Címlap Kultúra Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /7. rész/
Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /7. rész/ PDF Nyomtatás E-mail
2008. szeptember 24. szerda, 20:14
V. Regionalizmus Galíciában

Galícia példája tulajdonképpen nem illeszkedik olyan szervesen a kelta kisebbségek problémakörébe. Bár kétségkívül a kelta eredettel rendelkező térségben megfigyelhető az ősi hagyományok újjáéledése a kultúrában, s ennek kihatása a politikára is. Ez a hatás főként a politikai mozgalmakon keresztül érvényesül. Galíciában ma már egyáltalán nem él a kelta öntudat, ez csak mesterségesen fenntartott vízió. Mégis azért tartom fontosnak az észak-spanyolországi példa ismertetését, hogy az egyrészt ellensúlyozza a másik említett két szélsőséges példa által kínált lehetőségeket. A brit devolúció folyamata a legtoleránsabb kisebbségi kérdésre adott válasz jelenleg Nyugat-Európában. A franciaországi politikai-közigazgatási felfogás éppen ennek az ellentéte: az „egy nemzet” koncepciója nem engedi kibontakozni az egyre hangsúlyosabban követelt kisebbségi jogokat és a mozgalmakat. A másik ok, hogy az autonómia értelmezésének és fogalmának minél szélesebb skáláját mutassam be nyugat-európai példákon keresztül. A három modell felvázolásával és bemutatásával lehet csak teljes képet alkotni a kelta népcsoportok politikai lehetőségeiről.



Az Ibériai-félszigetre Kr.e. 1000 és Kr. e. 600 között betörő kelta népcsoportok a félszigeten az észak-afrikai eredetű ibérekkel kerültek érintkezésbe. A két nép összeolvadásából született a rómaiak által keltibernek nevezett népesség. A keltiberek talán a legkevésbé ismert kelta népek közé tartoznak. A római hódítás után ugyanis a keltiberek hamar és szinte emlékek nélkül elenyésztek a romanizálódott Hispánia népei között. A keltiberek szállásterülete a mai Spanyolország középső részének északi területén lehetett.


A mai Spanyolország tizenhét autonóm területre oszlik. A régiók közös tulajdonsága, hogy széles önállósággal bírnak. Ennek bizonyítéka, hogy mindegyiknek saját parlamentje és regionális kormánya van. Az autonóm egységek jogai azonban már nem egyformák, ugyanis minden régió egyedi jogkörrel felruházott önállósággal rendelkezik.

Spanyolországban a régióknak két fő típusuk van. A történelmi régiók közé tartozik Baszkföld, Katalónia, Galícia és Andalúzia, amelyek autonómiája szélesebb körű, mint a többi térségé – például második hivatalos nyelvet is használhatnak. A másik csoportba tartoznak a spanyol többségű közösségek, amelyek erősebben függenek a központi kormányzattól. Ez a felosztás eredetileg azt a célt szolgálná, hogy a soknemzetiségű ország kisebbségei elfogadják a spanyol dominanciájú közös államot, Spanyolországban azonban mégis erősödő szeparatizmus figyelhető meg az utóbbi időkben.


1. Az autonómia intézményei


Az Ibériai-félsziget északnyugati csücskében található huszonnyolcezer négyzetkilométer területű Galíciában alig három millióan élnek, Spanyolország összlakosságának mintegy hat és fél százaléka. Az ókorban itt élő népcsoportok a kelta szokások szerint éltek a római hódításig, majd a romanizált spanyolok uralma következett. Alulról induló szerveződés csak a 19. században bontakozhatott ki, amely az 1920-as évekre valóságos nemzeti mozgalommá fejlődött. Ennek eredményeképpen 1931-ben a terület autonómiát nyert. 1936-ban, az egyébként galíciai származású Francisco Franco megszüntette a régió kivételes státusát, és csak a tábornok halála után kaphatott újra önrendelkezést.


Az 1978-ban megalkotott és 1981 áprilisában életbe lépő Galíciai Autonómia Statútum (Estatuto de Galiza) az ötven évvel korábbi állapotot állította helyre. 1936-ban már létezett egy hasonló írásba foglalt jogi keret. A jelenlegi dokumentum kimondja, hogy a helyi hatalom a spanyol alkotmányon és a népakaraton alapul. Egyfajta elvi szolidaritáson alapuló demokratikus szerződést jelenthet így a statútum a galíciaiak számára. E szerint a galíciai nyelv a tartományban beszélt sajátos nyelv, amely a régióban a spanyollal egyenjogú. A jogszabály rendelkezik a zászló- és címerhasználatról, az adminisztrációs és területi felosztásról, az egyházak finanszírozásáról, az átruházott jogkörökről és a galíciai közösség elismeréséről.


A statútum értelmében az egyik legfontosabb, átruházott jogköröket gyakorló szerv a xunta. Elnökből, esetenként alelnökből és miniszterekből (Conselleiros) áll. A Xunta de Galicia elődszervezete 1528 és 1833 között folyamatosan működött. A helyi végrehajtó hatalom visszaállítására tett többszöri kísérletet követően végül 1978. március 16-án a Galíciai Autonómia Statútum újra felállította a xuntát. Jelenleg a következő minisztériumok (Consellarías) alkotják a végrehajtó hatalmat Galíciában:

- elnökség, adminisztráció és igazságügy

- gazdasági

- területpolitika, közlekedés

- oktatás és egyetemszervezés

- egészségügy

- halászat és tengerügy

- környezetvédelem

- ipar, turizmus, kereskedelem és fejlesztés

- kultúra és sport

- vidékfejlesztés

A Santiago de Compostelában működő törvényhozói szerv, a Galíciai Parlament felelős a helyi végrehajtó hatalom (Xunta) felügyeletéért, meghatározza a tartomány költségvetését, valamint tagjai közül választják meg a tartomány elnökét. Ezenfelül javaslatot tehet azokra a szenátorokra, akik a spanyol országgyűlésben, a cortesben képviselik Galíciát, továbbá tagjai közül megválasztja a tartomány elnökét. A parlament gyakran felkéri a spanyol törvényhozást bizonyos általános jogszabály meghozatalára. Egyes esetekben pedig alkotmányjogi keresetek támogatását is felvállalja a Spanyol Alkotmánybíróság előtt.

A parlament az autonóm közösség elsődleges kormányzati intézménye. A Statútumban átruházott közszolgáltatások, gazdasági és adóügyek fölött gyakorol hatalmat, valamint a galíciaiakat reprezentálja.

A Parlament jelenleg három politikai szerveződésnek, a Néppártnak, a Szocialista Pártnak és a kisebb baloldali pártokat tömörítő Nacionalista Blokknak biztosít képviseleti helyet. Ez utóbbi legfőbb céljai közé tartozik a nemzeti hagyományok megőrzése, továbbá a helyi nyelv, a galego népszerűsítése.

A regionális törvényhozás hetvenöt képviselővel rendelkezik. A 2005.június 19-én lezajlott választásokon a Galíciai Néppárt (Partido Popular de Galicia) harminchét, a Galíciai Szocialista Párt (Partido Socialista de Galicia) huszonöt, míg a Galego Nacionalista Blokk (Bloque Nacionalista Galego) pedig tizenhárom képviselői helyet szerzett.


2. Pártok és nacionalizmus


A Nacionalista Blokk tulajdonképpen egy nemzeti jellegű baloldali pártszövetség. Az 1982-ben alakult regionalista csoportosulás a kiterjedtebb autonómiáért, a helyi parlament hatalmának kiterjesztéséért és a galego nyelv pozíciójáért küzd. Korábban a párt távlati céljai között szerepelt a függetlenség, azonban 1990-ben, a Galíciai Egység elnevezésű csoport belépésével már mérsékeltebb álláspontra helyezkedve a Spanyolországon belüli autonómiát tekintik kívánatosnak, még akkor is, ha a tagszervezetek közül néhány ma is szeparatista jellegű.

A 2001-es választásokat követően a BNG a második legnagyobb politikai erővé vált a galíciai parlamentben, tizenhét képviselővel, kevéssel megelőzve a szocialistákat. A 2005-ös választásokon négy helyet elvesztettek ugyan, de a szocialistákkal koalícióban sikerült felváltani a korábbi abszolút többséggel bíró néppárti kormányokat. Ez volt az első alkalom, hogy a nacionalisták kormányt alakíthattak.

A párt közel kétszázkilencezer szavazatot szerzett (0,8 százalékot) a 2004-es spanyolországi általános választásokon, így a parlament (Cortes Generales) háromszázötven fős alsóházában, a Képviselői Kongresszusban (Congreso de los Diputados) két helyet szereztek. 2004-ig az Európai Parlamentben is képviseltette magát párt, egyetlen fővel.

A magát hazafias frontnak nevező BNG törvényhozás-központú. A tagok a saját nevükben vesznek részt az egyes szavazásokon. Jelenleg a következő szervezetek alkotják a szövetséget:

Galíciai Népunió (Unión do Povo Galego, UPG) – kommunista

Nacionalista Baloldal (Esquerda Nacionalista, EN) – szociáldemokrata

Galíciai Egység (Unidade Galega, UG) – szociáldemokrata

Szocialista Közösség (Colectivo Socialista, CS) – szocialista

Inzar (I) - a maoista Kommunista Mozgalom (Movimiento Comunista, MC) és a trockista Forradalmi Kommunista Liga (Liga Comunista Revolucionaria, LCR) egyesüléséből

Galíciai Nacionalista Párt - Galeguista Párt (Partido Nacionalista Galego-Partido Galeguista, PNG) - liberális demokrata


Galíciában a régió nemzeti újjáéledése sokrétű: széles mozgalom bontakozott ki a kulturális értékek megóvása érdekében, de néhány kisebb szervezet a politikai függetlenségért is síkra száll.


3. Nyelvi hagyományok


Bár a Franco-érában az önálló galíciai nyelvet hivatalosan nem ismerték el, a mindennapi érintkezés során mégsem tiltották használatát.

A korszak utolsó éveiben pedig reneszánszát élte a galíciai nemzettudat és a galego nyelv. A galíciai nyelv és kultúra a portugálból ered. A tartományban hosszú ideig portugálul beszéltek, s csak a spanyol befolyás erősödésével bontakozott ki önálló nyelv a XV. században.

A nemzeti-nyelvi identitások feléledésének korában, a 19. században így már arról vitatkoztak, hogy visszatérjenek a portugál nyelv használatához, avagy megtartsák az időközben érezhetően elkülönült galegót. E nyelvi küzdelem hátterében politikai vélemények is meghúzódtak. A saját nyelv megtartása egyben az autonómia iránti igényt is jelképezte. A portugál nyelv használatával viszont regionális, etnikai kisebbségből olyan nemzeti kisebbséggé válhattak volna, amelynek vele határos anyaországa van.

A nyolcvanas években a vita a felé dőlt el, hogy megtartsák a független galego nyelvet. Spanyol részről is ez utóbbi megoldást szorgalmazták, tartottak ugyanis attól, hogy szorosabb galíciai–portugál kapcsolatok kialakulásával Madrid elvesztheti mind kulturális, mind politikai befolyását is később a térségben. Annak ellenére, hogy 1980 előtt nem létezett galego-oktatás, a nyelv mégis átvészelte a hosszú spanyol évszázadokat. A lakosság több mint fele anyanyelvi szinten beszéli a galegót, körülbelül negyven százalék pedig második nyelvként használja.


4. Az autonómia statútumok reformja


Az autonómia statútumok általában a második legfontosabb normatívának számítanak a spanyol jogrendszerben. A baszk, katalán és valenciai statútumok megváltoztatása inkább alkotmányos, mint törvényi reform. Az említett régiókban erős társadalmi-politikai támogatást élvez a változtatás kérdése. Itt természetesen a szélesebb jogkörök alkalmazásáról van szó. Galícia nem szerepel a jogkörök kiszélesítését élénken követelő régiók között. Ebben a tartományban jelenleg még nincs elegendő politikai akarat a kompetenciák átvételére. A jövőben azonban – a baszk és katalán példáknak köszönhetően – talán itt is előretörhetnek olyan politikai erők, amelyek a minél nagyobb szabadságot és önállóságot jelentő önigazgatást szorgalmazzák. Ez Spanyolországban egyfajta dominó-effektushoz vezethet majd a későbbiekben. A nacionalizmus előretörésével pedig a régió kelta jellege is minél nagyobb figyelmet és elismerést kaphat majd.

Galícia most új kapcsolatokat keres. Ha a régió a globalizáció korában megtalálja saját identitását, akkor új partnerekkel is könnyebben felveheti a kapcsolatot. Újabban felvetődött az is, hogy az itt élők nem kizárólag kulturális értelemben kötődnek a kelta nemzetekhez, különösen az írekhez és a skótokhoz, hanem rokoni szálak is húzódnak e népcsoportok között. Galíciában manapság több szinten is a kelta öntudat megerősítésén fáradoznak.

 

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld