Címlap Kultúra Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /8. rész/
Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /8. rész/ PDF Nyomtatás E-mail
2008. szeptember 25. csütörtök, 21:05
VI. Kelta kapcsolatok Európában


A jelen tanulmányban felsorolt kelta regionalista pártok közös európai színtéren jeleníthetik meg és hangolhatják össze politikájukat. Ennek intézményesült formája az Európai Parlament Zöldek – Európai Szabad Szövetség elnevezésű frakciója. A csoport, mint azt neve is tükrözi, két önálló politikai család együttműködési szerződése alapján jött létre, amit a 2004-es választásokra kidolgozott közös program testesített meg.

Az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance - EFA) olyan pártokat egyesít, amelyek Európa különböző régiói és államnélküli nemzetei demokratikus jogaiért és autonómiájáért küzdenek. Ezek különböző kormányzati szinteken képviseltetik magukat és demokratikus, alkotmányos, valamint békés úton igyekeznek elérni céljaikat. Az EFA azért küzd, hogy a fent említett területeken a népek demokráciában, kisebbségi jogaikat elismerve és tisztelve élhessenek. Véget akarnak vetni az őket ért rasszizmusnak, követelik a szociális igazságosságot, egyenlőséget és progresszív politikát. A zöldekhez hasonlóan céljaik közé sorolják a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést. Külügyekben pacifizmust, a konfliktusok békés megoldását követelik.

A Szövetség 1981-ben alakult, amikor is a politikai pártok brüsszeli ülésén megállapodtak, hogy Európa decentralizációjáért küzdenek majd a hatalommal bíró országok ellenében. Azóta az egyes pártok jobban megerősödtek és képesek az Európai Parlamentben is együttműködni az államnélküli nemzeteket érintő kulcskérdésekben. A strukturális alapok kiosztásánál a hátrányosabb helyzetű régiókat támogatják, küzdenek a kisebbségi jogokért és a szélesebb körű nyelvhasználatért.

Az Európai Szabad Szövetség elfogadott egy kilenc pontból álló politikai prioritás-listát, mely az EU sokszínűségének támogatására és elismerésére irányul:

- Az Európai Parlament demokratikus átalakítását szorgalmazzák, melyet a történelmi nemzetek alkotmányos elismerésével képzelnek el.

- El akarják törölni vagy megreformálni a regionális európai bizottságot.

- A különböző nyelvi terminológiák tudatosabb használatát követelik, így ismerve el a történelmi nemzeteket és régiókat.

- Kezdeményezik az Európai Unió szerződéseinek reformját, a Bizottság kiterjedtebb konzultációját.

- Szerintük jobb kapcsolatot és nagyobb beleszólást kellene engedni az egyes régiók számára a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bíróság ülésein.

- A szubszidiaritás elvét nyomatékosítják, mely a cselekvést a helyi, közösségi szintekre delegálja.

- Követelik az önkormányzatok és autonóm területek parlamentjeinek bevonását az EU döntéshozatalába.

- Támogatni és védeni kell az Európai Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét.

A képviselőcsoport frakcióvezetője Ian Hudghton, a Skót Nemzeti Párt képviselője. A csoportot támogató pártok között megtaláljuk a SNP-n kívül a galíciai Bloque Nacionalista Galego-t, a cornwalli Mebyon Kernow-t, a walesi Plaid Cymru-t és a breton Union Démocratique Bretonne-t is.


VII. Kelta jövőképek


Segesváry Victor szerint a csoportjogok jelentősége igen megnő majd a jövőben, mivel a társadalom politikai szervezési formája az egyre nagyobb egységek létrehozása felé tart, legyen az a szövetségi vagy nem szövetségi rendszer mintája szerint. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan a regionális és szűkebb arányú integrációk elkerülhetetlenül magukkal hozzák a nemzetállamok jelentőségének csökkenését, az államok feletti intézmények hatalmának és jogalkotási lehetőségeinek növekedésével. Nagyon is valószínű, hogy a regionális egységekben az egyes etnikai és kulturális népcsoportoknak, a mai kisebbségeknek egyre szélesebb körű jogaik, talán teljes autonómiájuk lesz majd, anélkül, hogy megnőtt jelentőségük a regionális térség politikai és gazdasági vezetésével konfliktusba kerülne.

Azokban az államokban, amelyekben a népesség több nemzetiségi csoportból áll, de közülük egy a többséget képviseli, a többségtől elkülönülő történelmű, múltú és nemzeti öntudatú népcsoport vagy népcsoportok alkotják a kisebbségeket. Ezekben az államokban természetesen konfliktus robban ki a többség és kisebbség között. Minden ilyen jellegű konfliktus esetében a nemzetiségi elv szegeződik szembe az állampolgársági elvvel.

„Az etnikai eredetre és a kulturális hovatartozásra alapozott nemzeti közösség azonban az emberi létnek mindig alapvető jellegzetessége marad.”

A „nemzet” társadalmi konstrukció az itt tárgyalt nacionalizmus viszont politikai jelenség. A nacionalizmus egyszerre bír kulturális, nyelvi és politikai vetülettel. Európában a kezdeteitől fogva célja a nemzetállam megvalósítása vagy az önrendelkezés valamilyen formájának elnyerése.

Ez a törekvés a kontinensen általában a centrum-periféria viszonyában jelent meg. A középkor végére kialakult állami viszonyok Európában a kelta népek háttérbe szorulásához vezettek. A XIX. század nemzeti mozgalmai és a XX. századi politikai-gazdasági változások hatására a periférikus területek érdekérvényesítő képessége pozitív irányba változott. Ehhez még hozzájárult az, hogy a globalizáció melléktermékeként létrejött nemzetek fölött szervek – mint például az Európai Unió – az állam szerepének csökkenését tették lehetővé. Az államot ugyanakkor egyszerre két irányból is olyan hatások érik, melyek annak gyengüléséhez vezetnek. Egyrészről a politikai és gazdasági uniók, másrészről pedig a megnövekedett lokális érdekérvényesítés bontja le lassú folyamat eredményeként az államhatalmat.

Ilyen szempontból a devolúció vagy akár a regionalizmus folyamata is irreverzibilisnek tűnhet. A többletjogok követelése csupán az első lépés. Ma már látható, hogy több régió esetében is egyre inkább a teljes függetlenség a cél. Eddig szinte kizárólag a források igazságosabb újraelosztásán fáradoztak a periférikus régiókban, napjainkban azonban már az önálló létbe vetett hit minden korábbi alternatívánál erőteljesebben, szilárdan jelenik meg és él a köztudatban. Valószínűnek látszik tehát, hogy a kelta régiók újjáéledésével kezdődő decentralizációs, regionalizációs és devolúciós folyamat egyirányú. Bár az egyes régiók eltérő státusszal rendelkeznek és különböző minőségű kapcsolatok fűzik a központi hatalomhoz, mégis a legvégső alternatíva minden esetben a teljes függetlenség. Ehhez lehet eszköz az Európai Unió, az itt ismertetett parlamenti pártszövetségével, vagy a különböző kelta politikai és kulturális nemzetközi szervezetek is.

 

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld