megváltoztatja az életvitelt, olyan szabályrendszernek kell alávetnie magát a követőknek, melyek általában az életük minden területére hatással vannak. Ezzel szemben a New Age-et nem is igazán nevezhetjük vallásnak, szerintem számos esetben nem vallás, bár sokaknál kapcsolódik istenhithez is. Azt leszögezhetjük, hogy nem intézményesített. A New Age egy teljesen individualizált, privát hitvallás. Ez személyenként változhat, és sok formájával találkozhatunk. Ez talán a legelterjedtebb az újonnan megjelent vallások közül, mivel semmi külső szabályrendszerhez nem kell igazodni, csupán ahhoz, amit saját magad alakítottál ki. Nincsen hitközösség, csak saját magad vagy és csak magaddal kell elszámolnod. Saját lelkiismeretednek gyónsz.


A New Age sok szokást, hagyományt, erkölcsi normát, normarendszert merít más vallásokból. Például a meditáció, a füstölőgyújtás, az imádkozás, de ismerek olyan egyént is, aki templomba is jár, persze a misén kívül, hogy elmerüljön gondolataiban és „meggyónjon” Istennek, de nem tagja az egyháznak és sok szempontból megveti őket. Egyre inkább elterjedt, főleg a fiatalok körében az a jelenség, hogy hisznek Istenben, de a maguk módján teszik ezt, elhatárolódva az egyházak dogmatikus hozzáállásától. Egy olyan Istenben hisznek, aki nem küldi őket pokolra, azért mert szexuálisan túlfűtöttek, mert hétvégén megisznak egy pár sört a haverokkal, vagy, mert elszívnak egy füves cigit. Ismerek ilyen fiatalokat, ők is meggyónják bűneiket, de más normarendszert alkalmaznak. Sőt sok esetben úgy állnak Istenhez, mint aki a barátjuk, aki támogatja őket. A keresztény egyházakhoz képest sokkal emberközelibbek, elérhetőbbnek állítják be Istent. Vegyíthetik is a vallásokat, az egyistenhitet a buddhizmusra jellemző meditációs, jógagyakorlatokkal.


A New Age más módon is kifejtheti hatását: vallásgyakorlatot, de anélkül, hogy akármilyen egyházközösségnek a tagja lenne a hívő. Ismerek olyan egyént, aki komoly követője a buddhista hitvilágnak, de nem jár el semmilyen közösségbe. Önmagát képzi könyvekből, és meditációval. Sok harcművészettel foglalkozó egyén is hasonló utat követ. A harcművészet alapvetően is sok kapcsolatot tart fent az ilyen jellegű tanításokkal, így a sport mellett egyes eszmék (általában buddhizmus, taoizmus) útját is járják önképzéssel.


Nagyon érdekes jelenségnek tartom azt, amikor egyes emberek valaki más által kifejtett életfelfogást, hitvallást követnek. Például Márai Sándor Füveskönyv-ét, amely nagyon népszerű a fiatalok körében is, sokan határozott útmutatóként kezelik és megpróbálnak a szerint viszonyulni az élethez.


A áttéréseket számos életünket befolyásoló tényező okozhatja, több dolog is közrejátszhat benne. Mégis vannak bizonyos körülmények melyeknél hajlamosabbak az emberek csatlakozni valamilyen vallási közösséghez, új értékrendek, normarendszerek után nézni, ezek a körülmények válságok, krízisek. A megtértek nagy százaléka a megtérésnél több válságon is keresztül mentek az időben, ezek lehetnek munkahelyi, iskolai, partnerkapcsolatban beállt változások, pályakezdés, bizonytalanság, satöbbi. Az áttéréseket én két csoportba sorolnám. Alapvető tényező, hogy azok, akik valamilyen válságban, vagy csak lelki krízisben vannak, változást akarnak elérni. Ezt persze megtehetik a nélkül is, hogy bármilyen kapcsolatba kerülnének a vallással, sőt a legtöbben ezt is teszik, hiszen mindannyian kerülünk krízishelyzetekbe, akár többe is egyszerre, mégsem kezdünk el foglalkozni a hittel. A két csoport így azok, akik saját elhatározásukból térnek át, illetve akiket megtérítenek. Feltételezem, hogy akik önmaguk fordulnak a valláshoz, legtöbb esetben a New Age követői lesznek, például akit sok munkahelyi stressz, magánéleti válság ér, az a saját lelki egyensúlya érdekében a meditációt kezdi el gyakorolni, majd foglalkoztatni kezdik az egyéb okkult dolgok. Vagy akit az egészsége juttat válsághelyzetbe, az esetleg a jógát és egy egészségesebb életmódot választ, melyet átitat a vallás. Persze nem a New Age az egyetlen út, akár egyenesen egy vallási közösséghez is beállhat önként (ehhez persze tudnia kell elveikről), vagy akár a New Agen keresztül is megismerkedhet velük. Valamilyen szinten ez is térítés, hiszen valami módon az ismereteket így is meg kell kapnia az adott egyházról, de mégsem az a fajta megtérítés, amit a szó szoros értelmében kell értenünk. Így át is térek a második csoportra, azokra, akiket megtérítettek. A különböző deviáns egyházak nagy része, külön csoportot foglalkoztat ezekre a térítésekre, akik jól képzettek a kommunikációban, akik jó rábeszélési technikával és különböző fortélyokkal próbálnak hatni az emberekre. Gondosan ki tudják választani az áttérésre hajlamos személyeket, akiket interaktív technikákkal ismernek ki, megtudják konfliktushelyzeteiket, múltjukkal kapcsolatos fontosabb pontokat, majd ezeket felhasználva próbálják áttéríteni őket. Ezt persze abszolút nem erőltetik, hiszen mindvégig kedvesek maradnak a kiszemeltek felé, meghívják őket egy összejövetelre, ahol szintén lassan közelednek felé, persze mindezek közben egyre inkább befolyásuk alá kerítik őket. Ezek a technikák agresszív jellegűnek festik le ezeket a közösségeket, és a térítések voltaképpen valaki nézőpontjának megváltoztatására irányulnak, de sok szempontból érvek helyett valamilyen szintű tudat alatti befolyásolást alkalmaznak.


Ezek mellett számos olyan vallás is helyet foglal, melyek abszolút nem foglalkoznak térítéssel. Persze adnak tájékoztatást azok számára, akik érdeklődnek, de nem tartanak hívő toborzásokat.


Az új vallások elég nagy teret nyertek életünkben, lépten-nyomon találkozunk velük. Úgy vettem észre, hogy ezek a vallások egymásra nagyrészt ellenségesen reagálnak, hiszen, ha beírom az Internetböngészőbe valamelyik vallás nevét, legalább egy bíráló leírást is találhatunk róluk. A Keresztény Egyház is támadja őket, de egymást is megvetik. Kivétel, mint mindenhol, itt is akad, van, amelyik megpróbál teljesen elhatárolódni a véleménynyilvánítástól, de ebben a kérdésben nagyon nehéz neutrális maradni, nekem is megvan a véleményem minden olyan vallásról, amelyet ismerek, elítélő és egyetértő egyaránt. Attól függetlenül, hogy vannak olyan szekták, amelyek személyes véleményem szerint rossz irányba terelik nyájukat, mindenki maga döntheti el, hogy mit választ és ebbe nincs jogunk beleszólni, mert ha az adott személynek lelki békét, megnyugvást ad, azzal nem árt senkinek, esetleg csak magának. Ez társadalmi szinten vizsgálva nem ilyen egyszerű, de az individuumok korlátozása nem megoldás. Egyes új vallásokkal én is rokonszenvezek attól függetlenül, hogy jelenlegi gondolkodásom szerint sosem fogok csatlakozni egyikhez sem, a New Age egy gyenge árnyalatába már beletartozok én is, hiszen hiszek a spiritualitásban, abban, hogy tudatunkban sok kaput képesek vagyunk kinyitni, a meditáció jótékony hatásaiban, abban, hogy megfelelő gondolkodással, pozitív hozzáállással, kellő önkontrollal sok mindent elérhetünk.

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld