Címlap Kultúra Tiltott övezetek
Tiltott övezetek PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 07. péntek, 16:35
Kultúrák közötti párbeszéd vagy civilizációk összecsapása? E címmel tartott előadást az Európai Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering a London School of Economics (LSE) katedráján az LSE Európai Intézete által rendezett előadás-sorozat keretében.

Az Európai Unió egyetlen, közvetlen demokratikus legitimációt élvező intézményét elnöklő politikus témaválasztása korántsem volt esetleges. Pöttering a németországi kereszténydemokrata párt (CDU) képviselőjeként az 1979-es első európai választások óta tagja az Európai Parlamentnek, s már 2007-es elnökké választásakor egyik céljának jelölte meg a kultúrák és vallások közötti, különösen az iszlámmal folytatott párbeszéd előmozdítását. Elnöki ciklusában Pöttering látogatásainak jelentős része a Közel-Kelet és a mediterrán térség iszlám országaiba irányul, és az Európai Parlament is rendszeresen látja vendégül e térségek vallási és politikai vezetőit.



A parlament afrikai és arab hetet kíván tartani, a múlt héten pedig Interkulturális párbeszéd címmel egész éven át tartó filmfesztivál nyílt Igor Stek szlovén rendező Express, Express című alkotásával. Az Európai Parlament és elnökének ambíciói idén abba a kezdeményezésbe illeszkednek, melynek keretében a 2008-as esztendőt az unió a Kultúrák közötti párbeszéd európai évének nyilvánította.



Pöttering keresve sem találhatott volna jobb helyszínt a téma felvetésére: Nagy-Britannia egyike az unió azon tagállamainak, amelyek polgárai a legkézzelfoghatóbban tapasztalhatják meg a kultúrák és vallások egymás mellett élésének áldásait és átkait. A Nagy-Britanniában élő 1,8 millió muzulmán integrációjának kérdése különösen a Londonban 2005 júliusában elkövetett, 52 áldozatot követelő merényletek óta vált élénk viták tárgyává. Akkor hirtelen sokakban kérdőjeleződött meg a nagyfokú tolerancia és a véleménynyilvánítási szabadság tiszteletben tartásának létjogosultsága, amely mindaddig jellemezte Nagy-Britanniában az iszlámhívőkkel - még a legszélsőségesebbekkel is - szembeni viszonyt. Azóta megerősítették az állami ellenőrzést a mecsetek és a Koránt oktató iskolák hitszónokai felett.



A brit kormány mindazonáltal - nehogy kiváltsa az országban élő muzulmánok tiltakozását - igyekszik óvatosan megközelíteni a kérdést, és rendre óva int a terrorizmus és az iszlám összemosásától. A megfélemlítettség érzése ugyanakkor egyre inkább tetten érhető azok körében, akik kritikus hangot mernek megütni egyes, a muzulmánokkal, illetve az iszlámmal összefüggő jelenségek kapcsán. Nemrég például a rochesteri érsek, Michael Nazir-Ali kért rendőri védelmet, miután halálos fenyegetéseket kapott a Sunday Times-ban megjelent cikke miatt, melyben azt állította, hogy a brit városok bizonyos negyedei a radikális iszlám jelenléte miatt „tiltott övezetekké" váltak a nem-muzulmán lakosok számára.



Emlékezetes az is, milyen heves reakciókat provokált a Canterbury-i érsek, amikor „elkerülhetetlennek" nevezte az iszlám sharia jog egyes elemeinek alkalmazását Nagy-Britanniában. Rowan Williams érsek - szerte a világon 77 millió anglikán hívő lelki vezetője - a BBC 4 rádióban február 7-én úgy vélte, hogy a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében bizonyos pénzügyi és házassági jogviták esetében „konstruktív megoldásokat" lehetne találni az iszlám jog alkalmazására.



Az egyházi méltóság szerint Nagy-Britanniának „szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy egyes állampolgárainak nincs közük a brit jogrendszerhez", nem érzik úgy, hogy rájuk is vonatkozna a brit jog.



Bár kiváltotta az anglikán egyház tradicionalista köreinek bírálatát, Williams nyilatkozata nem tekinthető puszta provokációnak. A rádióinterjú után az érsek egy, a londoni Királyi Bíróságon a polgári és vallási jogról rendezett konferencián részletesen is kifejtette álláspontját. Williams leszögezte: szó sem lehet a sharia jog kegyetlen büntető szankcióiról - lásd például az egyes iszlám jogot követő országokban (Irán, Szaud-Arábia) a gyilkosokkal vagy kábítószer-kereskedőkkel szemben alkalmazott ostorozást, kövezést vagy fejvesztést -, csupán a Korán családi és pénzügyi ügyekre vonatkozó ajánlásainak alkalmazásáról.



Williams szerint a muzulmánoknak nem kellene választaniuk „a kulturális lojalitás és az állami lojalitás merev alternatívái" közül. A tradicionalista anglikán köröknél kevésbé elítélően, de a politika is kritikusan fogadta a felvetést. Gordon Brown miniszterelnök szerint a brit törvényeknek a brit értékeken kell alapulniuk; a konzervatív párt vezetője, David Cameron is elutasította a sharia jog kiterjesztését Nagy-Britanniában, mert az „aláásná a társadalmat, és elidegenítené a többi közösséget".



Az elsősorban teológus, de költőként és számos könyv szerzőjeként is elismert Rowan Williams - akit 2003-ban választottak meg Canterbury 104. érsekének, az anglikán egyház Erzsébet királynő után második legmagasabb rangú méltóságának - kétségtelenül jobban boldogul az egyetemi eszmecserék közegében, mint a média világában.



Nem először szült értetlenséget az iszlámmal kapcsolatos álláspontja. 2003-ban például azzal keltett megrökönyödést, hogy a manhattani ikertornyok elleni, 2001. szeptember 11-i támadások kapcsán úgy vélekedett: „A terroristáknak komoly erkölcsi céljai lehettek", s nem szabad automatikusan besorolni őket a „rossz táborába". E kijelentésével az érsek közvetlen kritikával illette George W. Bush elnöknek a „gonosz tengelyére" vonatkozó nézeteit, és elhibázott lépésnek ítélte Irak lerohanását. Williams azóta is közeli kapcsolatokat ápol felelős muzulmán vezetőkkel Nagy Britanniában és világszerte. Azt mindenesetre az egyházfő is világosan egyértelművé tette: kizártnak tartja, hogy Nagy-Britanniában valaha is elsőbbséget élvezhetne a sharia a polgároknak általában garantált alapvető jogok felett.


Forrás: Heti Válasz Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld