Címlap Kultúra Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /5. rész/
Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /5. rész/ PDF Nyomtatás E-mail
2008. szeptember 22. hétfő, 22:25
6. Felzárkózás Cornwallban


Nagy-Britannia modern kori történetében a skót, walesi és az északír devolúció megvalósulásával párhuzamosan kelt életre az ország délkeleti régiójában a kelta nemzeti érzés a cornwalli autonómiatörekvések tükrében. Cornwall (Kernow) a maga félmilliós lakosságával Anglia leggyérebben lakott megyéi közé tartozik. Az itt a római hódítást megelőzően és azt követően is virágzó kelta kultúra a walesivel rokon. Habár a régióban az évszázadok során mind jobban visszaszorultak a kelta tradíciók jelképes értelemben, és a nyelvi határ is egyre inkább a félsziget tengerhez közelebb eső részei felé húzódott vissza, manapság mégis újjáéledni látszik az ősi identitás.

a. Cornwall nyelvi problémái és mesterséges identitása


A korni nyelv (korniul: Kernowek, Kernewek, Curnoack) a kelta nyelvek brit ágához tartozik (a velszihez, bretonhoz, az utód nélkül kihalt kumbriaihoz hasonlóan). Kenneth MacKinnon egy 2000-ben kiadott tanulmányában úgy találta, hogy a korni nyelv legnagyobb elterjedtsége idején mintegy negyvenezren használták. Az erőteljes angol nyelvi behatásnak köszönhetően mára a korni szinte teljesen feledésbe merült. A XX. század második felében, a cornwalli nacionalizmus kiteljesedésével újra megfogalmazódott a cél, hogy a korni ismét a mindennapokban használt beszélt és írott nyelvvé váljék.

A már említett tanulmány szerint néhány évvel ezelőtt is megközelítőleg háromszázan voltak, akik folyamatosan beszélték a kornit. 2007-ben a Korni Nyelvi Stratégia Projekt kvantitatív és kvalitatív mérésekkel próbálta meg felbecsülni a korniul beszélőket. A fiatalok körében azonban csak néhány embert találtak, akik angolul és korniul is tudtak beszélni. A nemzeti identitás keresésével egyre nagyobb hangsúlyt kapott az utóbbi időkben a nyelvi kérdés is. Ennek folytán olyan bontakozott ki az a törekvés, miszerint a helyi kelta nyelv használatát intézményesítenék és minél szélesebb körben alkalmaznák. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb eredménynek az számít, hogy az Európa Tanács Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartájának második részébe került brit parlamenti ajánlására (2002) a cornwalli nyelv. „A charta célja, hogy védje és támogassa az európai regionális és kisebbségi nyelveket. Elismeri, hogy ezek közül számosnak a léte veszélyben van, és ezek védelme, erősítése hozzájárul Európa kulturális sokszínűségéhez és történelmi hagyományaihoz.”

Ezzel a nyelv szimbolikus jelentőségének elismeréséért tettek nagy lépést, amellyel elősegítették a korni önazonosság-tudat megerősítését és hagyományok felélesztését. A 2005-ben alakult Cornish Language Partnership elnevezésű szervezet ezen felbátorodva elkészítette a korni nyelvvel kapcsolatos hosszú távú stratégiát. A 2005-ben megjelentetett dokumentumban az elsődleges célok között szerepel a korni nyelv bevezetése az oktatás minden szintjén, a korni nyelv angollal egyenjogúvá tétele, a helyi nyelv gazdaságra tett hatásának elismertetése, a mindennapokban alkalmazott nyelvvé tétele.

A kelta nyelv azonban csak a cornwalli identitás egyik aspektusa. Az itt élők önazonosság-tudata egyben politikai természetű is. Egyfajta politikai-érzelmi identitáskeresés a jellemző a korniakra. Mivel hagyományaik, nyelvük, szokásaik nagy része az évszázadok alatt feledésbe merült, a kétségkívül létező diszkomfort és a kialakuló önálló akarat mesterséges politikai formációkban tudott csak megjelenni. Az utóbbi három évszázad alatt az ipari forradalom egyik bölcsőjének számító régió a legszegényebb megyék egyikévé vált. Cornwall ma Nagy-Britannia periférikus területe. A rossz gazdasági helyzettel való elégedetlenség, a londoni központi kormánnyal való ellenérzések felszínre hoztak egyfajta nemzetiségi identitáspolitikát. A Cornwalliak közigazgatási, politikai változtatások iránti törekvései tehát nacionalista jellegű kisebbségpolitikai kérdésekké váltak. A Cornwallban élők többsége annak ellenére vállalja fel ezt a mesterséges identitást, hogy manapság tulajdonképpen nem lehet korni kisebbségről beszélni, a több évszázados nemzetiségi-kulturális eróziónak köszönhetően. A 2001-ben készült országos népszámlálás adatai szerint csupán harminchétezer ember sorolja magát a cornwalli kisebbséghez. (Ez a szám azonban emelkedő tendenciát mutat, hiszen az oktatási intézményekben készült 2007-es felmérésben a tanulók egyharmada már cornwallinak vallotta magát.

Az egyre nagyobb számban létező, önmagát cornwallinak valló csoport egyre kifejezettebben követel a kisebbségi-nemzetiségi önkormányzatisághoz kötődő politikai jogokat.

A Cornwall Megyei Tanács megrendelésére 2003 februárjában készített közvélemény-kutatás eredményei szerint a megye lakosságának ötvenöt százaléka támogatná egy, a skót és a walesi törvényhozáshoz hasonló regionális nemzetgyűlés létrehozását (ez az arány egy évvel korábban még csupán negyvenhat százalék volt). E cél megvalósítása érdekében a Korni Alkotmányos Konvenció (Cornish Constitutional Convention) még 2000-ben aláírásgyűjtő kampányba kezdett, amelynek eredményeképpen több mint ötvenezer egyetértő aláírást sikerült összegyűjteniük. A megyében pártállástól függetlenül támogatták az új intézmény létrehozását, míg Cornwallon kívül is sok helyütt (főként a szomszédos Devon megyében és Walesben) segítették az aláírásgyűjtők munkáját. Nagy-Britanniában ezt megelőzően még nem nyert ilyen nagyarányú támogatottságot a devolúció ügye.


b. Nacionalizmus Cornwallban


A cornwalli nemzeti ébredés a XX. század első felére tehető. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alakja Henry Jenner volt a régióban. Az ő nevéhez fűződik, hogy Cornwall felvételt nyert a Kelta Kongresszusba (Celtic Congress), amely elsősorban a kelta nyelv ügyének előmozdítására létrehozott nemzetközi kulturális szervezet volt. A korni önkormányzatiság ügye a Walesi önkormányzat azon támogatóiból is merített szimpatizánsokat, akik a korniakra, mint kelta rokonaikra tekintenek. Ezt az együttműködést példázza, hogy a vezető Cornwalli nacionalista párt, a Mebyon Kernow egy megállapodást írt alá a walesi Plaid Cymru nacionalista párt Blaenau Gwent-i helyi szervezetével.


A Cornwall függetlenségét célzó első jelentősebb próbálkozások még az angol polgárháború idején kezdődtek. Az itt élők a cornwalli hercegtől várták királyi privilégiumaik érvényesítését. Miután a követelések érvényre jutottak Cornwall de facto független térség lett. Annak ellenére, hogy a régió manapság is de jure önálló hercegség, valamint önálló törvényhozással rendelkezik elviekben, mégis nacionalista mozgalom bontakozhatott ki, amelynek köszönhetően a korábban működő intézményeket (Stannary Parliament) újra aktív szereppel ruházták fel. Ebből kiindulva a Mebyon Kernow párt célja például egy olyan EU-régió létrehozása (NUTS I.), mint amilyen Wales, Skócia vagy Észak-Írország státusza, vagy éppen Anglia régióié. Cornwall (Kernow) modern önrendelkezési mozgalmai először az 1970-es évek közepére nyertek intézményesült formát.

A régi nacionalista törekvéseinek időrendje viszonylag könnyen vázolható, ha azonban a nemzeti ébredés intenzitásának rapszodikusságára keressük a választ, akkor összetett okokhoz jutunk. A korni nacionalizmusnak külső és belső meghatározó tényezői egyaránt vannak.

A külső tényezők között talán a legfontosabb, hogy a nacionalizmus és az egyedi identitás miként és milyen mértékben képes megjelenni egy olyan régióban, ahol a helyi nyelv használata viszonylag széles körben elterjedt. Az azonos nyelv használata közösségalkotó, s a regionális identifikáció magasabb szintjének elérésében nélkülözhetetlen tényező. A Mebyon Kernow esetében helyénvaló az állítás mely szerint a párt olyan régióban működik, ahol a nemzeti identitások gyengék. Egyesek szerint Cornwallban nincsen korni identitás, és ha létezett is, az már rég a múlt homályába veszett. Ezzel kapcsolatban egy oda-vissza ható viszonyrendszer figyelhető meg: egy gyenge etnoregionális párt a gyenge identitás intézményesült velejárója, míg egy gyenge párt ugyanakkor nem képes az etnoregionális identitás mobilizációjára. A cornwalli etnoregionalitás gyengesége egyrészt az erős identitások hiányára vezethető vissza, másrészről ezek az identitások könnyen alakíthatók, képlékenyek és ideiglenesek. Az azonosságtudat változtatható és újak is alakíthatóak. Azonban arra nézve nincs egyértelmű bizonyíték, hogy az erős identitás és az etnoregionális párt támogatottsága között valamiféle kapcsolat is létezik. A breton regionális mozgalom politikai szervezetei körülbelül azonos támogatottsággal bírnak, mint a cornwalliak. Ennek ellenére mégis meghatározó breton identitásról beszélhetünk Franciaország északnyugati félszigetén. További külső tényező a korni nacionalizmus tekintetében, hogy a Mebyon Kernow a Skót Nemzeti Párttal és a walesi Plaid Cymru-val ellentétben az 1960-as és 1970-es években nem volt képes előretörni. Nagyobb támogatottságot csupán az európai integráció előrehaladtával tudott elérni a párt. Az a tény, hogy Cornwall második szintű Európai Statisztikai Régióvá vált, nagyban hozzájárult a régió ismertségének javításához. Az Európai Kisebbségi Jogok és Kisebbségi Nyelvek Kartájának elfogadásával pedig a különböző civil szervezetek és nyomásgyakorló csoportok számára nagyobb mozgástér nyílhatott meg.

Egyes vélekedések szerint a gazdaságilag jól teljesítő régiókban viszonylag erős regionalista pártok működnek (erre példa Flandria, Katalónia és Észak-Olaszország). Cornwallról megállapítható, hogy az Egyesült Királyság egyik legelmaradottabb területe. A 1980-as évek első felétől a régió nagyarányú belső migráció célterülete, s ehhez kapcsolható a cornwalli paradoxonnak nevezett jelenség is: az elmúlt harminc évben a belső vándorlás következtében kialakult társadalmi változásokkal párhuzamosan a korni identitás felerősödése volt megfigyelhető. (2001-re már csupán az itt élők fele született Cornwallban.) A Man-szigeten végbement folyamathoz hasonlóan az 1980-as években történt bevándorlás itt is gyengítette a helyi kulturális identitást. Az efféle változásokra adott reakció pedig nacionalista színezetet öltött.

A korni nacionalizmushoz és pártpolitikai intézményesültségéhez kapcsolható külső tényezők közül fontos még a Mebyon Kernow és a Liberális Demokraták viszonyának értékelése. A nacionalista célokat támogató protesztszavazók a régióban általában a Liberális Demokratákra adják voksukat. Az 1980-as, 1990-es években a párt mindvégig sikerrel játszotta ki a helyi, nemzetiségi kártyát úgy, hogy kampányretorikájában a Cornwallt érintő „tisztességes bánásmódra” (fair deal for Cornwall) szólította fel a központi kormányzatot. A délnyugat-angliai regionalista párt kapcsolata az országos pártnak számító liberálisokkal hasonlatos ahhoz a viszonyhoz, amely Bretagne-ban a helyi UDB és az országos, ám helyi érdekeket megjelenítő Szocialista Párt között húzódik meg, vagyis a potenciális nacionalista szavazatokat regionalista retorikával kívánják megszerezni mindkét országrészben.

A nacionalista törekvések szervezeti szintű, belső tényezői közül a legfontosabb a karizmatikus pártvezető szerepe. (Ilyen például Gerry Adams a Sinn Féin élén, valamint Gwynfor Evans Walesben akik kulcsszerepet játszottak a nemzeti kérdés napirenden tartásában.) A Mebyon Kernow nem rendelkezik ilyen vezéralakkal. A pártvezetés összetételét illetően pedig, míg a Skót Nemzeti Párt többségében sikeres magánvállalkozók vannak jelen, addig a cornwalli pártból hiányzik ez a réteg – többségében bölcsész végzettségűek, tanárok alkotják itt a vezető testületet. További fontos tényező még a pártszervezet. A Mebyon Kernow eddig még soha nem volt képes hatékony, állandó szervezett jelenlétet kialakítani Cornwall városias jellegű választókörzeteiben, valamint ezeken a területeken jelentősebb anyagi forrásokat előteremteni vagy éppen aktív párttagokat toborozni. Elmondható, hogy egy etnoregionalista párt léte és jövője a fiatal magasabb végzettséggel rendelkező, posztmateriális értékeket magukénak valló választók mozgósításának függvénye. Mivel Cornwallban nem működik egyetem, a jól képzettek elvándorolnak a megyéből. Ezzel párhuzamosan kvalifikált, középosztálybeli bevándorlók érkeznek Angliából, akik feltöltik a kiadó álláshelyeket. Mindemellett meghatározó még a párt életében a média szerepe is. Jelenleg nem készül olyan sajtótermék, amely kizárólag Cornwall területére koncentrálódna. A helyi napilap, a Western Morning News nem a megyében készül és Devon, illetve Somerset megyékben is terjesztik. Az egyetlen helyi BBC rádióadót leszámítva a televízióadók is a piaci viszonyoknak megfelelve lehetőség szerint nagyobb területen sugároznak.

A belső faktorok sorában végül a regionalista párt és a szélesebb hálózatok közötti viszony a meghatározó: a Mebyon Kernow egy viszonylag nagy támogatottságot élvező kulturális jellegű mozgalomból nőtt ki. A korni kelta újjáéledés azonban a XX. század folyamán javarészt csak egy szubkulturális jelenség maradt.


c. A Mebyon Kernow


A Mebyon Kernow szervezetet 1951-ben alapították. Az első taggyűlés alkalmával a következő célokat határozták meg: a helyi sajátosságok tanulmányozása és ennek megfelelően Cornwallban erre épülő közvélekedés kialakítása, a korni nyelv és irodalom propagálása, a korni történelem tanulmányozása, Cornwall kelta jellegének elfogadtatása a hat kelta nemzet egyikeként, továbbá cikkek, szórólapok, pamfletek kiadása, megjelentetése a sajtóban és egyéb kiadványokban, különböző szórakoztató események szervezése a kelta hagyományok tükrében, valamint együttműködés más szervezetekkel, melyek célja Cornwall kelta karakterének megőrzése. E többségében kulturális értékmegőrzést célzó törekvések mellett már az alapítás évének végén a szervezet hivatalosan is kiállt Cornwall önkormányzatiságának követelésével – ekkor még egy föderális jellegű Egyesült Királyság elképzelését támogatva. Helyi szinten, városi tanácsban 1953-ban szereztek először képviseleti helyet. Az 1950-es, 1960-as években inkább politikai nyomásgyakorló szervezetként működött, mintsem valódi politikai pártként a Mebyon Kernow, melynek oka az volt, hogy a tagságnak nem volt akadálya a más pártban való tagság sem. Az 1970-es években történt pártszakadásnak köszönhetően alakult meg a Nacionalista Párt (Cornish Nationalist Party), amely azonban mára megszűnt. Jelenleg a párt korni, zöld, balközép decentralista szervezetként jellemzi magát. Szoros kapcsolatot ápol a walesi Plaid Cymru-val. A Mebyon Kernow választási megállapodást írt alá 2005-ben a Zöldekkel (Greens), melynek értelmében nem indítottak egymás ellen jelöltet több körzetben.

Az 1979-es európai parlamenti választásokon a Mebyon Kernow a választásokon részt vettek tíz százalékát volt képes maga mellé állítani. A párt azóta sem ért el hasonló támogatottságot, azonban az elmúlt időszakban helyi szinten jelentősen előretört. 2004 novembere óta csupán négy körzeti tanácshellyel rendelkezett a párt, míg a 2007 májusában tartott helyi választások során a lehetséges 225 körzeti tanácshelyből hetet a párt jelöltjei szereztek meg, úgy hogy csupán huszonnégy jelöltet indítottak. Ez a választás volt a párt történetében ez idáig a legsikeresebb.

A növekvő népszerűség mellett és mind nagyobb támogatottság ismeretében a Mebyon Kernow 2000 júliusában megjelentette a Deklaráció a Korni Nemzetgyűlésről című kiadványát. A dokumentum leszögezi, hogy „Cornwall egy független régió. Világosan meghatározott gazdasága, közigazgatása és szociális felépítése van. Cornwall egyedi identitása a kelta jegyeknek, kultúrának és környezetnek köszönhető. Kinyilvánítjuk, hogy Cornwall népének érdekeit leginkább egy, a jövőben felálló korni nemzetgyűlésen alapuló kormányzás képviseli. Így tehát bejelentjük, hogy felállítjuk a Korni Alkotmányozó Kongresszust azzal a céllal, hogy létrehozza a Korni Nemzetgyűlést, a Senedh Kernow-t.”

Három hónappal később megtartották a Korni Alkotmányozó Konvenciót, hogy a hatalmat átruházhassa a Nemzetgyűlésre. Kevesebb mint két év alatt több mint 50.000 aláírást gyűjtöttek, ezek közül 41.650-et Cornwallban, ami az itteni választásra jogosultak majdnem 10%-a. Andrew George és a Kongresszus képviselői (Bert Biscoe, Richard Ford, Dick Cole, David Fieldsend Andrew Climo Thompson) 2001. december 12-én a Downing Street 10-nél átadták a kiáltványt.


A Konvenció egy pártok fölötti és ágazatok közötti együttműködés. Széles egyetértés övezi nemcsak Cornwallban, hanem másutt is a nem szeparatista jellegű és politikailag semleges testület felállítását. Az alkotmányos konvenció legfőbb eszméje az egyenlő bánásmód elve. A konvenció három alapelve a jövőre és más szervezetekkel való kapcsolatra nézve a kapcsolattartás, partnerség és együttműködés, célja ezáltal olyan modern kormányzati megalkotása, amely képes hatékonyan kezelni a régióban a növekvő elszigeteltségből fakadó évszázados feszültséget. A Deklaráció ezt úgy magyarázza, hogy „Mi, cornwalliak nagyobb beleszólást szeretnénk saját kormányzásunkba. Ezért szükség van egy korni Nemzetgyűlésre, mely biztosítja a demokratikus alapelvek érvényesítését, ezáltal közösségünk mind erőteljesebben és hatékonyabban képes megjeleníteni érdekeit Britanniában, az Európai Unióban és az egész világon.”


d. Az intézményrendszer jövőképe


A korni Nemzetgyűlést létrehozó Konvenció céljait a következőkben összegezhetők: egy demokratikusan megválasztott, átruházott jogkörökkel rendelkező cornwalli Nemzetgyűlés létrehozása elsődleges törvényhozó jogkörrel, valamint másodlagos jogalkotói szervek létrehozásának lehetőségével. A Nemzetgyűlés negyven-ötven képviselőből állna, ahol hét-nyolc tag alkotná majd a kabinetet. Az átruházott tárgykörök az egészségügyet, foglalkoztatást, lakásügyeket, oktatást, szociális szolgáltatásokat, kulturális, művészeti ügyekben történő döntéshozatalt, a sport, gazdaság- és vidékfejlesztés, a halászat és helyi önkormányzás felügyeletét jelentik. A Konvenció mindemellett szükségesnek tartja a Cornwall Hivatal (Cornwall Office) felállítását, amely a Nemzetgyűlés által meghatározott politikák végrehajtásáért felel, továbbá a magán- és közszolgáltatások közötti koordinációt biztosítja. A dokumentum kívánatosnak tartja még a helyi önkormányzatok számára további jogkörök átruházását, mialatt a központi kormányzat fenntartana olyan kulcsfontosságú ügyeket, mint például a bel- és külügyek, a védelempolitika, az országos adók és a biztonságpolitika kérdése. Új intézményként pedig létrehoznák a Cornwalli Civil Fórumot, amely a kisebb közösségek érdekvédelmi szervezeteként működne a központi döntéshozatali folyamatban.

A dokumentum a korni devolúció előnyeit is vázolja. Eszerint új gazdaságfejlesztő stratégiák alakulhatnak ki, összhangban a fenntartható fejlődés és a tudásalapú gazdaság víziójával. Gazdasági értelemben versenyképessé válhat Cornwall, a helyi történelmi vívmányoknak, az egyedülálló természetes helyszíneknek és tengerpartjának köszönhetően. Az átruházott szervek többletbevétellel rendelkezhetnek, Cornwall pedig méltányosabb módon szerepelhet a központi költségvetés meghatározásakor. A periférikus állapot intézményesítésével, önállósításával megakadályozható lenne a túlzott gazdasági és intézményi függőség, a szellemi tőke kiáramlása megszűnne, helyreállna a demokratikus rendszer kredibilitása, megszűnne a demokratikus deficit. Fejlett civil hálózat alakulhatna ki, a cornwalli termékek és szolgáltatások pedig a biztos háttérrel versenyképesebbek lennének a Brit-szigeteken és az Európai Unióban is egyaránt. Ennek a biztos háttérnek a kialakításáért a Nemzetgyűlés és a Cornwall Hivatal lenne felelős.


A korni Nemzetgyűlés jogkörét illetően három lehetséges alternatívát dolgoztak ki. Egy változat szerint ez egy parlament lenne, elsődleges törvényhozó hatalommal felruházva, egy másik változat szerint egy teljes mértékben átruházott hatalommal rendelkező nemzetgyűlés lenne, másodlagos jogalkotással és egyes ügyekben az opt-out, a távolmaradás lehetőségével. Harmadik alternatívaként egy olyan regionális gyűlést képzeltek el, amely nem rendelkezik másodlagos jogalkotói hatalommal sem.

A Nemzetgyűlés, avagy Senedh Kernow a walesi és északír parlamentekhez hasonló jogállással rendelkezne, saját közvetlen kapcsolatot létesítve a központi kormányzattal. Önálló stratégiát és politikát alakíthat az előzetesen kompetenciájába utalt olyan ügyekről, mint például az oktatás, az egészségügy és a gazdaságfejlesztés, továbbá ellenőrzést gyakorolhat ezek végrehajtása felett.

Mindehhez azonban szükség lenne egy biztos pénzügyi háttérre. Korábban Cornwall egyszerű statisztikai okok miatt a délnyugat-angliai régió részeként számíthatott csak támogatásra. Ezért Cornwallnak gyenge gazdasági pozíciói voltak, melyhez hozzájárult az is, hogy a térség problémáit sokszor figyelmen kívül hagyták. A jövőben a már említett két szervnek lehetősége lesz az ideérkező központi támogatások felhasználását hatékonyabbá tenni.

A Senedh Kernow működésének alapja, hogy a nemzetgyűlés tagjai meghatározott felelősséggel bírnak. A Nemzetgyűlés tagja képviseli választókörzetét minden olyan ügyben, amely beleolvad a Nemzetgyűlés törvényhozási és stratégiai kompetenciájába, közreműködik az egyes ágazati szakpolitikák kialakításában és részt vesz a különböző bizottságokban. A Cornwalli Nemzetgyűlésbe választottak mintegy félmillió ember képviseletét jelenítik meg, s négyéves ciklusban vesznek részt annak munkájában.


A Cornwall Hivatal – mint új testület – pontosan körülhatárolt feladatkörrel rendelkezne. Sokan úgy vélik, hogy jelenleg a feladatkörök és felelősségek viszonyrendszere rendezetlen. A kormányzati és közszféra manapság kormányhivatalok, kvázi autonóm nem kormányzati szervek (quango) és helyi önkormányzatok sokaságából tevődik össze megszámlálhatatlan helyszínt igénybe véve. Így a koherens, szabályozott kormányzás nehezen megvalósítható. Az újonnan felállítandó Hivatal az itt felsorolt szerveket hivatott egységbe fogni, mely által egyszerűbb, átláthatóbb adminisztráció jöhetne létre.

A korni önkormányzat intellektuális hátterét jelenleg a Korni Tanulmányok Intézete (Institute of Cornish Studies) biztosítja, amely az Exeteri Egyetem intézménye. A Cornwalli Megyei Tanács által 2003-ban közétett közvélemény-kutatása szerint a cornwalliak ötvenöt százaléka támogatná egy nemzetgyűlés létrehozását.


7. A devolúció lehetséges jövője Nagy-Britanniában


Az Egyesült Királyság alkotóelemeinek hivatalos elismerése megtörtént. Ezek a részek napjainkban már nem mint az állam régiói, hanem mint történelmi értelemben nemzet szerepelnek a köztudatban. Ezzel a változással együtt még egy jelentősebb eltérés figyelhető meg a választási rendszert illetően: korábban Nagy-Britanniában jellemző volt a klasszikus többségi modell. Skóciában, Walesben és Észak-Írországban 1999 óta választott parlament működik. Az északír, skót, walesi parlamentet immár arányos rendszerben választják.

A Gordon Brown miniszterelnök első száz napját meghatározó programtervezetben a devolúció tárgykörében szerepel a hatalom további disztribúciója (a walesi devolúció felgyorsítása), pénzügyi és adóügyi kérdések, az egyes régiók önálló nemzetközi kapcsolatai valamint a devolúció angolokat érintő kérdései. Az eredeti tervben szerepelt a Walesi, a Skót és az Északír Hivatalok összevonása, a devolúciós kormányzati albizottság és miniszteri bizottság újjáalakítása is. A következő két év cselekvési tervében szerepel a már átadott ügyek felülvizsgálata, valamint a westminsteri felülvizsgálati jogok erősítése a walesi és skót törvényhozásban. A következő parlamenti időszakra tervezik a Walesi Gyűlés elsődleges törvényhozói jogáról szóló referendum kiírását, a Gyűlés létszámának felemelését hatvan főről nyolcvanra, hogy a kiterjedtebb hatalomgyakorlás hatékonyabbá váljon, tervezik továbbá a területi képviselet arányának felülvizsgálatát a megreformált felsőházban, valamint egy szakértői bizottság felállítását a devolúció anyagi vonzatának felülvizsgálatára.

A történelem iróniája, hogy a devolúció voltaképpen külső tényezőnek köszönheti megvalósulását. Az ír önigazgatási (Home Rule) mozgalom Észak-Írországban bizonyos engedményekre kényszerítette a westminsteri kormányt. Történt minden annak ellenére, hogy az északi unionisták ragaszkodnak leginkább a brit identitáshoz.

Mialatt a perifériák sorra elnyerik a szélesebb önigazgatás lehetőségét, a független törvényhozással nem rendelkező Anglia érdekeinek képviseletét csupán a brit parlament angol képviselőinek nyolcvanöt százalékos túlsúlya garantálja. Az alkotmányos devolúció folyamatában természetesen az angolok is igényt tartanak saját devolúciós autonómiájuk létrehozására.

Roger Scruton egy tanulmányában rámutat arra, hogy a devolúció során a skót, walesi és északír érdekekkel és törekvésekkel szemben az angol szempontok eliminálódnak. Ez a folyamat eredményezheti magának a brit identitásnak a válságát is. Mivel a devolúció motorját munkáspárti politika adja, ezért ennek kritikája a konzervatív és a szélsőjobboldalról indult meg. Azonban jelen pillanatban még nem képezi a jelenség politikai közbeszéd tárgyát. Előbb csak lokális szinten, kisebb érdekvédelmi szervezetekben volt érezhető, hogy a devolúció kérdése és annak az angolokra nézve hátrányos következményei politikai tartalmú üggyé váltak. Napjainkban a brit belpolitika egyik meghatározó kérdése Anglia további regionalizációja (ez kihatással lehet Cornwall státuszára is). Mint a legtöbb nagymérvű társadalmi szembenállásnak, a devolúciós problémáknak is – többek között – a gazdasági helyzet megváltozásával kapcsolatos okai vannak, így egyéni indulatokra épített politikák válhatnak uralkodóvá. Nem kizárt, hogy a Skóciának, Walesnek, Észak-Írországnak vagy esetlegesen Cornwallnak és a Man-szigetnek nyújtott pénzügyi-gazdasági támogatások, valamint magának a devolúciós folyamat fenntartására kiadott pénzösszegek egy idő után az angol régiókban komolyabb hiányként jelennek majd meg. A jövő kormányainak feladata és célja lesz majd egy igazságosabb közigazgatási-elosztási rendszer létrehozása, amellett, hogy az egyes függetlenségi törekvésekkel komolyan szembe kell nézni.

 

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld