Címlap Történelem, múltidéző Nemzet, demokrácia, összefogás
Nemzet, demokrácia, összefogás PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szabó Réka Zsuzsanna   
2009. június 08. hétfő, 10:45
Országgyűlési képviselő, Pápa város polgármestere – magyar politikus… Sulyok Dezsőről még ma is igen keveset tudunk, élete és munkássága pedig ma igencsak tanulságos. Szerencsés Károly: A nemzeti demokráciáért című könyve közelebb hozza hozzánk a világháború utáni évek sajátos politikai viszonyait, azt ahogy a nagy politikai daráló megsemmisítette, elűzte az irányvonalba nem illő személyiségeket.
A Sulyok Dezsőről szóló második, bővített kiadású könyv bemutatóját június 5-én tartották, a budai várban lévő Litea Könyvszalonban. Az esemény vendégei között ott volt a pápai születésű Kövér László országgyűlési képviselő is, ő írta a könyv előszavát. A Fidesz országgyűlési képviselőjével a könyvbemutató után és az európai parlamenti választások előtt beszélgettünk.
  • Képviselő úr, milyen kötődése van Önnek Sulyok Dezsőhöz?
- Ahogy az előszóban is bátorkodtam ilyen személyes megjegyzésekkel traktálni az olvasót, nekem gyerekkoromban a nagyapám mesélt Sulyok Dezsőről, mint demokratikus gondolkodású pápai ügyvédről. A nagyapám egyébként szociáldemokrata volt, baloldali munkásember. Úgy került kapcsolatba Sulyok Dezsővel, amit a könyv is tartalmaz, hogy a pápai munkásotthont – amit részben a saját pénzükből, részben a német szociáldemokraták hiteléből építettek fel – a németországi hatalomváltás után Hitlerék megpróbálták átjátszani a nyilasoknak. Sulyok Dezső sikeresen működött közre ennek megakadályozásában.
Akkor még nem tudtam, hogy Sulyok részt vett az országos politikában is, és azt sem, hogy milyen súlyú ember volt ő a politikában. Ez csak akkor derült ki számomra, amikor a ’80-as évek közepén már hozzáférhetők voltak azok a dokumentumok, amelyek az 1945-1948 közötti koalíció időszakot világították meg. Amikor megszülettek azok a könyvek, monográfiák, amelyek ennek az időszaknak a feldolgozásáról szóltak.
Igazából 1990 után kezdődött meg Pápán a Sulyok Dezsői életműnek a feltárása és rehabilitálása. Szerencsés Károly könyvének első kiadását elolvasva döbbentem rá arra, hogy nagyon sok olyan gondolat és érték van az ő gondolkodásában, munkásságában, amire úgy ismertem rá, mintha a miénk lenne, vagy a miénk is lehetett volna. A XX. század meglehetősen zaklatott történelméből nagyon nehéz egy modern kori demokratikus politikusnak és pártjának valami egyértelműen vállalható irányzatot a múltból választani, de Sulyok Dezső és az általa képviselt nemzeti demokrácia eszméje ezek közé tartozik. Ráadásul, ha egy pápai ember képviseli ezt, akkor az számomra külön öröm, mert én még mindig pápainak tartom magam.
  • Tehát úgy gondolja, hogy Sulyok Dezső nemzeti demokrácia gondolatát a mostani politikusok követendő példaként vehetnék át?
- Igen. Azt gondolom, hogy nagyon sok vita zajlott a demokrácia kialakulásának és a rendszerváltás kezdetének elmúlt 20 esztendejében. Sok vita zajlott arról, hogyan vélekedik egyik, vagy másik oldal, vagy párt az ellenfeleiről. Sokan kétségbe vonták a másik oldal demokratikus elkötelezettségét - okkal, ok nélkül -, a velük szemben állók nemzeti elkötelezettségét. Ezek között a vádak között voltak olyanok, amelyek valós alapra támaszkodtak, és voltak olyanok, amelyek rágalomnak tűnhettek. Egy azonban biztos, hogy nem került egyensúlyba a demokratikus elkötelezettség és a nemzeti kötődés az elmúlt 20 esztendő kormányzati gyakorlatában.
Most haza beszélnék, ha azt mondanám, hogy leginkább még a Fidesz 1998-2002 közötti teljesítménye az, ami ezt a mércét megüti. De ameddig ez nem válik közös kiindulópontjává, közös platformjává a demokrácia minden szereplőjének, addig nincs meg az a kellő közmegegyezés, az a kellő vitaalap, amely a demokráciát demokráciává teszi. Ugyanis a demokrácia egy vitatkozó rendszer. Azért jobb, mint a polgárháború, mert békés módon képes a kompromisszumokat elérni. De ahhoz, hogy vitatkozni tudjunk - irodalomról, a futballról, vagy bármi másról az életben –, ahhoz kell egy közös kiindulópont, egy közös vitaalap. A nemzethez és a demokráciához fűződő viszonyunknak az egyensúlya ilyen kellene, hogy legyen.  
  • Említette Ön is a megbeszélést és a vitát. Nagyon sokszor kompromisszumokra kényszerültek a magyar politikusok és a magyar kormány is. Ilyen volt Trianon is, amelynek a 89. évfordulójáról emlékeztünk meg. Mit gondol, az ellenzék meddig mehet el a kompromisszumok terén? Mikor kell azt mondani, hogy elég volt?
- Éppen most mondjuk. Erről szól a Fidesz kampánya, hogy elég volt. De egy ellenzéki párt, egy demokratikus berendezkedésben, amit ráadásul tiszteletben is akar tartani, nem mehet el tovább, mint hogy verbálisan jelezze azt, hogy mindaz, ami ezen a ponton túl történik, az számára nem elfogadható, és nem egyeztethető össze a demokrácia eszméjével és elveivel. Innentől kezdve már az a kérdés, hogy a másik oldal, ami most éppen hatalmon van, az képes-e belátni azt, hogy arra a közös nevezőre kéne törekedni, amiről az előbb beszéltem.
A magyar demokrácia 20 esztendős mérlegét megvonva, nem sokkal jobb a helyzet, mint amilyen Sulyok Dezső aktív, magyarországi pályafutásának vége felé, 1945-47-ben volt. Szerencsés Károly könyvének bemutatóján olvasott fel részleteket a Szabadság Párt megalakulása utáni időszak nemzetgyűlési jegyzőkönyveiből. Többek tetszésnyilvánításából is kitűnt, nagyon áthallásos idézetek voltak ezek.
Ma is azt látom, hogy a Révai Józsefek, a Farkas Mihályok és a többiek politikai örökösei próbálják eljátszani azt, hogy ők demokraták. De valójában nem tartják tiszteletben azt, hogy mégis csak kellene lennie egy olyan minimális nemzeti elkötelezettségnek, meg egy olyan minimális demokratikus elkötelezettségnek, amely nem engedi meg számukra azt, hogy a saját népüknek a kenyerét féltő részét szembe állítsa a nemzetét féltő részével. Vagy megakadályozná azt, hogy ártatlan embereken gázoljanak keresztül az azonosságukat eltakaró rendőrök.
Tehát sok tekintetben visszaköszön a múlt, és ilyen értelemben az, amit Sulyok Dezső képviselt, mérce egyik oldalról. A másik oldalról ugyanakkor figyelmeztetés is, hogy ha az elvek megőrzésének tulajdonsága egy ponton túl túlságosan megmerevedik, akkor az ember elszigeteli saját magát, és egy összeférhetetlennek kikiáltott magányos remetévé válik, ami gyakorlatilag meg is szünteti mint politikus, hiszen politikusnak lenni csak másokkal együttműködve lehet.
  • Sulyok Dezső nem csak a magyarországi demokráciáért, és a magyarországi magyarokért állt ki, hanem a határon túliakért is. Önök is ezt képviselik. Azonban nagyon sok támadást kapnak nem csak itthonról, hanem külföldről is. Most épp a szlovák kormány akarja csoportosítani a hadseregét a határokon, mert úgy gondolja, hogy mi a szuverenitásukat veszélyeztetjük. Mit gondol Ön erről?
- Mindenekelőtt azt, hogy az Európai Unió a megalakulásának eszméitől kicsit eltávolodva, egyre inkább pragmatikus politikai alakulattá válik. Amivel nem azt akarom, hogy ne lenne ennek haszna Magyarország számára, vagy ne lenne ennek pozitív oldala is. De ezen pragmatikus gazdasági közösségé válásnak az útján kezdi elfelejteni a saját alapítóinak az értékeit. Tehát nem egy értékközösséggé, eszmeközösséggé válik egyre inkább, hanem egyfajta materiális vagyonközösséggé, vagy érdekközösséggé. Ez az oka annak, hogy olyan országokat is a soraiba fogadott, jelesül Szlovákiát, amelyről az első pillanatban lehetett látni azt, hogy az Európai Uniós tagság deklarált demokratikus értékeihez való viszonyát tekintve legalábbis labilisnak mondható, tehát nem eléggé érett a csatlakozásra.
Ráadásul azt is megtapasztalhattuk, hogy itt is érvényesül a sokat emlegetett kettős mérce. Hiszen amikor Ausztria választói teljesen szabad, demokratikus választáson Jörg Haider Szabadság Pártját abba a pozícióba juttatták, hogy az osztrák néppárttal koalíciót alkotott, akkor egy meglehetősen indokolatlan és durva elszigetelési politika, blokádpolitika alakult ki egy klasszikus, nagyon régi és masszív demokratikus hagyománnyal rendelkező Ausztria kormányával szemben. Ma pedig szinte szótlanul tűrik azt, hogy egy populista, nacionál-soviniszta és effektíve fasiszta párt alkosson koalíciót az Európai Unió egyik tagállamában, s amely naponta alázza meg a saját, magyar származású polgárait verbálisan, törvényhozási aktusok által, és amely olyan kirohanásokat tesz egy szomszéd ország népével és politikusaival szemben, ami sokfajta jelzővel illethető, de az európaiság jelzőjével semmiképpen.
Mi megspórolnánk ezt a konfliktust. De minden rosszban van valami jó, ahogy szokták mondani. Ez a konfliktus – a maga bumfordiságában, ahogy azt Slota úr előadta – reflektorfénybe helyezi azon európai politikusok számára a magyar nemzeti problematikát a Kárpát-medencében, akik azért mégis csak egy európai szemléletű értékrenddel, és tárgyilagosan nézik azt, hogy mi is itt a helyzet a magyar nemzeti kisebbség sorsa körül. Tehát ha úgy tetszik Slota úr egy kicsit könnyít a helyzetünkön, hogy az Európai Néppárt velünk szövetséges politikusai világosabban lássanak magyar-szlovák, magyar-szerb, vagy magyar-román viszonylatban.
  • Mi tehetünk mi az ilyen kijelentések ellen?
- Semmit sem azon kívül, hogy tiltakozunk, és kellő önérzettel visszautasítjuk az emberhez és politikushoz is méltatlan magatartást. Nem élezzük ezt a konfliktust a kelleténél jobban, hanem világossá tesszük, hogy tudomásunk van arról, hogy van Szlovákiában is egy másfajta politikai kultúrát képviselő szlovák többségi politikai elit is. Velük szívesen működünk együtt, úgy a két ország jövőbeni kapcsolatának normalizálása érdekében, mint a közös európai értékek képviseletének érdekében.
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld