Címlap Vélemény & vita Kommandósakció a Rózsadombon
Kommandósakció a Rózsadombon PDF Nyomtatás E-mail
2008. augusztus 08. péntek, 14:20
A Polgárjogi Kör közleménye szerint kommandósok törtek rá a budapesti Rózsadomb tetején levő Kékvér utca lakóira. A razziázó fegyveresek kirángatták a családokat az otthonaikból, fegyvert fogtak rájuk, és órákig a földön térdepeltették feltartott kézzel még a gyerekeket is az udvaron. A Kékvér utcaiak szerint a kommandósok nem mondták meg, hogy mit keresnek, és házkutatási parancsot sem mutattak.

A Kékvér utcában lakó dr. Naki Ferenc orvos elmondása szerint hajnali két órakor arra ébredt, hogy valakik rugdossák a kaput. A férfi önként kiment az udvarra, tizennégy és tizenkilenc éves fiait, feleségét és anyósát viszont egyenként hat-nyolc kommandós rángatta ki az ágyból és a szobákból. A beszámolók szerint két tucat embernek a fal mellett kellett térdepelnie, és fegyvert szegeztek rájuk. Mintegy nyolcvan rendőr tartotta sakkban őket.


A férfi hangsúlyozta: nem igazolták magukat a kommandósok, akik csuklyát viseltek, nem mondták meg, mit keresnek, házkutatási parancsot sem mutattak. Az akció végén igazoltattak mindenkit, majd elmentek. A családok ügyvédnője, Juszt Ilona közölte, hogy beadvánnyal fordul a Független Rendészeti Panasztestülethez, amelyben kéri az ügy kivizsgálását. Beadványt nyújtanak be a testülethez független jogvédők is.


A rendőrségi vizsgálat kedden közzétett eredménye szerint a rendőri intézkedés összesen 1 óra 15 percig tartott, kényszerintézkedések nem történtek, de az esetleges szökések megelőzése végett a középkorúakat valóban térdepeltették a rendőrök addig, amíg megállapították személyazonosságukat, és átvizsgálták az épületeket. Hozzáteszik: a rendőrök kizárólag a szükséges ideig térdepeltettek, azonban a gyermekekkel és az idős emberekkel nem tették ezt.


Szükségszerű, törvényes és jogszerű volt a soroksári rendőri intézkedés a vizsgálat eredménye szerint, ugyanakkor felmerült, hogy az akció során szakmai hiányosságok történtek, ezért fegyelmi eljárás indul az akciót irányító parancsnok ellen.


A BRFK közölte, hogy két gyanúsítottat kerestek, az egyiket emberöléssel, a másikat maffiatevékenységgel gyanúsítják, és "a bűncselekmények tárgyi súlya és az elkövetők személyiségéről beszerzett információk tették szükségessé a nagy erőkkel végrehajtott ellenőrzést és a fokozott biztonsági intézkedéseket". Az ellenőrzés végeztével - mivel a körözött személyek nem kerültek elő - a rendőrök elhagyták a helyszínt, és tovább keresik a két körözött bűnözőt.


Lapzárta után érkezett a hír, hogy az emberölés miatt elítélt személyt elfogták a Rózsadombon.


Utóirat. Ezt a szöveget szinte szó szerint ollóztam össze két Népszabadság online cikkből (www.nol.hu/cikk/499788/ és www.nol.hu/cikk/499521/) és egy rövid Népszabadság-hírből (2008. július 31., 15. o.), amelyekben természetesen nem rózsadombi lakókról, hanem soroksári romákról volt szó. A Népszabadság igazán nem romaellenes, igazán nem jobboldali újság. Mégis: amikor elolvastam az átírt szöveget, éreztem, hogy minden olvasója azonnal észre fogja venni, hogy a történet kitalált. Kilóg a lóláb, mert elképzelhetetlen, hogy ilyen rövid, tárgyilagos, a részletekről alig-alig szóló írás jelenne meg, ha valóban a Rózsadombon történt volna az eset (ahol persze, soha meg sem történhet).


A Rózsadombon történteket sokkal hosszabb cikkben, sokkal részletesebben írnák le, drámai szavakkal adva vissza, hogy milyen súlyos félelmet és megaláztatást éltek át a lakók. Külön hangsúlyoznák az idősek és a gyerekek rettegését. Szólnának arról, hogy az idős emberek egy része könyörgött, ne bántsák, mert zavarodottságukban háborús élményeik tolultak fel bennük; néhányan rosszul is lettek, de orvost nem hívtak hozzájuk. Szívhez szólóan ecsetelnék, hogy a gyerekek zokogtak, sikoltoztak vagy éppen megdermedtek, és hogy sokuknak azóta is rémálmai vannak, ágyba vizelnek, sőt van, aki nem mer elmozdulni az anyja mellől, iskolába sem jár. Pszichológust szólaltatnának meg, aki részletesen beszélne a poszttraumás stressz szindrómáról. Beszámolnának arról - mert ha nem romákról lenne szó, akkor ez történne -, hogy a jogász, aki a családokat képviseli, nem csak a Független Rendészeti Panasztestülethez fordult (ugyan minek? van-é olyan polgár e honban, aki nem tudja, hogy mi lesz e tisztes testület döntése?), hanem polgári pert indít, és nagy összegű kártérítést kér, amelynek természetesen fedeznie kell a lakók és gyermekeik pszichológiai kezelésének teljes költségét is, de korántsem csupán azt. Megírnák - mert ez történne -, hogy a BRFK és a megfelelő minisztérium máris sajnálkozását fejezte ki, bocsánatot kért az érintettektől, de az ügyészség ennek ellenére hivatalból vizsgálatot indított a BRFK ellen. Megírnák - mert ez történne -, hogy megszólaltak az egyházak is, és a különböző segítő szervezetek: hangot adtak felháborodásuknak, és kijelentették, hogy minden lehetséges eszközzel segíteni fogják e súlyos trauma áldozatait. Más lenne a szóhasználat is: dr. Naki Ferenc orvosról semmiképpen sem írnák azt, hogy "a férfi". Az újságcikkekben ugyanis vannak olyanok, akiket mindig a nevükön neveznek, vagy pedig orvosnak, jogásznak, tanárnak, vállalkozónak, vegyésznek, őstermelőnek stb., másrészt vannak, akiket egyszerűen csak férfiként említenek. A "férfi" ebben a szövegkörnyezetben szinte mindig bűnözőt vagy cigányt jelent.


Kedves olvasó, "folytatnám, de unnád" (József Attila). Befejezem hát, ismét József Attila szavaival: "Fáj a szívem, a szó kihül. / Dehát kinek is szólanék--".


A szerző orvos



Forrás: Népszabadság
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld