Címlap Vélemény & vita Én egész népemet fogom...
Én egész népemet fogom... PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 28. hétfő, 11:27
Azért nagyszerű érzés tudni, hogy nem hagynak hülyén meghalni bennünket. Nem bizony, és ez a felvilágosító buzgalom már komoly hagyományokkal rendelkezik, a teljesség iránti vonzalma nem elégszik meg ismereteink bővítésével, szellemünk pallérozásával, ennél jóval tovább megy; a nagy moralisták örökségét is átvéve erkölcseink csiszolásától sem riad vissza.

A gyökerek felkutatásához egészen Révai József népművelési miniszterig kell visszanyúlnunk. A mai kormánymarketing, kormány-PR, kormányszóvivői alakulatok és még ki tudja, milyen modern színtársulatok a már említett nagyszerű férfiú által vezérelt intézmény silány utódai, utánzatai csupán. De tartsunk rendet!


Annak idején a mozielőadásoknak sajátos forgatókönyve volt, mert a "főfilm" előtt mindig volt "Híradó" (Rákosi-Kádár elvtárs meglátogatta, felavatta, elutazott, fogadta, és kurva jól állunk), de ezek után, még a "főfilm" előtt, volt egy kis betét, amit a mai nyelvhasználat "közérdekű közleménynek" hív. Csak egyet a korabeliek közül, elmesélés alapján: a vásznon az alkonyi fényeket utánzó szürkés homály, némi nyugtalanság vagy szorongás inkább, ezt erősítő háttérzene. Egy sunyi képű simlis sunnyog át a vásznon, rebbenő tekintetét ide-oda kapkodja, hóna alatt valami irdatlan fényes gömb. És amikor a bizonytalanság és a szorongás már-már személyiségroncsolóvá válna, szinte az utolsó pillanatban fölzeng egy érces hang: "Ez az ember a napot lopja! De mi felépítjük a szocializmust!"


Egy másikra már én is emlékszem: egy szarházi slaggal mosta az autóját (Wartburg, talán), egy másik meg borotválkozott, közben a csapból folyt a víz, a harmadik minősíthetetlen esetben pedig egy olyan jó másfeles, fáradt ponty billegett a majd csurig eresztett fürdőkádban. Még nézni is rossz volt! De a kritika, a lesújtó leleplezés után azonnal láthatóvá vált a követendő viselkedés is, hiszen egy finom snitt után elvtársunk már kis piros vödörből polírozta a szocialista tábor Mercedesét (Wartburg), borostás képű barátunk egy szappantartónyi köcsögbe mártogatta az ecsetet, míg a velünk szövetséges potyka egy lavórban kavart körbe-körbe, míg meg nem zavarodott. Imigyen segítette kritika és útmutatás dialektikus egysége a szocialista embertípus kialakulását. Daliás idők!


És már itt is vagyunk napjainkban. Ugye már mindenki ismeri a közérdekűt, amikor is a sunyi, csaló fogorvos meg valamilyen szerelő toszik számlát adni, ám ekkor egy dörgedelmesen kopasz alak, a futballbíró és az utcai harcos sajátos egyvelege éleset sípol - hadd szarja össze magát, akinek vaj van a fején -, majd felmutatja a fair play kártyát, és végigzengi az étert a számlaadással kapcsolatos felszólítás.


Itt egy pár gondolat erejéig érdemes elácsorogni. Miért pont a fogorvos vagy a szerelő? Miért nem a rendőr vagy a hivatalnok? Vagy miért nem, teszem azt, Kóka elnök úr épülő rezidenciája a helyszín? Vagy a Gyurcsány-birodalom, vagy a Hajdú Bt., ahol tudtommal már komolyabb következményei is voltak a szörnyű nagy üzleti korrektségnek? Vagy éppen Veres miniszter úr környezete? Hát azért (és ne jöjjenek itt a hal fejével meg annak a szagával!), mert ezeken a helyeken mindig minden a legnagyobb rendben van. És rendben évül el. És mivel így van, nekik (nagyjainknak, merem mondani), minden erkölcsi alapjuk megvan arra, hogy a mi pénzünkből lerántsák rólunk a leplet. Mert azt azért tudni kell: a fogorvos mi vagyunk. Erkölcsi magaslatainkkal a viszonyunk pedig a csendőrpertura hajaz, ugyanis folyamatosan szájba tegeznek, olyan trendis, "kiszbizes", amerikai módon. Tehetik, hiszen már a rendszerváltás előtt is azzal védelmezték az emberarcú szocializmust, hogy "a magyar nép még nem érett meg a demokráciára". Azóta meg csak hülyültünk. Egy ilyen éretlen, értetlen bagázst kizárólag letegezni szabad. Meg ez amúgy is veszettül modern. Engem akkor se tegezzél, vaze!


Másik kedvencem a reform-önbizalom-Matrjuska. Tudják; mikor van egy ország és aztán abban egy város, és így egy kislányban egyszer csak egy egész ország. Na, milyen logikai alakzat! Egyik kisfiam azért megjegyezte: "Vajon az édesanyja tudja? Mármint hogy egy egész ország benne van? Nemcsak egy pár járőröző rendőr, hanem: egy egész ország!" A gyereket persze felképeltem, hogy mire nem gondol (kamaszodik, na!). Le is ordítottam: "Nem érted, idétlen, az ország bennem is van!" Ezt tegezte nekem ugyanis ez a patetikus... izé: hogy itt van bennem is. (Részben az egész, hohó!)


Itt vagyunk mi, egy rakás marha, az Isten adta nép, akiknek lövésük sincs a reformok nagyszerűségéről, a reformerek pompás eszéről, utolérhetetlen erkölcséről, olyanok vagyunk, mint szerencsétlen Pelikán, annak hiszünk, amit a vaksi szemünkkel látunk, amit a süket fülünkkel hallunk..., s hogy mit gondolunk, arról jobb nem is beszélni. De nem kell beszarni! Mert itt vannak ők, a kiválasztott kevesek, akik megelőzik korukat és morálisan is példát mutatnak. És türelmesek hozzánk, jó szóval oktatnak, hisz egyszer majd, ha jól odafigyelünk, bizonyosan megértjük, hogy milyen jó is, amit annak idején (most) nem értettünk, és hogy minden miértünk történt. De azt azért tudnotok kell, gyerekek, hogy mindenkinek hozzá kell tennie a magáét, hisz a kislányban ott az ország! És tessék erkölcsileg fölemelkedni!


Nézem itt magamat a többi hülye közt, és lassan az az érzésem, hogy még mindig a ponty járt a legjobban.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld