Címlap Kultúra Főrend, génjeiben a zenével
Főrend, génjeiben a zenével PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 21. péntek, 13:41

Az évek múlásával Lloyd Webbernek nemcsak a zenéjéhez, a személyiségéhez is közelebb kerül a közönség.

Nem a megjelenésével lopja be magát a szívekbe a hatodik ikszet március 22-én betöltő Lord, korábban Andrew Lloyd Webber. Szinte felfoghatatlan, milyen kielégülést jelent a brit sajtónak, hogy unos-untalan emlékeztessen gnómszerű termetére, viszonylag nagy fejére, komoly sajtóvisszhangot kapott plasztikai műtéte ellenére puffadt szemzacskóira. Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy a brit lélek jellegzetessége az élet vesztesei iránt mutatott rokon-, illetve a szerencsésekkel, a vagyonosokkal szembeni ellenszenv. Lord Lloyd Webber négy évtizedes pályafutása során valójában semmit nem követett el, amivel rászolgált volna a gonosz megjegyzésekre. Sikerei fénypontján sorban döntögette a rekordokat. Egy időben öt musicalje szerepelt párhuzamosan londoni színpadokon, a Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő Az Operaház fantomja pedig minden idők legtartósabb kasszasikerének bizonyult a West Enden és a New York-i Broadwayn egyaránt.


A főrend génjeiben hordozza a zenei tehetséget. Édesapja, William Southcombe Lloyd Webber a rangos Királyi Zeneművészeti Főiskola zeneelméleti és zeneszerzési professzora volt, de énekes és hegedűs édesanyja, Jean is ugyanott dolgozott. Igazi csodagyerek volt: életrajzából kiviláglik, hogy már háromévesen hegedűleckéket kapott, hatévesen dalokat komponált, újabb három év múlva pedig szerzeménye megjelent a zenetanárok szaklapjában. Jövője 17 évesen dőlt el, amikor megismerkedett az akkor 21 éves Tim Rice szövegíróval. Andrew fantáziáját annyira megragadta új legjobb barátja, hogy első közös művük, a mellesleg csak jóval később szűk körben bemutatott The Likes of Us tapasztalatain felbuzdulva egy trimeszter után hátat fordított oxfordi tanulmányainak. Az egók harca miatt nem zavartalan együttműködés olyan örökzöld zenés játékokat eredményezett, mint a József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Jézus Krisztus Szupersztár és az Evita. Véglegesnek tűnő szakításuk óta, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének teljesen civilizált kapcsolatban, Lloyd Webber nem kevésbé rangos forgatókönyvírókkal dolgozott. T. S. Eliottól vette át a Macskák verseit, az egyik legtermékenyebb brit drámaíró, Alan Ayckbourn szállította a By Jeeves, a komikus színészként, íróként és rendezőként egyaránt bizonyított Ben Elton pedig a jobb sorsra érdemes "politikai musical", az északír megosztottságot egy futballcsapat megpróbáltatásain keresztül érzékeltető Volt egyszer egy csapat szövegét.


Lloyd Webber, aki a kritikusoktól alaposan megkapta a magáét az ostobaság csimborasszójának tekintett, a közönséget hihetlenül szórakoztató görkorcsolyázó Starlight Expressért, később csak kisebb hullámokat vert A szerelem arcaival és az Úgy élj, mint a széllel, az utóbbi időben leginkább producerként hallat magáról, például a bollywoodi ihletésű Bombay Dreamsszel. Éppen a kerek születésnapot megelőzően szavazta meg a szakma két egymást követő tévéműsora alapján a "brit színház legbefolyásosabb személyiségének". A sokoldalú muzsikus zseniális ötlete volt, hogy a hagyományos meghallgatás helyett Hogy oldjunk meg egy olyan problémát, mint Maria? címmel kvíz döntsön arról, ki játssza Maria szerepét A muzsika hangja felújításában. Miközben a színészek szakszervezete, az Equity elítélte, hogy amatőr alakítsa a Julie Andrews által híressé tett figurát, több mint nyolcmillió néző volt tanúja a fiatal Connie Fisher győzelmének. A West End nem lehet eléggé hálás Lloyd Webbernek, hiszen a Muzsika hangjára már elővételben 12 millió fontért keltek el jegyek, a zenés színház fókuszba állítása összességében több tízmillió fontos extra jövedelmet generált, és végre igazi szinergia jött létre a tévé és a színház között. Egy évvel később Lloyd Webber duplázott, ezúttal Józsefet kereste az Any Dream Will Do (Bármely álom megteszi) tehetségkutató kvízzel.


Ezekben a műsorokban a közönség a mindeddig zárkózott sznobnak tartott zeneszerző új, könnyedebb, humoros, emberi, törődő arcát ismerte meg. Az a törekvése, hogy valamit adjon vissza a társadalomnak abból, amit közönségsikerével elért, széles körű, de nem túllihegett karitatív tevékenységében is megnyilvánul. Tavaly a műkincspiac konjunktúráját kihasználva elhatározta, megválik féltve őrzött Picasso-remekétől, a kék korszakból származó Angel Fernandez de Soto-portrétól. Néhány évvel korábban 29,1 millió dollárért jutott hozzá a magával ragadó festményhez, és azt remélte, 40-60 millió dollárt is megérhet a rendkívül aktív orosz és távol-keleti műgyűjtők egyikének. Művészeti érdeklődésű fiatalok támogatására készült felajánlani a vászon árát, ám végül az annak kétes eredetéről kialakult vita eredményeként visszavonta az aukcióról.


A harmadik feleségével élő - második asszonya Sarah Brightman, az énekes-színész díva volt - Andrew Lloyd Webbert az utolsó konzervatív kormány terjesztette fel a lovagi címre. A társadalom érzelmeit hátrányosan befolyásolta, hogy nem sokkal ezután, az 1997-es választás előtt kijelentette: ha a Munkáspárt kerül hatalomra, kivándorol az országból. Utólag tagadja, hogy ezt komolyan gondolta volna, legfeljebb a csillagászati magasságú személyi jövedelemadó bevezetésétől tartott, amire soha nem került sor. Legutóbbi kijelentései szerint jobban érezné magát a felsőház független, mint konzervatív soraiban. A The Sunday Times megbízható, Gazdagok listáján Lloyd Webber 750 millió fontos (255 milliárd forint) vagyonával a 95. helyen áll. Jobban hangzik, hogy a zenészek között ő az "ezüstérmes" (Clive Calder, a Zomba Records tulajdonosa mögött). Az ötgyermekes apa gazdagsága a világ minden táján található kacsalábon forgó kastélyain kívül elsősorban több mint egy tucat West End-i színházból álló birodalmából áll, melynek értékét félmilliárd fontra becsülik.


A Lloyd Webberről alkotott kép nem lenne teljes hatalmas preraffaelita képzőművészeti gyűjteményének említése nélkül. A sokak ízlésétől idegen Rossetti-, Millais-, Tissot- stb. kollekció, melyet néhány éve a Királyi Művészeti Akadémián is kiállítottak, ékes bizonyítéka a muzsikus rajongásának a viktoriánus kor iránt.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld