Címlap Diákélet, oktatás Lyukas vödörbe a vizet
Lyukas vödörbe a vizet PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 07. péntek, 15:25

"Amikor egy fiatal beadja a felvételi lapját, azért választ ki egy intézményt, mert ott tanít leendő szakmájának valamelyik kiválósága. Elvárja, hogy a professzort ne csak akkor lássa, amikor félévente aláíratja vele a leckekönyvét. Az oktatás színvonalának emelése itt kezdődne, azzal, hogy a legkiválóbb szakemberek tényleg oktassanak. A kabinet a problémák feltárása helyett tandíjat vezet be, nem tesz egyebet, mint egy lyukas vödörbe még több vizet önt. Nem veszi tudomásul, hogy ettől csak a vízdíj lesz magasabb, a vödörben a vízszint nem emelkedik" – mondta Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke.

– Megölik Kenny McCormickot?

– A népszavazás dönt a sorsáról. Ha a nemek kerülnek többségbe, vagy érvénytelen lesz a referendum, meghal, úgy, ahogy a South Park című rajzfilmben. A HÖOK tandíjellenes plakátkampányához az említett sorozatban szereplő Kennyhez, a szegény családból származó fiúhoz hasonló figurát használtunk, aki kezében szorítja a tandíjáról szóló csekket, és sír. Könnyei annyira felduzzadtak, hogy ha március 9-e után nem törlik el a tandíjat, megfullad.



– Élet vagy halál. Ilyen nagy a tét?

– Nemcsak az egyetemistákról, hanem az őket követő generációkról, az ország jövőjéről döntünk. A kormánypártok a kampányban úgy állítják be a tandíjkérdést, mintha az oktatás egy szolgáltatás lenne, amit ezentúl pénzért lehet majd igénybe venni. Igyekeznek a társadalmi csoportokat egymás ellen hangolni, provokatívan megkérdezik: miért fizetnének olyanok az adójukból a felsőoktatásért, akik vagy akiknek gyerekei sohasem kerülnek be az egyetemre? Demagóg módon visszavághatnánk: miért fizetünk azért, hogy legyenek politikusaink? Miért az én társadalombiztosítási járulékomból, amelynek csak töredékét fordítja az állam az én gyógykezelésemre, támogatják azoknak a többnyire alacsonyan iskolázott embereknek a gyógyítását, akik krónikus betegségben szenvednek? Magyarország 1967-ben aláírta a római szerződést, aztán 1999-től a bolognai, berlini, prágai, bergeni és londoni egyezményt. Bal- és jobboldali miniszterek egyaránt vállalták, hogy a közjóra és a felsőoktatás minél szélesebb körű ingyenességére törekednek. A kormánynak valójában ki kellene állnia Európa színe elé, és egyedüliként elmondani, hogy szerinte a felsőoktatás nem a közjó érdekeit szolgálja.



– Szocialista körökből kiszivárgó információk szerint a kormány szeretné az álláspontjával szembehelyezkedő HÖOK-ot meggyengíteni azzal, hogy a hallgatói érdekképviseletet pártpolitikai alapon nyugvó szakszervezeti keretek közé terelné.

– A HÖOK kidobja magából a pártpolitikai szereplőket, ezért tud hiteles maradni. Korábban megpróbálták a tisztújításainkat is befolyásolni, eredménytelenül. Felháborító, hogy egy köztestület nem formálhat szabadon véleményt az aktuális politikai hatalommal szemben, anélkül hogy ez a létét fenyegetné. A tandíj esetében nincsen balos, jobbos hallgató, mindenki tudja, mekkora a tét. Ha nem sikerül eltörölni a népszavazással a felsőoktatás fizetőssé tételét, nem a tehetség, hanem a szülők anyagi teljesítőképessége dönti el, ki szerezhet diplomát és ki nem.



– Leképezi az egyetemi ifjúság szociális környezete a magyar társadalom egyre mélyülő kettészakítottságát?

– Már most jól látható, hogy például a Corvinus és a Semmelweis Egyetemen szinte nincsen elsőgenerációs értelmiségi hallgató. Jellemzően a műszaki szakokra jelentkeznek azok a fiatalok, akik első diplomásai lehetnek családjuknak. Az egyetemeken belül és az intézmények között is elképesztő különbségek vannak a hallgatók anyagi háttere terén. A műszaki főiskolán szereztem diplomát, van a környezetemben olyan mérnök, akinek összesen négy pólóból áll a ruhatára, a családjához pedig csak karácsonykor tud hazautazni. Neki még lehetősége van, hogy diplomát szerezzen, és előbbre jusson. Akik hasonló körülmények közül szeretnének kitörni, a tandíj bevezetésével erre már nem lesz esélyük.



– Hogyan fest ma egy egyetemista havi költségvetése?

– Olcsónak számító kollégiumi ellátás havonta tízezer, a menzán napi egy étkezés nyolcszáz forintba kerül, és még a hallgató nem vett jegyzeteket, bérletet, nem utazott haza a családjához. Tandíj fizetése nélkül a kiadások megközelítik a százezer forintot egy hónapban. Az ennek az összegnek megfelelő ösztöndíjat, amit Magyar Bálint gyakran emleget, országosan a hallgatók egy százaléka kaphatja meg. Sokan, bár az eredményeik alapján méltóak lennének a köztársasági ösztöndíjra, nem pályázzák meg, mert ez is bevételnek számít a családi kasszában, s a szülők eleshetnek emiatt a magasabb összeget jelentő gázár- és más szociális támogatástól. Átlagosan tizenötezer forint az ösztöndíj, ami szerencsés esetben egyhavi kollégiumra és arra elég, hogy harminc napból a hallgató hat napon meleg ebédet egyen a menzán. Diákhitel? A gondolat kiváló, nélküle sokan már most sem járhatnának egyetemre, ebből fedezik az alapellátásukat. A többi hitelhez hasonlóan ezt is vissza kell fizetni, miután átveszi az ember a diplomáját. Ha a felvehető összeget emelik, az adósságteher nő, és a fiataloknak sokkal nagyobb kockázatot jelent majd az otthonteremtés, a családalapítás.



– A kormány szerint a tandíj emeli az oktatás színvonalát. Egyetért a HÖOK ezzel?

– A költségtérítéses hallgatók évek óta mélyen a zsebükbe nyúlnak. Magam is ezt teszem egy újabb diploma megszerzéséért, és nincs különbség az oktatásunkban azokhoz képest, akik államilag finanszírozott képzésben tanulnak. A kormányzatnak kellene felelős döntést hoznia, meghatározni, hogy évente hány pályakezdő orvosra, jogászra, pedagógusra, közgazdászra van szüksége az országnak. A keretszámnak megfelelően biztosítani kellene az ingyenes képzést, aki pedig ezenfelül tanulni akar, de eredményei alapján nem fért be a támogatottak körébe, azok fizethessenek, ha diplomát akarnak. A hallgatók azt teljesítik, amit az oktatóik meghatároznak nekik. Ha megelégednek annyival a ketteshez, hogy helyesen elmondatják a vizsgán a tantárgy nevét, ezt fogják tenni. Senki nem végez duplaannyi munkát ugyanannyi fizetésért. Mindenkinek a tőle elvárható dolgokat kellene teljesítenie. Amikor egy fiatal beadja a felvételi lapját, azért választ ki egy intézményt, mert ott tanít leendő szakmájának valamelyik kiválósága. Elvárja, hogy a professzort ne csak akkor lássa, amikor félévente aláíratja vele a leckekönyvét. Helyette pedig ne felsőbb éves hallgatók tartsanak előadásokat. Az oktatás színvonalának emelése itt kezdődne, a nyolcórás tanári állásokkal, azzal, hogy a legkiválóbb szakemberek oktassanak. Az igényeket a hallgatókkal szemben is ők határozzák meg a tudomány fejlődésével lépést tartva. A kabinet a gondok feltárása helyett tandíjat vezetett be, s nem tesz egyebet, mint egy lyukas vödörbe még több vizet önt. Nem veszi tudomásul, hogy ettől csak a vízdíj lesz magasabb, a vödörben a vízszint nem emelkedik.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld