Címlap Kultúra A röhögő csontváz
A röhögő csontváz PDF Nyomtatás E-mail
2008. augusztus 02. szombat, 18:09

Az egyik fényképen fáradt arcú, kedvetlen munkásnők énekelnek a munkaszünet perceiben, a másik fotón ünneplőbe öltözött, nagy bajuszú parasztemberek megilletődött képpel hallgatják az agitáló kommunistákat, a harmadikon pedig Latabár Kálmán színész bohóckodik a jól fésült és kényesen elegáns Puskás Öcsi mellett - a Rákosi-diktatúra minden-napjait nézegetem fekete-fehér fényképeken a debreceni MODEM kortárs képzőművészeti galéria Hétköznapi kommunizmus című tárlatán.

S míg egyik képtől ellépek a másikig, gondolatban gratulálok az akkori fotóriporter kollégáknak: az MTI-nél és a Magyar Fotónál már akkor is nagyon, de nagyon tudtak fotózni. A képek technikailag kiválóak: arányos a kompozíció és világos a mondanivaló. S fél évszázad elmúltával micsoda ellentmondás rejlik bennük! A tökéletes képekben teljes valóságában ott a tökéletlen és romlott világ. Hiszen már akkor sem hitte el senki, hogy a munkásnők a gyárban vidáman dalolnak, hogy a parasztemberek önként mondtak le a jószágukról a termelőszövetkezet javára, és a frissen felszámolt polgári világ szülöttének, Latabár Kálmánnak túl nagy kedve lett volna bohóckodni a kommunizmus hétköznapjaiban.


A kiállítás tematikáját csak dicsérni lehet, hiszen külön-külön bontásban tárul föl előttünk az akkori társadalmi élet szinte minden szegmense, az ipar, a mezőgazdaság, a pártélet, a kultúra és a sport. Filmhíradókat is láthatunk, többek között Sztálin halálának hazai fogadtatásáról, az 1954-es Kossuth-díjak kiosztásáról, az 1955-ös országházi fenyőfaünnepről, vagy a burgonyaföldeket elözönlő krumplibogár megjelenéséről, amelyet "amerikai imperialista merényletként" állítottak be a sajtóban. A tárlat külön érdekessége, hogy a fiatalabbak számára rövid szócikkekben eleveníti föl a korszak legfontosabb fogalmait az agitációtól kezdve a lódenkabáton és az osztályharcon át a röpgyűlésig. A falra festett minilexikon egy korabeli plakátgyűjteményt ölel át, amely a szédítő dinamizmussal dolgozó propagandamunkát mutatja be: hatásosabban beszélnek félre ezek a plakátok minden kommunista párthatározatnál.


De a lényeg mégiscsak a fotó. Nem lehet betelni egyikkel sem. A kedvencem az a - sajnos a szerző neve nélkül - kiállított fénykép, amelyen a budapesti Pedagógiai Főiskolai tanárai Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjának megünneplésére készülve az iskolai szertárt takarítják, s éppen egy csontvázat tisztogatnak. A láthatóan gondosan beállított képen négy, természetesen nem takarításhoz öltözött férfi és egy nő látható. Szigorú, komoly arccal foglalatoskodnak egy csontváz körül, amely lazán és hányavetin álldogál közöttük - és szabályos, ép fogsorral röhög az egész hazug világon.



A Hétköznapi kommunizmus című tárlat egy sorozat második része a debreceni MODEM kortárs képzőművészeti galériában. Az első, július elején megnyílt kiállítás az 1950-ben és 1956-ban született hazai szocreál műveket mutatja be. Az orosz szocart alkotásait Andrej Jerofejev moszkvai művészettörténész válogatásában állítják ki augusztus 14-én Lenin visszamegy a sírba? címmel, míg szeptember 7-től a szocializmuskori magyar képregények és karikatúrák közül szemezgetnek. A tárlatok november 7-ig látogathatók.
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld