Címlap Életminőség Apukám házat épít
Apukám házat épít PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2009. október 20. kedd, 15:35

Ezt a házat ma már mások lakják. Másik család, más életforma, másféle berendezkedés – annyit azonban látatlanban is biztosan tudok: ha ma lépnék be az ajtón, ugyanazt érezném. Otthonba érkeztem.

Mitől válik négy fal otthonná? Papíron, helyesebben monitoron kispekulált formáktól, mégoly szellemesen kiagyalt szerkezetektől biztos nem. Ahhoz, hogy lelke is legyen a háznak, kell még valami, ami a puszta anyagban nehezen tetten érhető. Könnyebb megragadni a költészet nyelvén – gondoljunk Kőmíves Kelemenné szomorú sorsára. Hitvesünket mégse falazzuk be első felindulásunkban; nem árt mérlegelni a várható előnyöket: lehet, hogy mégis jobb helye van a konyhában, vagy bárhol, ahol eddig tartottuk. Az otthon melege mindenesetre valahol az asszony körül keresendő. Ám mi a dolga ez esetben a férfinak? Forduljunk ismét a költészethez. Weöres Sándorra ezúttal is hagyatkozhatunk:

Apukám házat épít./Először a kéményt, borzasztó nagy füsttel./Aztán a ház tetejét.
Azután az ablakokat,/nem látunk át rajtuk, olyan feketék,/csak a falakon látok keresztül,
mivel még nincsenek./De meg kell építeni a falakat is,/meg a szobákat külön-külön.
Mikor a ház leér a földig,/apukám azt mondja: Ujjé! (Kisfiúk témáira)

 

 


Nem tudom, észrevették-e: a versben kémény, tető, ablak, fal, szobák szerepelnek. Nem láttam még gyerekrajzot, ahol faltól falig üvegablakokkal, lapostetővel ábrázolták volna azok a komisz kölykök álmaik otthonát. A „házsághoz” hozzátartozik mindaz, amit a versbeli kisfiú felsorol. Ez lehet talán az egyik kulcs, amely az otthon fogalmának opálüveg ajtaját nyitja. 
Gondolom arra is rájöttek: nem a kivitelezési ütemterv kivonatát olvasták ritmikus sorokba szedve. Mégis van min elmerengeni a sorok közt, kisfiúknak és kisleányoknak egyaránt. Már maga az indító sor sem gyakori manapság. Pedig, ha apuka építi a házat, az más – akkor van idő végiggondolni ezerszer is mindent, éjjel, lámpafénynél rakosgatva téglát téglára, dacolva ólmos fáradtsággal és lumbágóval. Akár a tetőtől haladunk az alapokig, akár fordítva, apuka és az egész család kórusban kiáltja a vakolatlan falak között, az ideiglenesen leterített parkettamintás PVC-n: ujjé!
Aztán telnek az évek, lesz ajtó, lépcső, korlát is kerül idővel, a plafonról lelógó textilcsíkot felváltja egy lépcső alá tervezett gardrób. A családi hagyatékból származó bútorok új huzatot kapnak, a falakra saját kezűleg gyártott lámpák kerülnek, a gyerekszobában pedig egyre szaporodnak az ágyak. A pad-lóról egyszer csak eltűnik a már szívünkhöz nőtt PVC, meleg fán tapodnak a 42-es gyereklábak. A konyha még a régi, puszta funkció – de apuka gondolt az ott serénykedő anyukára:
kis kukucskáló-ablakot épített a ház tömegéből kiugró konyha szekcióra, ahonnan épp a kapura látni. Aztán a cseperedő gyerekek is hozzáteszik a magukét az alkotáshoz: sokáig nincs meg a formája az étkezőpultnak, következésképp nincs meg maga a pult sem, míg egy nap a legidősebb fiú húz egy mesteri vonalat…

 

 

És telnek az évek, és nem csak örömöt hoznak. De vajon hány embernek adatik meg, hogy szerettei körében hagyja el az életet? És hány gyerek szembesül időben azzal, hogy a halál nem feltétlenül félelmetes, bár nagyon szomorú. Szomorú, de viselhető.
És milyen szerencse, hogy apuka (és anyuka) a tradíciók híve, és tetőt, méghozzá cserepes magastetőt rakott a házra. Amikor már az egy szobába kényszerült csemeték között a feszültség tapinthatóvá válik, a tetőtérben újabb szobák létesülnek. S milyen szerencse ez egy építész házaspárnak: az évek során megváltozott divatot is becsempészhetik otthonukba egy mozaikkal burkolt fürdő, egy minimalista zuhanykabin formájában. Kiegyenesedik a konyhapult is, a régi amúgy is funkcióját vesztette; már csak a kerek asztal körül fér el a hattagú család. Végül ajtó kerül a konyhabútorra – a külcsín időközben lopva kialakult: téglakő és fa került a homlokzatokra és a tornácra, a teraszra. 
A történet azonban itt nem ér véget. A valóságban ahhoz is hely kell, hogy a szépülés-gyarapodás anyagi hátterét előteremtsük. Így hát vevő jön, és fizet, és készülnek az új otthon tervei. A falakat már nem apuka fogja két kezével rakni – elszálltak az évek, csak a lumbágó maradt a régi. Meg a Család, amelynek tovább göngyölődő történetében a Ház története kitörölhetetlen fejezetet alkot. És talán ez a második kulcs a titkok kamrájába: otthonná csak olyan ház válik, amelyiknek történetét maguk a lakók írták. Aki nem hiszi, járjon utána!

 

Szöveg: Zöldi Anna Fotó: Kőrösi Péter

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld