Címlap Vélemény & vita Mint a borravaló
Mint a borravaló PDF Nyomtatás E-mail
2008. augusztus 23. szombat, 10:46
Miközben záródik a bérek közötti szakadék Kelet- és Nyugat-Európa országai között, Magyarország ez alól kivétel. A negatív példa. Egykor mi vittük a pálmát Közép-Európában, mára azonban szomszédaink egymás után hagynak le minket, és annyira lecsúsztunk, hogy a sor végén kullogunk. A legnagyobb pofont Szlovákiától kaptuk. Északi szomszédaink – nettóban – már a legtöbb iparágban jobban keresnek, mint mi. Eközben pedig dübörögnek a bérek Romániában is. Az Eurofound nevű cég szerint egy átlagos román munkavállaló tavaly több mint tíz százalékkal költhetett többet jövedelméből, mint egy évvel korábban. Ezzel szemben nálunk egyáltalán nem volt növekedés, sőt öt százalékkal csökkent a reálbérek értéke. Az idén pedig ki sem mozdulunk a holtpontról.



Nem voltunk gyanútlanok, hiszen tudtuk: az európai uniós csatlakozásunk után az "európai bér" illúziója szertefoszlik. Semmi esély nem volt arra, hogy 2004 januárjától hirtelen annyi fizetést kapjunk, mint a német vagy a dán dolgozók. Ám azt, hogy 2008-ban nálunk érnek a legkevesebbet a jövedelmek, rémálmainkban sem gondoltuk volna! Mert tény, hogy a kilencvenes évek elején az életszínvonalat figyelembe véve a hét rendszerváltó állam közül Magyarország a második volt Szlovénia után. Nálunk azonban elmaradt az a bérfelzárkózás, amely bekövetkezett a többi visegrádi országban. Az elmúlt hét évben például Lengyel- és Csehországban duplájára emelkedtek a bérek. A szlovénok gyakorlatilag már nyugati szintre jutottak, az elképesztő mértékű szlovák gazdasági növekedés pedig "tejel" a dolgozóknak is. Ergo: a tőke nem csak oda megy, ahol olcsó a munkaerő. Mindenesetre a "vidám barakk"-múltunkat még a tekintetben őrizzük, hogy Ukrajnában kevesebbet keresnek az emberek, mint nálunk.



Nem vitás, hogy az életszínvonal emelkedése az 1995 tavaszán bevezetett Bokros-csomaggal tört meg. Ugyanazt a munkát 1993-ban egy magyar dolgozó az osztrák bér huszonhét százalékáért végezte el, 1995-ben ez huszonegy százalékra zuhant vissza. Ugyanekkor egy lengyel munkás ötven százalék feletti bért kapott a hónap elején! Az Orbán-kormány a köztisztviselőkön segített, a Medgyessy-kormány pedig a közalkalmazottakon. Azóta is bírálják liberális körökben a mesterséges bérbeavatkozásokat, ám aligha ez jelenti a problémát. A gond az, hogy miután nincs gazdasági növekedés, semmi sem mozgatja felfelé a jövedelmeket. Ráadásul az európai árak már többnyire itt vannak, sőt egyes területeken már annál is "európaibbak" – hála a kiemelkedően magas átlagos adóterhelésnek.



Keveset dolgozunk, nem vagyunk eléggé hatékonyak? Nos, a svájci UBS kutatóintézetének vizsgálata szerint az EU-ban a negyvenórás munkahét a jellemző, azonban a magyar munkavállalóknak ennél jóval többet kell dolgozniuk, míg bérük töredéke európai kollégáikénak. A kilencvenes évek eleje óta pedig háromszor hatékonyabban dolgozunk, mint a korábbi évtizedekben. Vagyis az átlagos magyar fizetés, a nettó 113 ezer forint a londoni utcaseprő félmilliós havi fixéhez képest nem sokkal több, mint borravaló.


Forrás: Magyar Hírlap
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld