Címlap Kultúra Sci-fi - re-fi via Freud
Sci-fi - re-fi via Freud PDF Nyomtatás E-mail
2008. március 03. hétfő, 14:49

Tasnádi István: Tranzit, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház

A címtől ne tessék megijedni, a végére minden világos lesz.


Talán.


Tasnádi István darabja, melyet a brüsszeli bemutató halasztódván, először mégiscsak Zalaegerszegen adtak elő a zalaegerszegi színészek, egy kísérteties repülőtéri váróban játszódik, szokványos kafkai vagy éppen sci-fi környezetben. Az ide apránként szállingózó utasok tehetetlenek és tanácstalanok, mintha valamilyen ismeretlen hatalom vagy más idődimenzió foglyai lennének. Aztán poggyászaik is megérkeznek lassan, belőlük emberek kerülnek ki, mint rövidesen kiderül, nem illegális bevándorlók, hanem kinek-kinek az alteregója, korábbi, titkolt személyisége, rejtett vágya, tudat alá gyömöszölt jelleme, amiről, ugye, főképp Freud doktortól vannak ismereteink. Ez gyónásra készteti az utazókat, amit dalban, Szemenyi János megzenésítette drámai songokban adnak elő.


A sci-fi tranzit tehát holmi modern purgatóriummá változik át, amit végül igazol két fekete szárnyú angyal megjelenése is, akik tudatják, hogy egy repülőgép-szerencsétlenség áldozatait láttuk. A kezdetben rejtélyesnek, sejtelmesnek tetsző tudományos-fantasztikus allegória egyszerű értelmet nyer: beleilleszkedik a leghagyományosabb vallásos világképbe. Az eredményt a tréfa kedvéért éppen nevezhetjük religion fictionnek (re-fi) is, még ha ezt a kifejezést mostanában a bibliát, a történelmet átíró fantazmagóriákra kezdik is alkalmazni.


A purgatóriumot, az üdvösségre vágyó lelkek várakozóhelyét egyébként csaknem pontosan száz esztendeje, 1909-ben tette merész játékossággal színpadra Molnár Ferenc. Liliom és társai egy kedélyes, Monarchia-beli rendőrőrszobán át juthatnának a mennybe. Tasnádi hősei egy kedélytelen, húsz-huszonegyedik századi térben marakodva kerülnek szembe önmagukkal, sorsukkal. Vereckei Rita díszlete olyan, mint egy igazi reptéri tranzit, bár repülőgéppé is képes alakulni, jelmezei előlegezik a jellemeket. Bagó Bertalan a nézők türelmét próbára tevő lassúságot diktál a játék elején, természetesen csak azért, hogy legyen honnan fölgyorsulniuk, feldúsulniuk az eseményeknek. Az elsőként megjelenő színészek - Ecsedi Erzsébet, Farkas Ignác, Farsang Kitti családi hármasa - becsülettel állják a nézők türelmetlenségét, apránként tárják föl a nem túl összetett egyéniségeket. Nagy Péter üzletembere éppen olyan, mint akinek a bőröndjéből mindöszsze egy csipszerűség fog előkerülni lélek gyanánt. Kiss Ernő mint edző, két sportolója (Mészáros András és Urházy Gábor László) élén finom poénokkal segít múlatni az időt, Szakács László és Ligeti Kovács Judit brutális élességgel exponál egy ocsmány életörömöt mímelő kettőst. Kovács Olga mint terhes nő és Kricsár Kamill az orvosaként a várakozás unalmát elűző konfliktusról gondoskodik, Holecskó Orsolya kíváncsi szemek elől menekülő modellje is ezt teszi. Szegezdi Róbert a tolókocsijában késve érkező, szuggesztív nyomorék.


A darab mélységei természetesen éppoly virtuálisak, mint a figurák, melyek látszólagosságát leleplezni volna hivatott. Ezt azonban szinte az utolsó pillanatig sikerül elrejteni. Addig másfél órán át egészen jól mulathat a néző.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld