Címlap Kultúra Nem vénnek való vidék
Nem vénnek való vidék PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 07. péntek, 16:19

Ez kapta a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv és a legjobb férfi epizodista Oscarját. Rászolgált.

Kietlen, béleletlen világ. Sem dallam, sem harmónia, csak zaj, zörej, szélzúgás, fegyverdörrenés. Hősünk, a vadász (Josh Brolin) talál egy táskára való pénzt a sivatagban, halott emberek közt, és vele talál egy sorsot is magának. Ami eddig volt, amúgy is eldobható. Kuszált, kósza. Valaha Vietnam. Most minden ideiglenes. Bérlakókocsi, folyton menő színestíví, hideg asszony ridegtartáson, kinn zsákmányállat néha, ha jól hord a távcsöves puska.


Aki elindul utána, a pénzes táskáért, levadászni a vadászt, az abszolút gyilkos, a drogmaffia embere (Javier Bardem). Elébb ismerjük meg brutális rendőrgyilkosság közben (epizód), mint valódi szerepében. Nem sokarcú, nincsenek III. Richárd-os mélységei, skrupulusai, ő itten a szörny. Élvező ölőgép. Egyszenvedélyű, perfekt, humorérzék nélkül.



Hogy aztán őutána is Vietnamot járt bérgyilkost, a különleges erők volt alezredesét (Woody Harrelson) küldjön biztosítékképpen a főnökség, és a körvadászatba belekapcsolódjék a maga csendeske módján az öreg seriff (Tommy Lee Jones) korlátolt segédjével, és néhány statiszta még mint népség-katonaság. De leginkább csak mint áldozat: benzinkutas, utas, farmer, éjszakai portás, motelvendég, taxis, mexikói senki, ki tudja a számukat, nevüket, szétlőtt sorsukat. Nincs előzménye a haláluknak, csak a véletlen. Ahogyan következménye sincs. Voltak, nincsenek. Minden megy tovább. Oktalanul és céltalanul.



Keserves film. Az amerikai tragédia főszereplői itt, Mexikó és az államok sivatagos végvidékén, a pénz és a drog. Egy kicsit mindenki benne van, az is, aki kívül, bármi lehet, a sorsok esetlegesek, kevés a közös élmény, s ha van, az is tragikus, kudarcos, mint a hívó szó: Vietnam. A közös gyökér: a valaha volt szolidaritás és a könnyen ölés élménye.



A hajdani hazafias tett. De minden átértékelődik, lebomlik, széthullik, mértékét veszti.



A seriff nyugdíjba készül. Az idők elromlottak, az emberek elrohadtak. Régen volt olyan, hogy egy-egy seriff nem is hordott fegyvert. Nem volt rászorulva. De ezt a világot elrontották. A játékszabályok sem érvényesek, ha az emberből áldozatot és gyilkost csinálnak, mire valók akkor? Mire valók?



(Ethan és Joel Coen filmje Cormack McCarthy regényéből.)


Forrás: 168 óra online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld