Címlap Vélemény & vita Tavaszi jótevőnk
Tavaszi jótevőnk PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 25. kedd, 15:05
Erdély hegyei közt járva tavasszal szép dolgokat láthat az ember. Zörögnek a patakok, vadul ereszkedik alá a megolvadt hólé, szinte hallani, ahogy zsendül a fű, a bokrokon rügyerdők készülődnek kipattanni. De vannak ennél szokatlanabb látnivalók is. Gyerekek, felnőttek együtt hajladoznak, szednek valamit kis kosaraikba. Mit? Hát csalánt. Ott csihánynak hívják ezt a fiatalon gyengéd növénykét, ami később lesz csípős, vad bokor, hogy nem tanácsos belepottyanni.

Előbb, persze csak magamban, szánakoztam ezeken a szegény embereken, hogy ilyen sok hajladozással keresik meg a betevő falatkáikat, mígnem felvilágosítottak, hogy a friss, tavaszi csalán nemcsak hogy nem szúr, de nagyon egészséges is, akár teának, akár főzeléknek elkészítve. Ma már nem nehéz az ilyesfajta tudást beszerezni, elég beütni a Google-ba a csalán szót, máris olvashatjuk: "A leveléből készült tea feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, eltávolítja a szervezetből a mérgeket, ugyanakkor a vesét is fokozottabb vízkiválasztásra serkenti. Tisztítja a teljes emésztőcsatornát és a vizeletkiválasztó rendszert s fokozza a szervezet védekező erejét. Tisztító hatásának gyomor- és bélhurut esetén is hasznát vehetjük. Teája élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (például vasat) tartalmaz. A nagy csalán talán a legerősebb vértisztító növény, ezért tisztítókúrák, böjtök hatékony és kedvelt gyógynövénye." A tudás hatalom – de honnan van a csalánnak ekkora hatalma rajtunk? Honnan tudja mindezt? "Leveleiben találunk vitaminokat (béta-karotint, C-, B- és K-vitamint), flavonoidokat, klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot."



A mai ember a csalánt kertjében nem tűri. Lakóparkban elképzelhetetlen: mit szólna a kedves vevő, ha csalánost kapna a pénzéért. Nagyvárosi ligeteinkben sincs, a kertészeti vállalatok dolgozói alighanem prémiumot kapnak, ha főnökeiknek felmutatják; a skalpvadászoknak lehettek ilyen kétes örömeik. Akkor hát hol szedjük? Erdők szélén, szeméttelepek környékén. Vagy mégis inkább utazzunk Erdély hegyei közé, s a helyiek útmutatásait követve zarándokoljunk olyan helyekre, ahol éppen friss a csihány? Költséges passzió, de, higgyék el, megéri. Azaz: megérné. De ma már Erdély nem tiltott gyümölcs, nincs akkora izgalom a határon, mint volt régen, mikor minden jámbor magyar turistát az egységes Románia bomlasztójának tekintettek. Nem is megyek csalánért Erdélybe. Tudok néhány kültelki helyet Budapesten, s most, amikor e sorokat írom, már készülök rá, hogy a nemrég szedett csodanövényt megmossam, s elkészítsem idei első igazi zöldteámat.



De erdélyi barátaimnak a tőlük szerzett tudásért örökre hálás vagyok, akkor is, ha a számítógép, a net világában már könnyű a csalánt mint tavaszi jótevőnket felismerni.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld