Címlap Kultúra Nem csak a tragikum számít
Nem csak a tragikum számít PDF Nyomtatás E-mail
2008. október 06. hétfő, 20:23
"Felgyújtotta, s ezáltal el is borzasztotta a kortársak fantáziáját az aradi vérengzésről szóló tudósítás" – mondta lapunknak Granasztói György történész, egyetemi tanár. A Batthyány Alapítvány elnöke szerint a hajdani gyilkosokról szinte semmit nem tudunk. Hiányolta, hogy október 6. kapcsán az iskolákban ma döntően csak a tragikumot emelik ki, alig beszélnek az önfeláldozás értelméről. – Szükségszerű volt az aradi brutalitás?

– A magában bizonytalan hatalom szinte minden esetben túlreagálja az ellene irányuló lázadást. A kegyetlenség ugyanakkor tudatos volt, hogy az irtózatos példa még a gyenge ellenállás gondolatától is elriassza a nemzetet. Ugyanezt láthattuk 1956-ban. A párhuzam több mint elgondolkodtató: például a végtisztesség lehetőségét sem adták meg a kivégzetteknek.



– Ezt szolgálta az akasztás is?

– Egy katonának a legnagyobb megszégyenítés, megcsúfolás a kötél általi halál. Batthyány, az első felelős miniszterelnök azért sértette föl a nyakát a felesége által becsempészett levélbontó késsel, hogy a bitót elkerülhesse. Tudatosnak nevezhető az is, ahogy ezek a részletek napvilágra kerültek. A cél minden esetben az emberek fantáziájának felgyújtása, elborzasztása és megfélemlítése volt. Minden a totális leverés érzését sugallta.



– Mi történt a gyilkosokkal?

– Roppant nehéz nyomon követni őket, másrészt szerintem nem is érdemes velük foglalkozni. A szereplők érthetően igyekeztek névtelenségbe burkolózni. Egy idő után pedig bizonyosan nem sokan akartak azzal dicsekedni, hogy én lőttem le Lázár Vilmost vagy Kiss Ernőt, illetve én tettem Török Ignác nyakába a kötelet.



– Haynauról sem tudunk többet?

– Túlfűtött, hisztérikus, ideg- és elmebeteg ember volt.



– Tisztán látják a fiatalok október 6. jelentőségét?

– Sajnos nincs közvetlen rálátásom az általános és középiskolai oktatásra. Egyetemi tanárként azt érzékelem, hogy az ifjak tudásában jelentős rések tátonganak. A diákokat jobban szembesíthetnék azzal, hogy az önfeláldozás, a jóért való küzdelem nem értelmetlen. Igaz, a mai önző világban ez nem éppen népszerű feladat.



– A tragikum önmagában nem elég?

– Kétségtelen, hogy a mai, vizualitásra alapozott kultúrában nagyon szuggesztíven lehet előadni, milyen bestiális kegyetlenséggel számoltak le a szabadságharcosokkal. De az adott kor különleges légkörének ismerete nélkül mindez nagyon nehezen értelmezhető. Mindenképp szükség lenne az önfeláldozás, a hazaszeretet, a jóért való küzdés értelmének és hasznának a továbbadására.



– Végeztünk egy kísérletet: több tucat megkérdezett ember közül egyetlenegy akadt, aki négy vértanút meg tudott említeni. Nem elszomorító mindez?

– A vértanúk névsora valaha érettségi tétel volt. E homály sajnálatos, ám én úgy gondolom, az is épp olyan fontos lenne, hogy a tragédiához kapcsolódó eseményekről is tudjanak az utódok. E kettő szorosan összefügg, egyik a másik nélkül nem ér semmit.
Az aradi vértanúk emlékét idézzük



Lőpor és golyó által i halál:

1. Lázár Vilmos ezredes

2. Gróf Dessewffy Arisztid tábornok

3. Kiss Ernő tábornok

4. Schweidel József tábornok



Kötél általi halál:

5. Lovag Poeltenberg Ernő tábornok

6. Török Ignác tábornok

7. Lahner György tábornok

8. Knezic Károly tábornok

9. Nagysándor József tábornok

10. Gróf Leiningen-Westerburg Ká-

roly tábornok

11. Aulich Lajos tábornok

12. Damjanich János tábornok

13. Gróf Vécsey Károly tábornok



A névsor, amelyet ma minden magyar iskolásnak tudni kellene

Forrás: Magyar Hírlap
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld