Címlap Történelem, múltidéző A múlt tanulsága a jövő záloga
A múlt tanulsága a jövő záloga PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szabó Réka Zsuzsanna   
2009. június 06. szombat, 13:39

„Számtalan hajnalpír van, amely nem ragyogott még fel”... Szerencsés Károly: A nemzeti demokráciáért című, Sulyok Dezsőről szóló könyvének második, bővített kiadású könyvének bemutatóját tartották június 5-én, a budai várban lévő Litea Könyvszalonban. Az esemény vendégei Kövér László országgyűlési képviselő, Kovács Zoltán, Pápa polgármestere és Hermann István, a pápai könyvtár igazgatója voltak. Az érdeklődők a felajánlásoknak köszönhetően ízletes somlói bort fogyaszthattak és valódi magyar mangalica zsíros kenyérrel csillapíthatták éhségüket.


„…van egy erős hitem és meggyőződésem. Népünk sorsát meg lehet fordítani, és jó irányba lehet még terelni. Ehhez nem sok ember kell, de nagy emberek kellenek. Nagyobb észbeli tulajdonságaival és még nagyobbak jellemükben.” (Sulyok Dezső)

Kovács Zoltán, Pápa polgármestere a város pénzbeli hozzájárulásával tette lehetővé a könyv megjelenését.
A polgármester elmondta: habár 1990-ig Sulyok Dezső egy kényszerből elfeledett politikus volt, Pápán mégis ismerték. Ugyanakkor a „szegények ügyvédjének” is nevezték a ’30-as, ’40-es években, és mély emberi nagyságról tett tanúbizonyságot az, ahogy a jobb-, és baloldali nyomás ellenére is mindvégig középen álló, demokrata politikus tudott maradni. Pápa jelenlegi polgármestere, elődjével kapcsolatban kiemelte: „Kifejezetten jó rendezési tervet készítettek akkor a városra. Ami nagy baj, hogy ezt nem fogadták el az utódok. Beépítették azokat a tereket, utcákat, amelyek ma a várost élhetőbbé tehetnék, amelyek a mai közlekedési viszonyok között könnyebbé tennék a többi között a belvárosi közlekedést.”  Kovács Zoltán hozzá tette: azokból a gondolatokból, amelyeket Sulyok papírra vetett a városrendezési tervével kapcsolatban, az utókornak is lehetne tanulni.

Pápa polgármestere hangsúlyozta: sokan nem is tudták, hogy melyik házban lakott Sulyok Dezső, ma azonban már emléktábla emlékeztet erre. Ugyanakkor a városháza mellett, közadakozásból felállítottak egy róla készült szobrot, és egy teret is elneveztek a politikusról. „Én azt hiszem, hogy Sulyok egy olyan személyisége volt az akkori politikának, aki ma is hiányzik a parlamentből. Jó lenne, ha lenne egy Sulyok Dezső a mai magyar parlamentben, aki a hazáért és a nemzeti demokráciáért sokat tehetne.”

A könyv előszavát Kövér László, országgyűlési képviselő írta. Szerencsés Károly a mű első kiadását neki ajánlotta. Kövér László Pápán született, nagypapája pedig szociáldemokrata politikusként tevékenykedett a városban a két világháború között, akitől gyerekkorában sokat hallott Sulyok Dezsőről. A képviselő, amikor egyetemista volt, szakkollégistaként a ’80-as évek közepén már tanulmányozhatta a második világháború utáni koalíciós időszak dokumentumait. Előtte ugyanis ezek a művek tiltólistán voltak. A nemzetgyűlési jegyzőkönyvekből kiderült, hogy Sulyok Dezső akár miniszterelnök is lehetett volna.

Kövér László kiemelte: „Egy ilyen nehéz sorsú ország történelmében Sulyok Dezső az egyik olyan ember, meg az általa képviselt nemzeti demokrata irányvonal, amihez talán a legkevesebb kétellyel lehet kapcsolódni egy magamfajta politikusnak.” Reméljük, hogy amikor majd az utókor értékeli politikai pályafutásunkat, akkor nem minősít bennünket méltatlannak Sulyok Dezsőhöz – tette hozzá a politikus.

Hermann István, a pápai Jókai Mór könyvtár igazgatójának nagy szerepe volt abban, hogy ennek a könyvnek második, bővített kiadása megjelenhetett. Hermann István elmondta: folyamatos kapcsolatban állnak az antikváriumokkal, és ha pápai illetőségű anyag kerül elő, és anyagi lehetőségeik engedik, akkor ezeket megvásárolják. Így bukkantak rá arra az újabb iratcsomóra, amellyel a szerző a könyvet kiegészítette, és amelyben megtalálható volt például a Sulyok Dezsőt a Kisgazdapártból kizáró levél is. Ugyanakkor olyan képek is előkerültek, amelyeket eddig sosem publikáltak.

A könyvtárigazgató hangsúlyozta: „Sulyok Dezső volt azon kevés emigráns magyar politikusok egyike, aki a magyar állam, a Rákosi-féle magyar állam jóvoltából tudta életét Amerikában fenntartani. Hisz ő, mint a pénzügyi intézet igazgatója, ottani ügyvédi körökön keresztül beperelte a magyar államot, és komoly végkielégítést kapott, amit dollárban felvéve lehetővé tette az életét.” A sors fintora, hogy a kevésbé demokratikus magyar állam finanszírozta, egy emigrációba kényszerített demokrata politikus életét – tette hozzá Hermann.


Szerencsés Károlynak nincs személyes kötődése Sulyok Dezsőhöz, csak a parlamenti naplókból ismerte meg, amikor a választásokkal kezdett el foglalkozni. Kiderült azonban, hogy az akkori hatalom csak azért módosított egy törvényt – amit a népnyelv Lex Sulyoknak nevezett – hogy őt, mint az ellenzék vezérét kizárják a választhatók köréből. A történész kiemelte: ez már önmagában figyelmet érdemel még akkor is, ha csak a látszat szintjén, de sikertelen karrierről van szó. „Olyan korszakban élt ez az ember, amikor a korszellem nem igazán kedvezett azoknak a gondolatoknak, azoknak a politikai alapállásoknak, amelyekkel ő rendelkezett. Éppen ezért mindig különböző „kártevő Sándorok” kerültek hatalomra, ők pedig sikeresek voltak. Gömbös Gyulától, Imrédy Bélán át, Szálasi Ferencig, aztán Rákosi, Kádár – hosszú a sor, és közben a nemzeti demokraták - élükön Sulyokkal - sikertelenségre voltak kárhoztatva.” Ezeknek az embereknek a személyes tragédiája azonban összefonódik nemzetünk tragédiájával – tette hozzá a szerző.

Szerencsés Károly szerint Sulyok ma valószínűleg ellenzéki lenne, mivel amúgy is ez a habitus állt hozzá közelebb. Ha pedig annak a nemzeti demokráciának az eszméjét, amit ő képvisel, a mai politikusok megvalósítanák, akkor Magyarország kijuthatnak abból a zsákutcából, amely nem szűnt meg Sulyok életében. Ugyanakkor nemzetünk léte függ attól, hogy a szociális kérdést hogy tudjuk megoldani. Ez azonban már a XX. század közepe óta központi probléma. „Ha ezek az eszmék együtt működnek, akkor a szabadság igény nem válik puszta liberalizmussá A puszta liberalizmus ugyanis a magyarság számára rettentő veszélyes, mert számarányunk, és gazdasági erőforrásaink kiszolgáltatottá tesznek bennünket” – hangsúlyozta a történész.

A szerző aláhúzta: az sem jó, ha csak a nemzeti gondolat teng túl szabadság nélkül, mert bénító és mélybehúzó lehet. Semmilyen nemzeti cél sem korlátozhatja a szabadságot, sőt nemzeti céljaink megvalósítására a nemzeti demokrácia a legalkalmasabb, nem csak Sulyokék szerint. A nemzeti demokrácia gondolata ugyanis már Bethlen Istvánnál is felmerült, de megvalósítását megakadályozta egy súlyos ok: Trianon. „A trianoni békeszerződés után életképes, fejlődőképes, vonzó, a revíziót megvalósítani képes államot létrehozni Bethlen úgy gondolta, hogy csak olyan stabilitással lehet, amit nem lehet kitenni a demokrácia veszélyeinek.” Bethlen ugyan sikeres államot hozott létre, de a nemzeti célokat nem sikerült megvalósítania, hiszen nagy szerencsétlenségbe jutott az ország 1944-45-ben – tette hozzá Szerencsés Károly.

A történész elmondta: 1945-ben a Kisgazdapárt egyértelműen a nemzeti demokrácia pártján állt, és 57 százalékot kapott a választásokon. Nem csak Sulyok, hanem Tildy Zoltán és Nagy Ferenc is ezt az eszmét képviselték. Csak az volt a baj, hogy megint ott volt egy eltérítő erő: a megszálló szovjet hadsereg. Voltak olyanok, akik úgy gondolták, hogy ennek az erőnek engedményeket kell tenni, akár a végsőkig. „Sulyok volt az, aki azt mondta, hogy az engedményeknek legyen egy határa. Ezért volt ő az első, akit kizártak a Kisgazdapártból. De az tény, hogy Tildy lett volna a köztársasági elnök, Sulyok pedig a miniszterelnök jelölt. Ezért ő volt az előterjesztője a köztársasági törvénynek, a legfontosabb törvénynek, amely 1946 elején született. Egy nagy beszédében pedig kiemeli a magyar demokrácia jövőképét, amely nagyon egyszerű: mindenki a parlamentben olyan mértékben fog részesülni a hatalomból, amilyen mértékben a magyar nép megbízta ezzel” – emelte ki a szerző.

Szerencsés Károly hangsúlyozta: ezek után azonban nem csak Rákosiék, de a kisgazdák is azt mondták, hogy ne ő legyen a miniszterelnök. Erről persze senkit nem kérdeztek meg. Az elnökség egy része írt egy levelet Sulyoknak, hogy lépjen ki a pártból, különben kizárják. Mivel a képviselő számára ez már nem engedmény, hanem kollaboráció volt, ezért ki is lépett. Ha akkor ő lett volna miniszterelnök, akkor most lenne 40 év előnyünk abban a történetben, ami azután következett – tette hozzá a történész.

A szerző kijelentette: a nemzeti demokrácia jelentése parlamentarizmus, emberi jogok, a közélet nívójának megemelése, erkölcsi alapok, keresztény megközelítés és morális hozzáállás. „A demokratikus felfogásban pedig a demokratikus társadalom, tehát az a lényeg, hogy mindenki tehetsége szerint boldogulhasson. Szabadon érvényesülhessen ebben a társadalomban, munkája, anyagi és erkölcsi elismerése meglegyen. Ha hasznos a társadalomra, akkor a társadalom ezt honorálja. A demokratikus állam az, amely ezt elősegíti.” A nemzeti demokraták célja, a megmaradás és a fejlődés céljainak összevonásával a nemzeti célok tudatosítása -  mondta Szerencsés Károly.

A történész kiemelte: a ’30-as, ’40-es években is nagyon nehéz helyzet volt, mint ahogy Trianon után is. Mondhatták, hogy nincs Magyarország, mert széthordták, szétzúzták. „Ez azonban nem csak Nagy-Magyarországra vonatkozik, mert jöhet rosszabb is. Ez a megmaradt, trianoni Magyarországra is vonatkozhat. Széthordhatják, eladhatják, oda adhatják. Ezt tudatosítani kell a társadalomban mindenképpen. Akinek ez fáj, az tekinthető magyarnak. Aki pedig ezt a széthordást meg akarja akadályozni a szabadság kiteljesedésével, az a nemzeti demokrata. Nem elég a túléléshez a népesedés, ahhoz egy szociális hozzáállás is kell mindenféle pozitív és negatív hozzáállás nélkül.”

A nemzeti demokraták és Sulyok Dezső fontosnak tartották a népnevelés szerepét, az alkotó tőke támogatását, és hitet tettek az egyesült Európa mellett. A korrupció, a munkanélküliség, a sajtó politikai befolyásolása, a tisztviselők megfélemlítése, a választójog megcsorbítása, a választási csalások Sulyok egy 1936-os interpellációjában is megjelentek. Ez azóta sem változott sokat.

„Olyan bizonytalan a jövő, hogy ezennel reakciósan a múlthoz utasítom a látni vágyókat. – idéztem Ady Endrét 1997-ben megjelent könyvem első kiadásán. Azóta eltelt 12 esztendő, s a jövő nem lett kiszámíthatóbb. Viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy a XX. század három nagy sorsfordulója közül a „rendszerváltozás” után is – miként 1918 és 1945 után – valahol utat tévesztettünk. Ezért olyan fontos, hogy a nemzeti demokrácia Sulyok Dezső által képviselt erkölcsi és politikai alapvetése végre érvényesüljön a magyar közéletben” – írja Szerencsés Károly. A könyv talán nem csak érdekes történelmi dokumentumok megismertetésével gazdagíthatja olvasóit, de segíthet ennek az eszmének megismerésében, és megvalósításában is.

***
Szerencsés Károly történésszel most megjelent, A nemzeti demokráciáért című, Sulyok Dezsőről szóló monográfiája kapcsán beszélgetettünk erkölcsről és összefogásról, a magyarság múltjáról és jövőbeni feladatiról.

- Miért pont Sulyok Dezső pályafutását választotta könyve témájául, hiszen Ön is többször kiemelte, hogy nem egy sikertörténet az övé?

 A tanulságok miatt. Azért, mert a történelem azért tanulmányozandó, azért vizsgáljuk a múltunkat, hogy a mának és a jövőnek tanulságokat vonjunk le. Mert van valami ős tanulság a mi létezésünkben, és akkor tudjuk meg, hogy mi az, amikor a múltunkat vizsgáljuk. A múltban vannak sikeres és sikertelen történetek. Sajnos nem mindig esik egybe a személyes siker a nemzeti boldogulással. Nem mindig esik egybe a személyes siker, vagy egy párt sikere, vagy egy politika sikere a morális, erkölcsi tartással és sikerrel. Sulyok Dezső karrierje, vagy politikai pályája azért fontos szerintem a magyarság számára, mert abból a mának és a jövőnek szóló tanulságokat vonhat le. Mégpedig olyanokat, amelyek az akkori sikertelenség ellenére egyedül képesek a mai zsákutcából a nemzetünket kirángatni. Ezért gondolom azt, hogy érdemes megismerni azokat a politikai nézeteket, amelyeket például ő és a nemzeti demokraták csoportja képviselt a XX. század közepén.

- Magyarországon megtagadták, és kizárták a választhatók köréből is Sulyok Dezsőt, végül pedig emigrálnia kellett. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban gyakorlatilag kitüntették demokratizmusa miatt. Közel 50 évvel a halála után Ön könyvet írt róla. Mondhatjuk akkor, hogy sikertörténet volt az övé?

- Akkor lesz sikertörténet, hogyha az eszméi, a gondolatai, a morális tartása követendő példaként jelenik meg a XX. században és érvényesül. Ha csak egy történelemkönyvben néhány száz, vagy néhány ezer ember számára hozzáférhető kuriózum, akkor nem válik sikertörténetté. Akkor válik azzá, ha nagyon széles körben átveszik az eszméit, és lesz olyan politikai erő, amely ezt képes a politika középpontjába vinni tartós időre. Úgy gondolom, hogy akkor kiszakítható Magyarország azokból a hibákból, zsákutcákból, amelyekbe belépett a ’30-as években is, a ’40-es években is, és sajnos úgy tűnik, hogy sok szempontból belépett a ’90-es években is.

- Mik ezek a zsákutcák Ön szerint?

- Alapvetően az, hogy nem vagyunk képesek a nemzeti gondolatot, tehát a nemzeti megmaradásunk alapgondolatait azonos szinten, azonos nívón egyesíteni a demokratikus meggyőződésünkkel és a szabadság iránti vágyunkkal. Nem vagyunk képesek ezt a két alapgondolatot egyenlő szinten érvényesíteni, és ezek összefüggésében döntéseket hozni politikában, gazdaságban, kultúrában, népesedésben, és mindabban, ami a közéletet jellemzi. Valami mindig elbillen. Ehhez most már – és egyébként a XX. század közepén is – egyenrangúként csatlakozott a szociális gondolat. Tehát ennek a háromnak az összefüggésben való kezelése ez bizony államférfiúi képességeket követel meg. Itt nem elég egy puszta politikus, itt valóban nagyon magasan kvalifikált jellemre és szellemre van szükség. Úgy gondolom, hogy ez a könyv is segítséget nyújthat, mint ahogy ezer másik könyv, ezer másik gondolat is. Egyszer össze kell, hogy érjenek ezek a szálak oda, ahova rendeltettek. Legyen az egy csoport, egy párt, vagy egy személy. Ő, vagy ők majd ki tudják emelni az országot az apátiából, pesszimizmusból, önpusztításból, kisebbrendűségből és sok mindenből, ami ma jellemzi ezt a zsákutcát.

- Ön szerint tehát megvalósítható az a nemzeti demokrácia, amit Sulyok szeretett volna?

- Én úgy gondolom, hogy igen, és nem is valahol a nagyon távoli jövőben, valami misztikus időben. Hanem nagyon is közel van az az idő, amikor erre képesek leszünk. Ehhez azonban a politikusoknak, a pártoknak, a parlamentnek segítséget kell nyújtani. Többé az értelmiség nem vonulhat ki, nem vonulhat vissza, nem játszhatja el a sértett szerepet. Minden demokráciában és nemzetben gondolkodó magyarnak, és főképpen az értelmiségnek nem csak lehetősége, de kötelessége az, hogy segítsen, és részt vegyen ebben a folyamatban, mert csak akkor fog sikerülni. Nem hagyhatjuk magára a politikát.

- Néhány napja volt nemzeti tragédiánk 89. kilencedik évfordulója, két nap múlva pedig választások lesznek. Sulyok mindig kiállt nem csak az itthoni, de az elszakított magyarságért is. Mit gondol, mit üzenne a mostani politikusoknak, vagy a ma élő embereknek Sulyok Dezső?

- Azt mondaná, hogy semmiképpen sem szabad lemondani arról, hogy a magyar nemzet egységes. A lehetőségeket ki kell használni. Magyarországnak olyanná kell válnia, hogy vonzó legyen ne csak az elszakított magyar nemzetrészek számára, hanem a Kárpát-medencében élő más népek számára is. Hogy újra helyre álljon a magyarság küldetése a Duna-medencében nem mással szemben, nem más ellenére, hanem mással együtt. Hogy végre fejlődőképesen, békében és valódi megértésben élhessünk a Kárpát-medencében és a Duna-medencében. Azt gondolom, hogy ezt mondaná. Ehhez az szükséges, hogy a magyarság érdekeit éppúgy elismerjék, mint minden más nemzet érdekeit ebben a régióban.

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld