Címlap Kultúra A tavalyi kétszázhatvanezer látogatóval szemben az idén csak ötvenezren voltak
A tavalyi kétszázhatvanezer látogatóval szemben az idén csak ötvenezren voltak PDF Nyomtatás E-mail
2008. augusztus 05. kedd, 21:13
Nem volt jogalapjuk idén Művészetek Völgyének nevezni a rendezvényt – számolt be lapunknak Márta István igazgató a tegnap bezárt kapolcsi fesztivál eseményeiről –, hiszen nem a korábbi évek sokszínűsége fogadta a látogatókat. A fesztivál csendesebbre, családiasabbra sikerült, az esték pedig a régi kapolcsi napok hangulatát idézték. A szervezők reménykednek, hogy jövőre sikerül méltóan megünnepelni a fesztivál húszéves sikersorozatát. Tavaly mértékadó becslések kétszázhatvanezerre tették a Művészetek Völgye látogatószámát, idén jóval csöndesebbnek tűntek a Kapolcs környéki települések. Régebben áthajtani sem volt egyszerű feladat Pulán vagy Vigándpetenden, a mostani hétvége kezdetén a forgalom jó szándékkal is szerénynek volt nevezhető.

A Művészetek Völgye „fővárosának” számító Kapolcson is könnyedén lehetett parkolóhelyet találni, mi több, a főutcáján közlekedni, kifőzdéiben, lángososainak padjain helyet találni, ráadásul az árnyékban. Kapolcs még a fesztivál idején is egy szép bakonyi falu megszokott képét mutatta, amelyre méltán mondhatta Eperjes Károly a Völgyfutárban – a fesztivál hivatalos lapjában –, hogy „évközben is megéri eljönni ide, hogy az ember úgy érezze, él”. Soha annyi fiatalt nem látott a Völgy-fesztivál, mint idén. Sok kismama bukdácsolt kocsijával a földutakon, és az idelátogató tizenévesek tömegétől egy hatalmas osztálykiránduláson érezhette magát a vendég – sajnos, inkább mint tanár. (E sorok írójától egy csapat például Mekka hollétéről érdeklődött.)

A rendezvény szervezői a tavalyi kétszázhatvanezer látogatóval szemben ötvenezer főről számoltak be lapunknak, és alighanem keveset tévedtek. A kereskedők alig győztek panaszkodni. A kapolcsi buszmegálló környékén áruló térképes mindössze feleannyi régies házi áldást meg Nagymagyarországot tudott eladni, mint tavaly, a kereskedő a forgalom visszaeséséért a tavaszi bejelentéseket okolta a fesztivál elmaradásáról. Egy félreeső helyen tevékenykedő trikóárus tavalyi forgalmának mindössze húsz százalékát tudta elérni. Az utcai tárlat festőművésze fájlalta, hogy akárki nézte a képeit, folyton arról érdeklődött, mennyiért vásárolhatja meg a festményeket.

Tavaly 3600 programot rendeztek a Művészetek Völgyében, idén körülbelül 700-at. A zsíros deszkáért fellépést vállaló, neves művészek mellett fellépő számos pályakezdő vagy műkedvelő előadó nyilván nem jelentett akkora vonzerőt a látogatóknak, mint a korábbi évek stílus­kavalkádja. Meglepetésekre azért idén is bárhol bukkanhatott a Völgy-barát. Miközben mondjuk a Sátor Galériát szemlélte Kapolcson, egy zenekar muzsikája a szomszédos sátorba csalogatta. Akkor látta döbbenten, hogy a dob, a basszusgitár s a fúvósok muzsikájáról egyes-egyedül a fiatal Dudás András gondoskodott nagy tudású harmonikájával.

A Bűvészetek Völgyét idén sem lehetett afféle „népművészeti plazának” tekinteni, ahogy a rendezvény egyik „jóakarója” keresztelte el a világhálón. Ötletességben, a forintmilliókat pótoló leleményességben most sem volt hiány – mint ahogy a magyar kulturális élet is hagyományosan a pénztelenségből kényszerül ihletet meríteni a művészeti élet egyéb műfajaiban is. E sorok írójának kedvence például a Nyugat 100 busz – a Petőfi Irodalmi Múzeum mozgó buszkiállítása volt. Egy kis téren (a Csigaháznál) magasodott egy pirosra festett Ikarusz, ahová a júliusi nagy meleg dacára számosan kapaszkodtak fel az utastérbe, hogy a legendás folyóirat nagyjainak életével, műveivel ismerkedjenek Hatvany és Osvát hajmeresztő párbajától kezdve Ady, Kosztolányi és a meghatározó írók, költők életének egy-egy epizódjáig. A busz mellett még kedves ajándéktárgyakat, neves írók gyerekportréival díszített kulcstartókat, könyvjelzőket is lehetett kapni.

A Kuthy-kastélyban épített örökségünk legszebb emlékeivel és az Örökségvédelmi Hivatal munkájával ismerkedhetett meg a látogató, a nap folyamán pedig túrákon vehetett részt, ahol a környék nevezetességeit – nincs bennük hiány – járhatta be. Aki pedig vállalkozott arra, hogy a kastély rekkenő hőségű padlásán „szaunázzon”, makettkiállításon tanulmányozhatta népi építészetünket.

Galkó Balázs maratoni feladatra vállalkozott, estéről estére Hrabal műveiből olvasott fel Mese sör H(r)abbal című előadássorozatában. Alighanem a fesztiváltörténet emlékezetes estjei között tartják majd számon Eperjes Károly előadását, amelyen Márta István kíséretében kedvenc istenes verseit adta elő, vagy Palya Bea koncertjét, aki a katolikus templomban a Parafónia Zenakarral énekelt.

Családiasabb fesztiválra jöhettünk idén Kapolcsra, és emiatt valószínűleg kevesen panaszkodtak. E sorok írója biztos benne, hogy a szervezők frissiben beszerzett közlekedési táblái a későbbiekben talán kevésnek is bizonyulnak a forgalmi dugók eligazításánál a jövő Völgy-fesztiváljain.

Forrás: Népszava
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld