Címlap Közélet Turul és társai
Turul és társai PDF Nyomtatás E-mail
2008. augusztus 23. szombat, 10:40

Politikai cenzúrát gyakorol a fővárosi önkormányzat a köztéri képzőművészeti alkotások engedélyezésekor - állítják az érintettek. Emiatt Budapesten egyre többen választják azt a megoldást, hogy magánterületen helyeznek el szobrokat. Több mint egyéves huzavona után kapta meg a fővárostól az I. kerületi önkormányzat az engedélyt, hogy emlékfát állítson a 2006. augusztus 20-i tűzijáték alatt kitört vihar áldozatainak. Az időhúzás oka az volt, hogy a fővárosi önkormányzat MSZP-s és SZDSZ-es tagjai politikai motivációt sejtettek a kezdeményezés mögött. Attól tartottak - mint ennek hangot is adtak a városképvédelmi bizottság ülésén -, ellenfeleik ezt az ügyet is arra akarják felhasználni, hogy érzékeltessék: a kormány alkalmatlan a feladatára, hiszen nem tudta megvédeni polgárait a vihartól. A szinte már humoreszknek is beillő történet szerencsés véget ért: ha nem is az eredetileg tervezett 2007-re, de 2008. augusztus 20-ra elkészülhetett a kegyeleti emléknek szánt, fából faragott emlékfa, amelyet a tizenkét éves kislány halálát is okozó, kidőlt vadgesztenyefa helyén a Bem rakparton a napokban fel is állítottak.



"A kádári időket, a hatvanas-hetvenes éveket idézi a fővárosi közgyűlés szoborállítási gyakorlata" - állítja Endrédy István kereszténydemokrata képviselő is. A városfejlesztési és városképvédelmi bizottság tagjaként úgy látja: a jogalkotói szándéktól messze eltérően Budapesten a döntéshozók cenzúrát gyakorolnak, és ismét a három T rendszerét - tilt-tűr-támogat - alkalmazzák a képzőművészeti alkotások megítélésekor.



A szobor- és emlékműállítási konfliktusok miatt időről időre felmerül, nem kellene-e felülvizsgálni azt az 1991. évi XX. törvényt, amely kimondja: "Művészeti alkotás közterületen, valamint önkormányzati tulajdonú épületen való elhelyezéséről, áthelyezéséről, lebontásáról a település önkormányzatának képviselőtestülete, Budapesten a fővárosi önkormányzat közgyűlése dönt."



Vagyis bármelyik százlelkes kis falu olyan köztéri szobrot állít magának, amilyet akar, a több tízezer lakosú kerületeket viszont törvényben fosztották meg ettől a jogosítványtól.



A jogszabály ugyan előírja, hogy a fővárosban a kerületi önkormányzat egyetértése szükséges, ám a döntésekben teljes mértékben az MSZP-SZDSZ-es közgyűlési többség álláspontja érvényesül. "A jogalkotók annak idején arra gondoltak, hogy ha a helyi közösség valamit jónak tart, akkor esztétikai és városfejlesztési szempontból azt a főváros véleményezze. De a gyakorlatban megfordult a dolog: a helyi közösség akaratát elsöprő vétójog lett belőle" - fogalmazott Endrédy István.



A főváros kulturális bizottságának SZDSZ-es elnöke, Bőhm András ezt a vétójogot nem találja túl erősnek. "Ha a törvényalkotó ezt a jogosítványt a közgyűlésre bízta, akkor tudomásul kell venni, hogy ez egy választások eredményeként létrejövő testület, s itt politikai szempontok is érvényesülnek" - fogalmazott. Szerinte ezzel együtt nem söprik le a helyi közösségek akaratát, hiszen szoborállítás terén a Budapest Galéria zsűrijének a véleménye a mérvadó.



Az említett törvény valóban előírja, hogy köztéri műalkotások esetén a művészi értékre vonatkozóan szakvéleményt kell beszerezni, s a fővárosban ez a feladat a Budapest Galériára hárul. De hogy mennyire mérvadó az intézmény véleménye, azt mutatja, hogy a XII. kerületi turult a szakértői zsűri átengedte, a főváros mégis megtagadta az engedély kiadását, sőt a bíróság a bontást is elrendelte. Ennek ellenére ez az emlékmű is szerepel a Budapest Galéria honlapján is megtekinthető 1100 tételt tartalmazó köztéri műalkotások listáján.



De rajta van a 2003 decemberében az I. kerületi Apród utcában felállított Antall József-mellszobor is, amelyről Aczél Péter kerületi főépítész azt állítja: nem minősül közterületi alkotásnak, annak ellenére, hogy mindenki által megközelíthető helyen van. Az önkormányzat a saját telkén állíttatta fel, hogy elkerülje a huzakodást a fővárossal.



Szilágyi András, a Budapest Galéria köztéri szobrászattal foglalkozó osztályának vezetője a Budai Látképnek azt nyilatkozta: minden esetben a témához legjobban értő szakembereket kérik fel az elbírálásra, és ezekben a bizottságokban politikai szempontok egyáltalán nem játszanak szerepet. Ha viszont művészeti szempontból kifogásolható egy szobor, akkor egyezkednek az alkotóval, megbeszélik vele, milyen módosításokat ajánlanak a figyelmébe.



Az osztályvezető elmondta: a rendszerváltás után főként az \'56-os emlékművek, szobrok, domborművek állításának volt reneszánsza. És szinte minden kerület megalkotta a maga II. világháborús témájú emlékművét is. A XII. kerületi, Istenhegyi út-Böszörményi út sarkán felállított turulszoborral - Szmrecsányi Boldizsár művével - is a II. világháború áldozatainak állítottak emléket.




"A 21. században turulos emlékművet állítani értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonáknak és meggyilkolt magyar zsidó és nem zsidó civileknek vagy mérhetetlen tudatlanságra, vagy mérhetetlen cinizmusra vall" - fogalmazott Demszky Gábor főpolgármester még 2005. október 19-én kelt közleményében. A fővárosi önkormányzat nem volt hajlandó elfogadni, hogy a XII. kerületiek ezzel az emlékművel tisztelegnének saját áldozataik előtt. (A Hegyvidéki Önkormányzat azt is felajánlotta, hogy a szobor csak a katonai áldozatok emlékműve legyen, s a polgári áldozatoknak új szobrot emelnek.)



Pedig szerte az országban számtalan turulszobor van, főként az I. világháborús emlékműveken, aminek oka, hogy a turul katonai jelkép is - rajta van a Nemzetbiztonsági Hivatal emblémáján. A rendszerváltás után számos helyen ábrázolták köztéri alkotásokon az általában nagy testű sólyommal azonosított madarat.



"Ahol megszűnt az agyament internacionalizmus, ott mindenhol visszanyúltak az emberek a gyökerekhez, például Szibéria népei a sámánokhoz. Nálunk is megőrizte a kollektív emlékezet többek között a vérszerződést, a csodaszarvast és a turult" - mondta lapunknak Hoppál Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója.



A magyarság eredetmondáiban Álmos vezér születése kapcsolódik a turulhoz. Anyjának, Emesének álmában jelent meg a turulmadár, s reá szállva teherbe ejtette őt. "Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el" - olvasható többek között Anonymusnál.



A jelképek úgy keletkeznek, hogy a kultúrából egy elem kiemelkedik, és elkezd új életet élni - mint például az Erdélyből származó kopjafa is, amelyből az elmúlt években meglehetősen sokat emeltek. A rendszerváltás után állított emlékműveinken azonban minden jelképnél sűrűbben jelent meg az évtizedeken át tiltott koronás címer - mondta lapunknak Selmeczi Kovács Attila néprajzkutató, a Magyar Néprajzi Múzeum volt főigazgató-helyettese, aki könyvet is írt a nemzeti jelképekről. Szerinte teljesen értelmetlen dolog tiltakozni a turul és az Árpád-sávos zászló ellen is, hiszen a jelképek elleni támadást kivédi a nemzettudat.



Nemcsak tárgyak, állatok, növények lehetnek jelképek a téma szakértői szerint, hanem történelmi személyiségek is. Hogy e szempontból kiemelkedett-e a magyar kultúrából és a hazaszeretet jelképévé vált-e - többek között "a víz szalad, a kő marad" verssora miatt - az erdélyi Válaszúton száz évvel ezelőtt született Wass Albert, azt a szakértők dolga eldönteni, de íróként 1990 után folyamatosan emelkedett népszerűsége. Határon belül és kívül számos helyen állítottak neki emléket az elmúlt években. Egyes vélekedések szerint a szoborállítási hullámot éppen az indította el, hogy 2004-ben a főváros elutasította a Romániában háborús bűnösként nyilvántartott író szobrának felállítását az I. kerületi Vérmezőn - pedig a javaslatot az MTA Irodalomtudományi Intézete is támogatta.



A fővárosi közgyűlés Teleki Pál volt miniszterelnök tevékenységét is ellentmondásosnak találta, pedig 1941-es öngyilkossága és Horthy Miklósnak írt búcsúlevele - "Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok!"- miatt sokan felmentették őt a vádak alól. Így bár Göncz Árpád volt és Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök is támogatta, hogy szobrot állítsanak neki a budai Várban, a közgyűlési többség, amely először megszavazta a kezdeményezést, később - a politikus antiszemitizmusát, a zsidótörvények elfogadását felemlegető tiltakozások miatt - visszavonta azt. Végül Balatonboglárnak adományozták az alkotást. Aczél Péter szerint fel kell tenni a kérdést: ha Balatonboglár - amely a Várnegyednél sokkal kisebb település - eldönthette, hogy nekik kell a Teleki-szobor, akkor az I. kerület ezt miért nem teheti meg?



Endrédy István szerint e két eset után erősödött fel Budapesten a folyamat, hogy magánterületen állítanak fel szobrokat, emlékműveket, olyan helyszíneken, amely nem tartozik a főváros fennhatósága alá. Sokan magánházak telkein, templomudvarokban, előcsarnokokban emelnek olyan alkotásokat, amelyek számukra fontosak, de azt feltélelezik, a főváros megakadályozná a mű közterületen való elhelyezését.



Az I. kerületi főépítész szerint meg kellene fordítani a jelenlegi szabályozást, és a döntő szót nem a fővárosnak, hanem a kerületnek kellene kimondani: ez lenne a méltányos helyzet. "Ne az Olümposzon ülő istenségek döntsék el a földön élő emberek helyett, hogy a saját környezetüket hogyan alakítsák" - fogalmazott.








Balatonboglár őrzésére bízták



Balatonbogláron a lengyel-magyar barátság kegyeleti helyén, a római katolikus templomkertben helyezték el 2005-ben Teleki Pál volt miniszterelnök szobrát, amelyet eredetileg a budai Várban állíttatott volna fel a Teleki Pál Emlékbizottság.



A szobor befogadásáról a Balaton-parti város képviselő-testülete 2004. március 15-i ünnepi ülésén vita nélkül határozott, 13 igen és egy ellenszavazattal fogadták el. Az adománylevelet - amely szerint a szobrot Balatonboglár megőrzésére bízzák - Csicsery-Rónay István, az emlékbizottság ügyvezető elnöke, Bakos István, a Teleki Szoboralap kezelője, valamint Kovács Miklós polgármester és Szőlőssi Ferenc plébános, a Lengyel-Magyar Barátság Egyesület elnöke írta alá. Teleki nagy tiszteletnek örvend a lengyelek körében, mert 1939-ben nem engedte meg, hogy Németország hazánkon keresztül rohanja le Lengyelországot, valamint több százezer lengyel menekültet fogadott be. A volt kormányfő ezért 2001-ben posztumusz megkapta a Lengyel Köztársaság Érdemrendjét.



"Célom az volt, hogy jó szobrot alkossak" - nyilatkozott Rieger Tibor szobrászművész 2005-ben Balatonbogláron a befogadás napján.











Maradandó emlék



Budapesten legalább öt helyszínen látható Wass Albert-szobor vagy -emlékhely, annak ellenére, hogy a fővárosi közgyűlés nem járult hozzá, hogy köztéri műalkotást emeljenek az 1998-ban 90 éves korában az Egyesült Államokban elhunyt magyar írónak. A Szabadság téri református templom bejáratánál (képünkön) és a Semmelweis utcai Magyarok Házában, Csepelen, Zuglóban és a XVI. kerületben is őrzik emlékét.


Forrás: Heti Válasz
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld