Címlap Kultúra Sötét szobák – világos gondolatok
Sötét szobák – világos gondolatok PDF Nyomtatás E-mail
2008. október 21. kedd, 19:48
Nem túlzás azt állítani, hogy valóságos mozgalom indult egy félig-meddig elfelejtett technika, a camera obscura segítségével készült fényképek újrafelfedezéséért a Magyar Fotográfusok Házában. Kiállítás, pályázat, utcai performansz segít a közeljövőben abban, hogy felfedezzünk egy másfajta képalkotási módot és elmélyedjünk egy másmilyen látványban, mint amelyet a digitális fényképezés mindennapi gyakorlata felkínál számunkra.
Elárasztanak minket a képek, telefon, lassan töltőtoll válik képessé arra, hogy a külvilágot így-úgy megörökítse. A camera obscura évszázados felfedezése ellenére progresszív képalkotásai mód, lehetőséget teremt, hogy más módon közelítsünk a világ jelenségeihez, mint a legmodernebb digitális eljárások. A camera obscura egy olyan eszköz, amely valóssággal rákényszerít minket az elmélyülésre és a gondolkodásra – vélekedett Telek Balázs fotográfus a Camera obscura – kortárs sötét szobák című kiállítás sajtóbeharangozóján, amelyen az intézmény több hónapos rendezvénysorozatát ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe.

Jól nevelt újságíró természetesen azzal kezdi, hogy elmagyarázza, mi fán is terem az a camera obscura. Az eszköz mibenlétét ugyan már Leonardo is ismerte és modellezte, ma, amikor lényegesen bonyolultabb eszközök állnak rendelkezésünkre, érthetően elhomályosult a rendeltetése. A camera obscura lényegében egy sötét kamra, amelynek egyik falára vágott apró lyuk segítségével leképezhetjük a valóság fordított képét. Ha erre a felületre fényérzé­keny anyagot helyezünk, máris lehetővé válik a fénykép elkészítése. Ez az eljárás a legősibb fényképező­gép, amely lencse nélkül képes a képalkotásra.

Mielőtt legyintenénk az egészre, érdemes figyelembe venni, hogy a camera obscurával készített kép egészen másmilyen, mint a hagyo­mányos fotográfia. Szakszóval szinte ismeretlen fogalom számára a mélységélesség, ezért a kép élességi viszonyai gyökeresen eltérnek a hagyományos fotótól. A fénykép egy kicsit olyan, mint az emlékezés, elmosódott, de sokszor jóval érdekesebb, mint egy hétköznapi kattintgatás eredménye. A lyukkamarával készített felvétel ugyanakkor hosszú expozíciót igényel, ezért a mozgás a képeken elmosódottabb, mint egy gyors rekeszű fényképezőgép fotóján.

A camera obscurát érthetően nagyon régóta felfedezte és alkalmazza a művészi fotográfia, alig-alig van fotográfus, aki pályája során ne próbálkozott volna meg azzal, hogy teás- vagy cipősdobozból, sátorba, lesötétített szobába bújva ne próbálkozzon meg az ősrégi eszköz látványának megörökítésével. A Mai Manó Ház kiállításán az egyik legszellemesebb ötlet egy kibelezett folyóiratkötegből készített camera obscura, amelynek az egykori borítóján található lyuk elhúzásával készültek a képek.

A camera obscura valóságos ünnepe kezdődik a mai nappal a Magyar Fotográfusok Házában, a rendezvény túlzás nélkül világviszonylatban is egyedülálló – mesélte Telek Balázs fotográfus, aki maga is több mint egy évtizede használja az ősi technikát. Az eseményre már korábban pályázatot hirdettek, részt vehettek rajta hivatásos és amatőr fényképészek egyaránt, sőt iskolák kollektívái is, akik messze életkorukat meghaladó érettségű felvételekkel ajándékozták meg a bőség zavarával küszködő zsűrit. A felhívásra 200 szerző 1000 feletti számú pályamunkával jelentkezett.

A díjakat így értelemszerűen nehéz feladatnak bizonyult kiosztani. Az iskolák elismerésén túl a második kategória egyéni első díját Pettendi Szabó Péter érdemelte ki, aki lyukkamera segítségével kockánként rögzítette a Krapanj című filmetűdjét (a szenzációs rövidfilm végtelenítve látható az egyik kiállító- teremben). A második díjas Lévay Jenő lett. A megosztott harmadik díjas Laczkó Péter két újításával is kiérdemelte a zsűri figyelmét, egy hatalmas hengerre a lyukkamerák képét vetítette, és tervezett egy egyszerű hordozható camera obscurát, amelyet kétperces hajtogatással bárki összeállíthat. Kerekes Emőke tüköraknás fényképezőgépet alakított át lyukkamerává.

Rendkívül érdekes verseny alakult ki a meghívott fotográfusok között. Az első helyezett Ádám József egyenesen saját testét használta kamerának. Szájába és kezébe helyezett fényérzékeny anyagot, és mindennapi életét örökített meg a nagyérdeműnek – egyebek mellett az étkezését. A második helyezett Bozsó András fotóművész is régóta foglalkozik a camera obscura technikájával – nem először alkalmaz sajátos terepasztalt, amelyet a valósággal összedolgozva komponál fotográfiát. Most a Barbie babák ihlették meg, amelyeket saját magával hozott kapcsolatba. A harmadik díjat megosztva mester és tanítványa kapta, Szegedy-Maszák Zoltán és Bölcskey Miklós.

Minden fotográfus egyéni utat járt benne, bár különféle módon jutottak el a műalkotásokig, egymáshoz képest párhuzamosan haladtak. A camera obscurával készített képek nem a „kattingatós technika” eredményei – vélekedett Telek Balázs, aki a kiállítások anyagát néhol túlságosan is sűrűnek és töménynek vélte. Megállásra, elgondolkodásra ösztönöznek. Mintha lelassítanák az időt – állapította meg Kőrösi Orsolya, a Magyar Fotográfusok Házának igazgatója.






Forrás: Népszava
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld