Címlap Kultúra Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /1. rész/
Kisebbségi alternatívák Nyugat Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán /1. rész/ PDF Nyomtatás E-mail
2008. szeptember 16. kedd, 21:13
I. Kelta újjáéledés


E tanulmány célja bemutatni a nyugat-európai kelta eredetű népcsoportok kisebbségi jogi törekvéseit és stratégiáit valamint ezek intézményi érvényesülését a XXI. század első éveiben. A vizsgálat tárgya az Ír Köztársaság nemzeti örökségvédelme a Gaeltacht területeken élők jogállásának függvényében, a brit devolúció, érintve Észak-Írország, Skócia, Wales, a Man-sziget és Cornwall politikai mozgalmait, pártjait, a franciaországi Bretagne közigazgatási reformja és kisebbségének regionális politikai-kulturális mozgalmai, valamint a spanyolországi Galícia kulturális, nyelvi elkülönülése és a régió autonómiája. Arra keresek választ, hogy mi vezetett a napjainkban tapasztalható kelta újjáéledéshez, továbbá mi erősítette fel ezt az ezredfordulón, s az egyes célok mentén milyen változások várhatók hosszútávon.

1. Kelta nemzetek Nyugat-Európában napjainkban


A kelta egy ősi eredetű népcsoport, amely a Kr.e. II. évezredtől a Kr. e. I. századig benépesítette Európa nagy részét. Törzseik és csoportjaik a közép-európai „őshazából” eljutottak a Brit-szigetekig, Ibéria északi részéig, a Fekete-tenger partjáig és Anatóliáig, később részben beolvadtak a Római Birodalomba, mint britek, gallok, boiok, galaták és keltibérek, vagy pedig más népekkel egyesültek. Nyelvük Írország, a skót Felföld, a Man-sziget, Wales, Cornwall és Bretagne kelta nyelveiben ma is tovább él.

Napjainkban már csupán a franciaországi Bretagne-félsziget, az Egyesült Királysághoz tartozó Cornwall és a Man-sziget, valamint Skócia, Wales és az Ír-sziget lakóit említhetjük az úgynevezett klasszikus értelemben vett kelta nemzetek között. Tágabb értelmezésben ide szokás sorolni az észak-spanyolországi Galíciát és Asturiát és esetleg a kanadai Nova Scotia tartományt is.

Az Európa nyugati peremén élő kelta területeken a XIX. század végén kibontakozó pánkelta mozgalmak mögött magától értetődően a kelta népcsoportoknak a szomszédos népektől eltérő sajátos kultúrájuk megőrzésének vágya állt. A XX. században – főképpen Írország önállóvá válásával, továbbá az északír, skót és walesi törvényhozás és tanácskozó testület megalakulásával – a kisebbségi, nyelvi jogokat mindinkább biztosítani tudták. Napjainkban e nemzetek a még szélesebb politikai mozgástér megszerzésére törekednek.


2. Állami és kisebbségi tipológiák


Nyugat-Európa államait a következő kategóriákba sorolhatjuk: homogén nemzetállam, nemzetállam, nemzetiségi állam és több-, illetve soknemzetiségű állam. Az itt tárgyalt négy ország közül egyedül Írország homogén nemzetállam, az itt élő kisebbségek az országban sehol sem alkotnak többséget, területileg pedig elszórtan élnek. Franciaország pedig nemzetállam, ahol aránylag kis létszámban, de területileg koncentráltan élnek etnikai kisebbségek (elzászi németek, katalánok, baszkok, korzikaiak, okszitánok és az itt részletesen bemutatott bretonok). Nemzetiségi államként Nagy-Britannia jellemezhető. Itt a lakosság négyötödét adja az angol lakosság, az északír különállás, a skót és a walesi devolúció pedig a helyi öntudat erősödésére utal. Spanyolország a többnemzetiségű államok kategóriájába sorolható. Az ibériai államot a névadó nemzeten kívül katalánok, galíciaiak és baszkok lakják, mindegyik autonóm közösséget alkot és többmilliós lélekszámú. Spanyolország részben nemzetiségi okokból regionalizált állam. A régiók közül Baszkföld, Katalónia és az itt további jellemzőkkel bemutatott Galícia nemzeti szempontból is elkülönül, valamint bizonyos többletjogokat is élvez.


Az említett három nagy nyugat-európai állam kisebbségi jogi gyakorlatában jelenleg leggyakrabban az autonómia, vagy a decentralizáció valamilyen formája jelenik meg.

A nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos megoldatlan problémák legbonyolultabb és politikailag legvitatottabb kérdése a kisebbségi csoportok autonómiaigényének jelentkezése és az autonómia biztosításának lehetőségei. Az autonómia fogalma mindazonáltal tudományosan máig nem tisztázott, ugyanis olyan pontosan nem meghatározott jogi fogalmakhoz kapcsolódik, mint a nemzet, nemzeti kisebbség, a szuverenitás vagy az önrendelkezés.

Az autonómia bizonyos csoportjogok és érdekek tiszteletben tartását szolgálja. Általa egy csoport megőrizheti identitását.

A kelta régiókban az autonómia és a decentralizáció fogalmai összefüggenek: a decentralizáció a hatalommal való szűkebb felruházást, az autonómia egész hatalmi ágak átruházását jelenti. Az autonómia hatásköre általában kulturális, gazdasági, társadalmi ügyekre, egyes esetekben korlátozott nemzetközi jogosítványokra terjed ki. Saját törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szervei vannak. A központi kormány a decentralizációt egyoldalúan visszavonhatja, az autonómiarendszer általában csak az állam és az autonóm egység együttes jóváhagyásával változtatható meg.

Az autonómiánál magasabb szintű hatalommegosztás a föderáció. Az itt bemutatott országokban és régiókban ma már több helyütt megjelenik a föderatív állam iránti igény. Legújabban a legfejlettebb, gazdaságilag is önállóságra képes régiókban pedig már a teljes függetlenségről beszélnek.

Itt a négy ország négy különböző kisebbségi igazgatási modelljét mutatom be. A példák eltérő megoldásokat és ezekhez kapcsolható eljárásokat mutatnak. Elsőként Írország, majd Nagy-Britannia, Franciaország és végül Spanyolország gyakorlatát részletezem.


II. Az írországi modell


Az Ír Köztársaság példája bizonyos szempontból kissé eltérő jelleget mutat az itt tárgyalt más régiók kisebbségpolitikai megoldásaitól, ugyanis a szigetország homogén nemzetállam. Azért illeszkedik mégis bele a bemutatott példák sorába, mert egyrészt ebben az esetben is egy kelta eredetű népről van szó, másrészt pedig az írországi megoldás egyfajta mintamodellként szolgálhat más államok számára is. A legfőbb különbség abban jelentkezik, hogy az ír az egyetlen olyan kelta nemzet, amely saját, teljes mértékben független állammal rendelkezik.

A manapság felerősödő globalizációs hatások következtében – mint minden más nemzet – az írek nemzeti öntudata, tradícióik, nyelvük és szokásaik is halványulni látszanak. Ennek ellensúlyozása érdekében hozta létre az ír kormányzat az 1950-es években az úgynevezett Gaeltacht területeket, melyek különleges jogállással rendelkeznek az államon belül.

Ezek a területek Írországnak azon részeit jelentik, ahol az ír nyelv ma is a mindennapokban használt nyelv, az ott élő emberek anyanyelve. A Gaeltacht több, egymástól elszigetelt terület összefoglaló neve, amelyek többsége a nyugati parton található. Ezek a következők: Dún na nGall (Donegal) vagy Tír Chonaill (Tyrconnell); Maigh Eo (Mayo); Gaillimh (Galway) vagy Conamara (Connemara); Ciarraí (Kerry); Corcaigh (Cork); Port Láirge (Waterford) és An Mhí (Meath). Az írajkúak száma a Gaeltachtokon belül is csökkent a határok kijelölése óta. A legnagyobb területű és lélekszámú Gaeltachtok Gaillimh és Dún na nGall. A 2002-es népszámlálás adatai szerint napjainkban több mint kilencvenezer ember él ezeken a területeken. A Gaeltacht területe összesen mintegy 5600 négyzetkilométer.


1. A Gaeltacht szerkezete


Írországban a Közösségi, Vidékfejlesztési és Gaeltacht Ügyek Minisztériuma felelős a Gaeltacht területekkel kapcsolatos szabályozás megalkotásáért. Ezenkívül felelős még a Gaeltacht Hatóság (Údaras na Gaeltachta) irányításáért is. Ennek az 1979-ben alapított, választott vezetőkkel rendelkező regionális szervezetnek feladata a kulturális, gazdasági és társadalmi fejlődés biztosítása az ír nyelvű térségekben, további célja pedig a Gaeltacht közösségek megerősítése, az életminőség növelése és az ír nyelv elsődleges használatnak biztosítása. E szervezet mellett ír nyelvű állami finanszírozású rádióadók és televízióadók is működnek még, továbbá különböző nyomtatott sajtótermékeket, a legtöbb helységben pedig kizárólag ír nyelvű hivatalos közlönyöket jelentetnek meg, illetve tájékoztató feliratokat alkalmaznak. Az ír nyelv különleges státuszát egyébként az alkotmány is kimondja.


A kormány által felállított Gaeltacht Bizottság (Coimisiún na Gaeltachta), amely 2000 és 2002 között működött, javaslattételi jogkörrel rendelkezett a Gaeltacht területekkel kapcsolatosan, 2002-es jelentésében a nyelv hivatalossá tételét, az oktatás háromszintűvé fejlesztését és egy Nemzeti Terv elkészítését szorgalmazta. Ennek eredményeképpen az ír vezetés nemcsak saját országában, hanem az Európai Unióban is az ír nyelv védelme és elismerése érdekében is kiállt. Az Európai Unió felvette az ír nyelvet hivatalos nyelvei közé. Ez utóbbi 2007. január 1-én lépett hatályba, olyan megszorítással, hogy az automatikus fordítás nem terjed ki minden hivatalos dokumentumra.


A Gaeltacht irányításának gyakorlata a területet irányító minisztérium véleménye szerint összhangban van az ír kormány és az Európai Unió által is támogatott decentralizációs politikával. A decentralizáció során általában a döntéssel felruházott szervek megsokszorozódnak és e szervek autonómiáját törvény biztosítja. A területi decentralizáció alapvető kritériuma, hogy a szerv vezetőjét a lakosság választja. Előnye, hogy politikai tekintetben a demokrácia megvalósulása, gazdasági szempontból a helyi ügyek gyorsabb, hatékonyabb intézése történhet ezáltal. Az Ír Köztársaság Gaeltacht területei minden szempontból megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Így a széles területet átölelő Gaeltacht Hatóság is, amelynek székhelye Galway grófságban található. A Hatóság élén álló húszfős Tanács (Board of Údaras na Gaeltachta) tizenhét tagjáról a Gaeltacht választmánya dönt, míg három tagot – köztük az elnököt – a Közösségi, Vidékfejlesztési és Gaeltacht Ügyekért felelős miniszter nevezi ki. Az elnök munkáját négy elnökhelyettes segíti, akik az iparfejlesztésért, a beruházásokért, a közigazgatásért és közügyekért, illetve a jogi és adminisztratív szolgáltatásokért felelősek.

Az Údarás na Gaeltachta az egyetlen demokratikus képviseletre épülő ír állami szervezet, amely lehetővé teszi, hogy a Gaeltacht közösségei beleszóljanak a régiójuk fejlesztését érintő döntési folyamatba. A Gaeltacht Hatóság mindemellett olyan gazdasági tevékenységek regionális felügyeletét is végzi, mint a mezőgazdaság, az aquakultúra, halászat és vízgazdálkodás vagy a természeti kincsek kitermelése. Ezen kívül a textilipari, műszaki, elektronikai tevékenységet végző cégeknek nyújt segítséget, valamint részt vállal audiovizuális és távközlési feladatokban is. Az Údarás na Gaeltachta programjait az országos ágazati politikák keretei között hajtja végre.


2. A Gaeltacht céljainak összegzése


A vállalkozásfejlesztésben alkalmazott stratégia célja:

- új iparágak vonzása a Gaeltacht régióba;

- a kis helyi vállalkozások beindításának és fejlesztésének támogatása;

- a már működő vállalkozások teljes potenciáljának kihasználása, ideértve a teljes mértékben saját tulajdonú leányvállalatokat és a vegyes vállalatokat is;

- vállalkozások kezdeményezése és támogatása a növekedési potenciállal rendelkező ágazatokban, beleértve a nyersanyagigényes ágazatokat is;


Az Údarás na Gaeltachta aquakultúrát érintő ágazati fejlesztési stratégiája:

- a magánberuházások ösztönzése;

- a technikai szakértelem széles körű elterjesztése a Gaeltacht közösségekben;

- az ágazat integrált fejlesztése, valamint;

- kutatás és fejlesztés, amelynek célja a már tenyésztett fajok jobb hasznosíthatóságának és más, nagyüzemileg még nem tenyésztett fajok tenyésztésbe vonásának kidolgozása.


Stratégia a média és audiovizuális ágazatban

- az ágazat minden elemét felölelő integrált stratégia;

- az üzleti gondolkodásmód elterjesztése;

- a kapacitások kiépítésének és a képzésnek az összehangolása;

- a hagyományok és az innováció ötvözése, valamint

- a hálózatok és a partnerkapcsolatok kiépítésével az elkötelezettség erősítése, az erőforrások mozgósítása.


A Gaeltacht jellemzői összefoglalóan:

- városi jogállású település nélküli rurális régiók;

- felülről irányított kezdeményezés;

- a többségi és a védelemben részesülő területek nemzetisége megegyezik;

- ennek következtében nincs eltérő identitás, viszont ez kialakulhat még. Az össztársadalom a saját eredendő identitását konzerválja ezáltal egyelőre;

- nem jelent valódi önkormányzatiságot

- nincs pártpolitikai elem a Gaeltacht területekkel kapcsolatban;

- elsősorban kulturális örökségvédelem jelenik itt meg;

- a központi támogatás kizárólag pénzügyi finanszírozást jelent;

- tulajdonképpen egyfajta „őslakos rezervátum”, ösztönzött betelepüléssel.


3. Az ír nyelv kérdése


Ha az ír nyelvet a széles körben használt angolhoz hasonlítjuk, látnunk kell, hogy az őslakosok nyelve egyedi és különleges jelentőségű. Jelenleg alkotmányos és törvényi biztosítékok garantálják az ír nyelv státusát, annak ellenére, hogy a népesség nagyobb hányada képtelen a megértésére. Mivel a nyelvi kérdés a nacionalista mozgalmak egyik kulcskérdése volt, ezért inkább az ír identitás egyik szimbólumává lett, semmint kommunikációs eszközként alkalmazták. Az ír nacionalisták többségének anyanyelve angol volt, így a szigeten nem különültek el nyelvi csoportok: a két nyelvet beszélők minden időben egyaránt írnek vallották magukat.

Ez az oka annak, hogy nemcsak állami szinten, hanem az érdekcsoportok részéről is felkarolták a nemzeti nyelv ügyét. Több tucat szervezet foglalkozik az ír nyelv népszerűsítésével, érintve az oktatás és a non-profit szektor területeit. Ilyen például a Comhdháil Náisiúnta na Gaelige, mely a politikai és közéletben ösztönzi a gael nyelvet, míg a Gael-Linn Teoranta pedig a kulturális életben propagálja a nyelvhasználatot. E csoportokat korábban az Oktatási, Művelődési, Örökségvédelmi és Gaeltacht Ügyek Minisztériuma, manapság pedig a Közösségi, Vidékfejlesztési és Gaeltacht Ügyek Minisztériuma támogatja anyagi jellegű juttatásokkal.

 

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld