Címlap Kultúra "szabadidős” együttesnek indult
"szabadidős” együttesnek indult PDF Nyomtatás E-mail
2008. szeptember 28. vasárnap, 20:42
Ma este az Arénában ünnepli a Hobo Blues Band (HBB) a 30. születésnapját. Földes Hobo László nem az utóbbi években elszaporodott búcsú- és nosztalgiakoncertre készül, már csak azért sem, mert nem vonul nyugdíjba. Sőt a szuperkoncerten új számokat is bemutat. A zenekar a jövő évnek is zsúfolt programmal néz elébe. Arról nem szólva, hogy Hobónak számos terve van. Hobót 1969–1970-ben láttam először a legendás Bem rakparti klubban. Az úgyszintén legendás Kex együttes énekesét, Baksa Soós Jánost a nyakába kapva afrikai táncot adott elő. A performance-nak tomboló sikere volt.

A Hobo Blues Band 1978-ban „szabadidős” együttesnek indult egy óbudai vendéglátó-ipari egységben. Az évtizedek során vagy harminc kiváló zenész lépett fel a zenekarban – mások mellett – Tátrai Tibor „Tibusz” (szólógitár), Póka Egon (basszgitár), Solti János (dob) és a régi barát, Deák „Bill” Gyula, az érces hangú énekes. Jimi Hendrix Hey Joe című nem egészen háromperces balladáját tízperces, különleges előadásban dolgozta fel a két bluesénekes. A HBB 3000 koncertet tartott, és kiadott 23 lemezt. Hobo több filmben is szerepelt, az 1981-es, Szomjas György rendezte Kopasz kutya azóta kultuszfilm lett az akkori generáció szemében. Hobónak több könyve is megjelent. A debreceni Csokonai Színházban és az Új Színházban évek óta Faludy György, Francois Villon, József Attila, Vlagyimir Viszockij, Jim Morrison verseit adja elő saját darabjai (I love you Budapest, Lombardozzi, A Csavargók Tízparancsolata, Csattanuga Csucsu) mellett.

Hobo (ének) mellett majd tíz éve az együttes tagja Fehér Géza (gitár), Gyenge Lajos (dob), Hárs Viktor (basszusgitár), Nagy Szabolcs (billentyűs).

Hobo akkor alapított blues bandet, amikor még a rock, a pop, a diszkózene, vagy éppen az ébredező punk volt a menő irányzat.

– A tempó, a lassú, a mi népballadáinkra is hasonlító balladák, a fekete blues szövegvilága vonzott – idézte föl az örök szerelem kezdetét Hobo. – Mestereim, a sajnos fiatalon elhunyt Jim Morrison, Mick Jagger, Bob Dylan is átvették, tovább­fejlesztettek. Az is a blues mellett szólt, szól, hogy egyszerű, szinte eszköztelen kifejezési forma, demokratikus és nyitott. Kétségtelen, amikor belevágtunk, a blues már lefutott, nálunk pedig talán sosem volt népszerű.

A végső lökést pedig egy 1976-os zágrábi Rolling Stones-koncert adta. Hobo akkor határozta el, bluesbandát alapít. Már voltak előadó estjei, ahol magyarul adott elő Rolling Stones- és bluesszámokat. Alig másfél év alatt sikerült összehozni a HBB-t.

– Mivel ez csak hobbizenekar volt, semmiféle kockázat vagy nyomás nem nehezedett ránk, hogy hogyan sikerül a koncert – mosolyodott el az Új Színház büféjében Hobo. – Talán ennek is köszönhettük, hogy már az első koncert bejött. Úgy gondolom, szerencsés pillanatban találkozott a közönség és zene. Nem azért játszottam, hogy a csúcsokra törjek, hanem azért, hogy örömet szerezzek magamnak és esetleg másoknak. Ez sikerült.

Hobo készítette el az első hazai koncertlemezt is, a Vadászatot. A 25 évvel ezelőtti sikerlemeznek az újraértelmezett változata, a Bolondvadászat most kerül a boltokba.

– Mindig kerestem egy olyan formát, amiben kifejezhetem azt, amit tudok, és amibe sok minden belefér – fejtegette Hobo. – Ehhez az 5-10 perces bluesok szűknek bizonyultak. Az erdő még a 80-as években is a szabadság szimbóluma volt. A vadászat is örök, az ember és az állat is hódol ennek a szenvedélynek. Az erdőbe járnak szerelmesek, partizánok, bujdosók, banditák, törpék, koboldok. Rettenetesen utáltam a vadászatot, mészárlásnak tartottam, erről szólt a régi lemez, és szól a Bolondvadászat, a nemsokára bemutatásra kerülő színpadi változathoz készült dupla lemez és könyv is.

Hobo azt mondta, az ordítás a düh, a dörmögés a szeretet, a megbocsátás hangja. Az ordítás a 2007-ben megjelent Senkifalvában hangzott el, amely erről a korról szól, de a dörmögésnek is helye van már.

– Szeretem az embereket, a zenét, sok szeretetet kapok magam is. Nem csak a szörnyűségekkel kell a közönséget szembesíteni, szólni kell az összetartozásról, a reményről is – vélekedett. – Jól érzem magam, gyönyörű családom, otthonom és kiváló zenekarom is van.

A most 63 éves Hobo 16 évesen hagyta el „az édes otthont”, és 18 éves korától anyagilag is teljesen független. Ma azt mondja, mindent tagadnia kellett a családban, és semmit sem kapott. Vannak önkéntes lázadók, csavargók, és vannak, akik erre kényszerülnek. Hobo ez utóbbi kategóriába sorolja magát. Az örök lázadó, csavargó magától értetődően jutott el az elátkozott költőkig. Hobóhoz hasonlóan bennük is legyűrhetetlenül élt a szabadságvágy.

– Viszockij a brezsnyevi Szovjetunióban, Morrison a „szabad” Amerikában, Villon a középkori Franciaországban, József Attila Magyarországon, Faludy György szerte a világban kereste a szabadságot – mondja Hobo. – Szolgálatnak tartom az ő műveikből összeállított előadóestjeimet. Nem felejtettem el, mit kaptam ezektől a költőktől, amikor még nem tudtam magamról semmit. Ezt igyekszem visszaadni. A zenekar népszerűsége mellett ezek sikere volt a másik nagy meglepetés és ajándék. Fontos, amit mestereimtől kaptam, de a Hobo Blues Band és a saját dalaim a legfontosabbak.

Hobo úgy véli, annak, hogy a saját korosztályától a fiatalokig minden évjárat ott van a koncertjein, egy oka van: a hitelesség. – Előfordult, hogy hibáztam az elmúlt 30 évben, de soha nem hazudtam, és ezt a közönség tudja.


Forrás: Népszava
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld