Címlap Közélet Rendszerváltó népszavazás?
Rendszerváltó népszavazás? PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 07. péntek, 16:33

Valóságos rendszerváltás esélyét kínálja fel a most vasárnapi népszavazás - véli Hegedűs Zsuzsa. A szociológus szerint magas részvétel esetén Magyarország belép a fejlett nyugati demokráciák sorába, s ebből a szempontból az sem számít, hogy az igenek vagy a nemek lesznek többen.

- Kampányol egy hónapja, a Hír Tv-n műsort is indított. Még mindig ingyen, vagy kap már valamit a Fidesztől mindezért?



- Dehogy kapok. Jól néznénk ki! Társadalmi mozgalmak aktivistái sosem pénzért cselekszenek, hanem egy fantasztikus érzésért, amelyet még a legkisebb civil kezdeményezésben részt vevők is átélnek. Önmagában azáltal, hogy egy számukra fontos ügyben megszólalnak, akciókat szerveznek, meg tudják változtatni - ha nem is a világot, de - a problémák felvetését és a megoldások irányát. Sorsukat elszenvedő áldozatokból a jövőt alakító, cselekvő alanyokká válnak. Ez a közös mozgatóerő ma már Magyarországon is több millió állampolgárt késztet arra, hogy a köz ügyeiben önként szerepet vállaljon. Nem az ingyenesség a lényeg, hanem az önkéntesség. A nyilvánosan vállalt, őszinte meggyőződés. Az én hitelességem is csak ebből eredhet.



- Ha már hitelesség: tavaly tavasszal azt mondta lapunknak, hogy Gyurcsánynak vége.



- Be is jött.



- Hm. Még mindig ő a kormányfő.



- Az mindegy. A társadalmi ellenálláshoz idő kell. Az elmúlt évben rengeteg minden történt, aminek betetőzése a most vasárnapi népszavazás. Bebizonyosodott, hogy amit Gyurcsányék egészségügyi, oktatási reform címén akarnak rákényszeríteni az országra, az se nem az egyetlen lehetséges út, se nem ésszerű. Ráadásul alternatíva is született: a kormány politikája ellen szerveződött egészségügyi kerekasztal megírta a maga törvénytervezetét, amely a parlament elé is került. Az ellenállás tehát néhány hónap alatt nemcsak példátlanul széles és színes megmozdulássá, hanem alternatív politikát adó mozgalommá fejlődött.


- Alulról jövő, jelentős társadalmi mozgalmat emleget, csak mert egy párt által kezdeményezett ügydöntő népszavazás lesz most vasárnap?



- Meggebedhetne a Fidesz a kérdéseivel, ha a magyar társadalom nem érezné becsapva magát. Az alulról jövő kezdeményezés különben sem azt jelenti, hogy a "lent" élő emberek kezdeményeznek, hanem hogy állampolgári minőségükben kérnek szót és akarják meghatározni a politika irányát. A Fidesz csak ráérzett erre a helyzetre. Ezt mutatja, hogy ősszel is lesz népszavazás. Két hét alatt több mint négyszázezer aláírás gyűlt össze! Társadalmi és civilszervezetek sokasága vállalta az ügyet, pedig "csupán" két magánszemély, az Albert házaspár volt a kezdeményező.



- Az ő kezdeményezésük pedig súlytalanná teheti a mostani referendumot, hiszen az valóban az egészségbiztosításról szól, míg ezen a hétvégén csak részletkérdésekről: vizitdíjról, napidíjról, tandíjról dönthetünk.



- Dehogy részletkérdésekről! A csodálatos ebben a népszavazásban éppen az, hogy hatására az új magyar demokrácia történetében először valóban a lényegről szól a közbeszéd. Az a kérdés, hogy milyen egészségügyet, milyen oktatást képzelünk el magunknak. Olyat-e, amelyben anyagi helyzetétől függetlenül mindenki megkapja azt az ellátást, amire az orvostudomány képes, vagy olyat, amelyben a gazdagok megkapják, a többiek meg kapnak valamit alapellátás címen. Kérdés, az-e a célunk, hogy minden gyerek megszerezhesse azt a képzettséget, amelyre tehetsége, szorgalma jogosítja, vagy azt szeretnénk, ha csak a kiváltságosok gyerekeinek lenne lehetőségük erre.



- Erre mondják az ön korábbi elvbarátai: szocializmus vagy kapitalizmus, tessék választani!



- Ne sértegessen! Annak a pártnak, amely ezt a vérlázító plakátot elkövette, alig van köze az 1990-es SZDSZhez. Szocializmusnak nevezik azt, ami egyáltalán lehetővé tette, hogy Magyarország a nyolcvanas évekre elérje azt a képzettségi szintet, amely lehetőséget nyitott, hogy az ország felzárkózhasson az elvben általuk is dicsőített tudásalapú társadalmakhoz.


- Ez pedig tényleg a szocializmus idején történt.



- Jó ötven éve egész Európa rájött: az oktatásügyben közfeladat az esélyegyenlőség. Baloldal és jobboldal ebben megegyezett. Finnország például rosszabb helyzetben volt huszonöt éve, mint Magyarország. Az oktatásba fektettek mindent. Bölcsődétől az egyetemig ingyenessé tették. Halkan jelezném: ott nincsenek autópályák, a Nokia viszont gumicsizmagyárból vezető high-tech céggé lépett elő, éppen a kiművelt emberfők megsokszorozódásának köszönhetően. A tudásipar Magyarország számára is az egyetlen lehetőség, hogy megváltsa jegyét a centrumba. Mindenki látja, hogy ezt a lehetőséget verik most szét.



- Ön szerint tehát most vasárnap a társadalom jövőjéről döntenek majd az emberek? Nem inkább az a helyzet, hogy ha győznek is az igenek, sokan egyszerűen szeretnék megtakarítani a vizitdíjat, tandíjat?



- Nem. A lényeget mára mindenki érti. És nincs szülő, aki nem éli meg iszonyatos személyes kudarcként, ha azzal kell szembesülnie: nem tudja egyetemre küldeni egyébként jól tanuló gyerekét, akinek így rosszabbak a kilátásai, mint apjának, anyjának voltak fiatalon. Nem csak a gyerek jövőjét veszik el - a felnőttet is porig alázzák.



- Miért érdekelje a népszavazás azt, akinek nincs gyereke? Önt például, ha meg nem sértjük.



- Ha nem az oktatás, hát az egészségügy révén mindenki érintett. Én is. Ha agytrombózisa után édesanyám nem kaphatta volna meg a megfelelő ellátást, ha nem élhetett volna még tizenhárom szép évet, ha avval kellett volna szembesülnöm, hogy azért élt akár csak egy nappal is kevesebbet, mert nekem nem volt elég pénzem - abba belehaltam volna. De mind a tízmillió magyar állampolgár érintett, egyszerűen azért, mert nem létezik külön-külön egyéni és közös jövő. Ha nem akarok a harmadik világban élni, olyan helyen, ahová legfeljebb a szemetet hordják nyugatról, akkor érdekem, hogy ne szétverjük az oktatást, ne kirugdaljuk a tanárokat, hanem ezt a tudáspotenciált felhasználva álljunk például át a kiscsoportos oktatásra, ahol szükséges. Ez egyszerre nyújtana megoldást a társadalmi leszakadás és az etnikai kirekesztődés problémájára. Ehhez képest ma a legalantasabb vadkapitalista módszerrel élnek. Annyi egyenesség sincs bennük, hogy bezárják az iskolát, de felére csökkentik a fejkvótát, ha kevesebb gyerek van az előírtnál. Ez a gyáva kiéheztetés egy demokratikus jogállamban nem fordulhat elő.



- Az irányon - megmondták - nem változtat a népszavazás. Legfeljebb eltörlik a három díjat.



- Ebből is látszik, hogy noha a társadalmat még nem sikerült átlökni a harmadik világba, a kormány már ott van. Normálisan működő demokráciában a vezetés egy jelentősebb tüntetéssorozat, általános sztrájk hatására is visszalép, ha egyszer világos, hogy döntéseihez nem rendelkezik társadalmi felhatalmazással. Gyurcsányék tesznek erre: a hatalomgyakorlás módja egy diktatúráéhoz hasonlít.



- Ezt mondta már tavaly is.



- A kormánypárti képviselők pedig decemberben újra bebizonyították, mennyire így van.



- Diktatúra, ha megszavaznak egy egészségbiztosítási törvényt?



- Ebből a szempontból nem az volt tragikus. Elvileg ugye elképzelhető lett volna, hogy jóhiszeműen szavazták meg - mondjuk, mert nem olvasták el. Az igazi szégyen, hogy ezek után keresztbe feküdtek az ellenzék törvénymegerősítő népszavazást célzó kezdeményezésének. Így nemcsak rosszhiszeműségüket bizonyították, hanem azt is: a kormányhoz való hűség fontosabb számukra, mint a demokratikus elkötelezettség. Ez diktatúrákban divat. Szavazni ugyebár ott is szoktak. Csak éppen a hogyant nem a képviselők, hanem a hatalmat gyakorlók döntik el.


- Minden törvény után megerősítő népszavazás kellene? Nehéz lenne kormányozni.



- Marhaság. Ha nincs mögötte erős társadalmi igény, egyetlen ellenzéki párt sem csinál hülyét magából a népszavazás ötletével. Eddig nem is élt soha senki ezzel a lehetőséggel. Csakhogy most az utcán, a tévében, a közvélemény-kutatásokból látszik, hogy az emberek hetven-nyolcvan százaléka maga akar dönteni az egészségügyi és oktatási rendszer átalakításának irányáról. Ezért is nagy nap a vasárnapi. Tizennyolc év telt el ilyen pillanat nélkül: a négyigenes népszavazás volt az utolsó esemény, amikor a társadalom határozta meg a napirendet, és döntött is. Akármi a végeredmény, ha magas a részvétel, vasárnap Magyarország belép a fejlett európai társadalmak családjába, ahol az emberek nem delegálják a jövőjüket hosszú távon meghatározó döntéseket senkinek, és ezt erőszakmentesen kifejezésre is juttatják.



- Ha elsöprő fölénnyel győznek az igenek, a kormány viszont vállrándítással intézi el a dolgot, mégis hogyan biztosítható az erőszakmentesség?



- Úgy, hogy az emberek nem hagyják magukat provokálni. Mindenkinek tudnia kell, hogy az erőszak csak a kormánynak használna. Nem véletlen, hogy a frissen kinevezett rendészeti miniszter mást sem tesz a nyilatkozataival, mint provokál.



- Azaz mindenki maradjon otthon 15-én?



- Szó sincs róla. Ha a kormány semmibe veszi a népszavazás üzenetét, nyilvánvaló és érthető, hogy lesznek tüntetések. A lényeg, hogy ne üljünk fel a provokációnak. Mondjuk ne a Kossuth térre menjünk, hiába hívogatnak oda azzal, hogy újra elkordonozták. Magukat zárták be, nem minket, állampolgárokat. A népszavazással is. Próbálták megakadályozni, ellehetetleníteni. Nem ment. Van ősszel még egy. És harmadik is lesz, ha nem vonják le a tanulságokat. Egyre nagyobb részvétellel, míg a végén a kormánypártok támogatottsága teljesen elenyészik. Ötvenméteres síkfutásra készültek. Arra, hogy hirtelen lerohanják az országot. Csakhogy öt kilométeres akadályfutáson találták magukat. Nem nyerhetnek - a társadalom ellenében senki sem nyerhet egy demokráciában.


Forrás: Heti Válasz Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld