Címlap Kultúra Sanyarú a bróker sorsa
Sanyarú a bróker sorsa PDF Nyomtatás E-mail
2008. augusztus 28. csütörtök, 13:45
A Szex telefonhívásra, Marcel Langenegger filmje már a címével sem ígér sokat, de az egyszeri moziba járó megpróbált jóindulattal beülni a brókersztorinak álcázott kliséhegyre. A szebb napokat is megért Ewan McGregor és a Kate és Leopoldból – rosszabb esetben az X-Menből – ismert Hugh Jackman neve alapozta meg a jóindulatot. Az előbbi azonban, kis túlzással, csak a szenvedőkiskutya-ábrázat megjelenítésére lett szerződtetve a filmbe, az utóbbi pedig körülbelül olyan skálán bír mozogni az érzelmek és a jellemfejlődés megjelenítésekor, mint Steven Seagal. A Szex telefonhívásra még jól is indul, nem mintha unikum lenne úgy felütni egy filmet, hogy a szerencsétlen, high-tech környezetben dolgozó könyvelőt felkarolja egy kollégája – egy bróker Casanova –, és általa bekerül egy különleges, telefonhívásokra épülő szexklubba, ahol anonimitásra és vakrandikra épül a napi tizenkét óra Wall Street-i munka utáni magánélet. Mindenki lefekszik mindenkivel, aki épp fel találja tárcsázni a számát. Elsőre még tetszik is Jonathannek (Ewan McGregor) a kaland; szívesen úszik az árral egyik sokcsillagos szállodától a másikig, aztán beüt a krach, és belezúg az egyik szőkébe.



A konfliktus akkor pattan ki, amikor a szép szőkét elrabolják mellőle – legalábbis azt hiszi –, és szépen lassan egy zsarolási történet kellős közepében találja magát. A legszebb – mily meglepő –, hogy bróker Casanova barátja mozgatja a szálakat. Néhány jelenettel később vágtuk földhöz az eddig is unottan gyűrögetett újságot, a következő húzás ugyanis természetesen Jonathan személyiségének a lenyúlása (lenne), és az is kiderül, hogy a szőke is benne volt a dologban. Hálásan köszönjük. Az egy dolog, hogy valaki épphogy nézhetően, sablonosan indít, de azért nem lenne muszáj egy teljes dramaturgiai elemet lenyúlni a Tehetséges Mr. Ripleyből, főleg nem úgy, hogy ott Matt Damon és Jude Law már kijátszotta a szemünket.



A Szex telefonhívásra nem is azért csalódás, mert roppantmód kiszámítható egy idő után – az első tizenhét perc után –, hanem azért, mert a brókertéma, amely – sokszor megénekelték már ezt a filmrendezők is – nem mentes az aberrációktól, és lélektelen, kiüresedett világba taszítja a szereplőit, szinte kiált egy normális, fantáziadús befejezésért. Úgy tűnik, az alkotók nem tudtak annyit ötletelni, hogy végre egy másik aspektusból közelítsenek ehhez a világhoz, és hogy a pénz-szex-erőszak Bermuda-háromszögből kiszakadjanak. A film annyi potenciállal bír, mint a cég folyosóin, a fax fölött névtelenkedő könyvelők.



Szex telefonhívásra

színes, feliratos, amerikai filmdráma

108 perc, 2008


rendezte: Marcel Langenegger

Forrás: Magyar Hírlap
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld