Címlap Kultúra Rembrandt 400 - Szépművészeti Múzeum
Rembrandt 400 - Szépművészeti Múzeum PDF Nyomtatás E-mail
2006. szeptember 01. péntek, 11:53


Rembrandt rajzokat és rézkarcokat mutat be a Szépművészeti Múzeum legújabb kiállítása, amely a 400 éve született holland festőóriás emléke előtt tiszteleg. A október végéig látogatható tárlaton Rembrandt 170 műve tekinthető meg. A nagyszabású kiállításon a művész portréit, tájképeit, bibliai tárgyú alkotásait, valamint a zsáner műfajában született grafikáit csodálhatja meg a nagyközönség. Mindig meglepi a művészetbarátokat a
Szépművészeti Múzeum.
Gondolták volna például, hogy a
világon jelenleg ismert 290, a
rézkarc-művészet műfajában
született Rembrandt van Rijn (1606-1669) műből a budapesti
gyűjteményben 238 kompozíció
található? Pedig így van,
és ezekből az alkotásokból a
júliusban nyílt tárlaton több
mint másfélszázat láthatnak
is az érdeklődők. A Szépművészeti
Múzeum számos gyűjtő
fáradozásának
köszönhetően több száz Rembrandt
grafikával rendelkezik. A legjelentősebb
gazdagodás 1904-ben valósult meg, amikor
Térey Gábor, a múzeum
legendás gyűjtemény-igazgatója 245
Rembrandt rézkarcot vett meg. Ennek
köszönhetően a budapesti
intézmény Rembrandt
rézkarcoló művészetét
teljes tematikai sokrétűségében,
1630-tól kezdve az utolsó, 1661-ben
készült lapig be tudja mutatni. Rembrandtot
elsősorban festményei (Az éjjeli
őrjárat, a Dr. Tulp anatómiája, a
Posztóscéh
elöljárói vagy
önarcképei) miatt csodálja a
világ, noha egész életművén
átívelően, 1628 és 1661
között foglalkozott
rézkarcolással is.
Életművében különleges
súlya és jelentősége van ezeknek a
műveknek, a holland művész ugyanis kezdetektől fogva
önálló kifejezési
lehetőségekkel bíró
eljárásnak tekintette e technikát,
amely jórészt független volt
festményeitől. Rembrandt rézkarcai hű
képet adnak mindazokról a művészi
problémákról, amelyek a mestert
munkássága egyes korszakaiban
foglalkoztatták.

A kiállítás fő
mondanivalója Rembrandt művészetének
évszázadok múltán is
aktuális, megrendítő embersége. A 400
éve született művész ugyanis az egyetlen
volt, aki a maga korában a műfaji
specializálódással szemben az
élet teljességének
bemutatását tűzte ki célul. A holland
mester friss szemmel nézte a
körülötte lévő
világot, és nem követte ugyan a
kialakult megoldásokat, de mindig figyelemmel
kísérte, sokszor kiindulópontul
választotta a múlt és a
kortársak művészeti eredményeit.

Rembrandt zsenialitása éppen abban rejlett, hogy
a hagyományos témákat, a kialakult
ikonográfiai megoldásokat egyéni
látásmódjának megfelelően
újjáalakította. A
kiállított képek
között a bibliai
témafeldolgozások mellett számos
közéleti hangulat, kérdés,
probléma is megjelenik. A tájképek
mellett a holland vidék élete, az egyszerű
szegény emberek mindennapjai, vándormuzsikusok
és koldusok köszönnek vissza az
alkotásokról.

Az idén 100 éves
születésnapját ünneplő
múzeum
kiállításán a
rézkarcok és rajzok elrendezése
elsősorban kronológiai rendben történik,
megtartva az egyes tartalmilag, tematikailag
összetartozó csoportokat. Kivételt
képeznek ez alól az 1630 és 1651
között készült
önarcképek, amelyek mintegy bevezetik a
tárlatot. Ugyanígy, a
kronológiából kiemelve, egy csoportba
kerülnek az 1631 és 1661 közötti
akttanulmányok, remélve, hogy ily
módon nyomatékosabban
hívják fel a figyelmet az arc és
alaktanulmányok terén a Rembrandthoz
köthető jelentős változásokra.



A most nyíló
kiállítás anyaga ugyan
döntően a Szépművészeti
Múzeum grafikai gyűjteményében
található, azonban a magyar
közönség – tekintettel a
rajzokra és metszetekre vonatkozó
szigorú műtárgyvédelmi
szabályokra – a múzeum
elzártan őrzött remekműveivel a maga
teljességében utoljára több
mint 35 éve (1969-ben) találkozhatott. A
Szépművészeti Múzeum a
tulajdonában található műveket hat, a
bécsi Albertinából
kölcsönzött művel és egy
Stuttgartból, a Staatsgalerie-ből érkezett
festménnyel egészíti ki a
tárlaton.
 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld