Címlap Vélemény & vita Mire áll készen a Fidesz?
Mire áll készen a Fidesz? PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 21. hétfő, 15:47

Nem túloz Orbán Viktor, amikor azt állítja: a Fidesz akár holnap át tudná venni az ország irányítását. A legnagyobb ellenzéki párt valóban készen áll a hatalom átvételére. Jóval több kételyre ad okot, hogy mit tenne ezt követően. A decemberben bemutatott alapprogram számos kérdésben kontúrosabbá tette a Fidesz álláspontját. Az viszont távolról sem egyértelmű, hogy maga az alapprogram mekkora hatással lesz a párt politikájára.

A Fidesz 2006 folyamán egyesítette a különféle MSZP-ellenes "mítoszokat". Egyazon elbeszélés része lett a történelmi antikommunizmus, a rendőri brutalitás, a neoliberális piacosítás réme, a felelőtlen és hazug kormányzás, a népnyúzó megszorítás, a gazdaság teljesítményének lerontása. A Fidesz rengeteg kapcsolódási felületet kínál a kormánypártokra dühös új többség számára. Ha egy választópolgár elégedetlen a kormánnyal, akkor a Fidesz-repertoárban megtalálja az elégedetlensége kifejezésére alkalmas, érdeklődésének és vérmérsékletének megfelelő pontot. Orbán Viktor 2007 elején arról beszélt, hogy "öszsze kell abroncsozni" a csalódás által létrejött új többséget. A Fidesz módosított politikája hangsúlyain, hogy az ölébe hullott előnyt megőrizhesse. A sokrétű kormányellenesség-magyarázatból kiemelte a "szociális válság" sajátos - negatív - jelszavát. Ez vonzó az anyagi biztonságukat féltő, annak megingását életük során nem először átélő vagy ettől tartó választók számára, akiknek száma igen tekintélyes. Ők ideológiai elköteleződés nélkül tartoznak most a Fidesz támogatói köréhez. A törzsbázis elkötelezettségét megalapozó történelmi-ideológiai Fidesz-karakter kifejezetten taszító mindenki más számára, ezt bizonyította a 2002-es és a 2006-os választás. A nem ígért megszorításokkal és a bizonytalan kimenetelű, csikorgó reformpolitikával a kormány "elintézte" a Fidesznek, hogy népszerűbbé váljon a blokkokon kívüli választók körében.


A nagyon lazán kapcsolódó támogatókat persze könnyen elveszítheti a Fidesz, ha a kormányoldal magára talál - ám ennek egyelőre nincs jele. Nagyobb veszély az ellenzéki párt számára, hogy a teljes politikai osztállyal szemben kiábrándult választókat meg tudja-e győzni egy valódi választási szituációban, hogy a voksukkal támogassák. Ehhez arra van szükség, hogy a Fidesz megszabaduljon néhány bélyegtől, amelyek taszítják a szavazókat. Ebből a szempontból volt jelentősége az alapprogram megalkotásának. A szöveg által megjelölt célok arra utalnak, hogy a Fidesz reagálni akart mindarra, ami miatt támadások érték az utóbbi években: populizmus, nyitottság a szélsőjobboldal felé, versenyellenesség, USA-ellenesség. Összességében az Erős Magyarország című program európai kereszténydemokrata pártprogramnak nevezhető. Főként, ha Európába beleértjük Németország mellett, mondjuk, Lengyelországot is. A német CDU mintaként szolgáló új alapprogramja számos érzékeny társadalmi ügyben (például: melegek, házasság) jóformán ugyanolyan nyitott, mint a szociáldemokraták és a liberálisok manifesztumai. Erről a Fidesz esetében nem beszélhetünk - szó sincs erről a programban -, viszont a Fidesz, a KDNP és a velük szimpatizáló médiaszereplők megnyilvánulásából nem éppen a tolerancia árad. De a Fidesz hangsúlyozza azt is, hogy a lengyel testvérpártok közül nem a Kaczynski fivérek pártjával, hanem Donald Tuskéval működtek együtt az alapprogram létrehozásakor. Ez mindenképpen elmozdulás a CDU-féle kereszténydemokrácia irányába, ami látszik is a programon.


Az alapprogram "műfaja" a célkitűzés. Fontos azonban látni, hogy a célkitűzés maga is politikai cselekedet, s optimális esetben ez az aktus megelőzi az eszközök megválasztását és a végrehajtást. Például a Fidesz-programnak lényeges eleme a romák integrációja, mely ügyben a párt a kormányétól alig vagy talán semmiben sem eltérő célokat fogalmaz meg. Aligha lehet vitatni ennek a célkitűzésnek a politikai jelentőségét, amikor a Jobbik és a körülötte gyülekező szervezetek rasszista indíttatású, cigányellenes demonstrációkat tartanak. További célokat is tartalmaz a Fidesz-program: a transznacionális cégek bekapcsolása a hazai gazdaságba, a kis- és középvállalkozók segítése abban, hogy beléphessenek a versenybe, a közlekedésfejlesztésben a közösségi közlekedés és az elkerülőút-építés előtérbe állítása, a védelmi kiadások növelése. A felsorolás természetesen példálózó jellegű, de e pontokból is érzékelhetők az irányok: a párt deklarálja, hogy nem globalizáció- és tőkeellenes, ellenben versenypárti, más módon kezelné az infrastruktúra ügyét, mint a mai kormány, nagyobb horderejű NATO-vállalásokat tenne, és rendezné saját viszonyát az Egyesült Államokkal.


Bár Magyarországon erős pozíciókkal bír az a vélemény, hogy a jóléti állam elavult, a német CDU alapprogramjának egyik legfontosabb eleme a szociális piacgazdaság fenntartása: a német kereszténydemokraták nem mondanak le a szolidaritás elvéről, miközben egyértelműen a versenyre épülő gazdaság hívei. A német kormánypárt szerint a jóléti államot a globális verseny elvárásaihoz kell igazítani. Ez persze hihetetlenül nehéz feladat, nem mellesleg ezzel küzdenek az európai szociáldemokraták is. E ponton (de több más helyen is) a CDU programját alig lehet megkülönböztetni az európai szociáldemokrata pártokéitól. Ez mutatja, hogy Orbán Viktor nem bontja ki a valóság minden részletét, amikor az európai "új jobboldalról" beszél, amely szerinte a neoliberális baloldallal küzd. De a lényeg e helyen az, hogy a Fidesz-alapprogram szintén a szociális piacgazdaságot tekinti eszményének. Kár volna ezt "kádárizmusnak" minősíteni. Az ellenzéki párt amúgy egy-két lépést hátrált az etatista megoldásoktól, s kidomborította eklektikus mondanivalójának azt a részét, amely a piaci versenyről szól.


Az alapprogram némely célkitűzése igencsak merésznek tűnik. Az időskori járadék létminimumhoz igazítása például implicit módon a szociális rendszer finanszírozásának teljes átalakítását jelentené. A szociális törvény ellátásait a nyugdíjminimumhoz kalibrálták, amely kb. fele a létminimumnak. A létminimum figyelembe vétele nagyon is méltányos volna, ám ennek költségét nyilván ki kellene gazdálkodni (hacsak nem szűkítik a jogosultak körét). Erősen kérdéses, átgondolták-e ezt a program alkotói. Ebből is látható: a szöveg nem szól arról, hol és min kellene takarékoskodni, a Fidesz-célok fiskális egyenlege nem nullszaldós. Igaz, az alapprogram kifejezés azt is jelenti: nem minden egyszerre realizálódna a leírtakból, csak éppen a választási program összetevőit az alapprogramból válogatják majd ki.


Mindent egybevetve, a Fidesz-program bizonyos mértékű alkalmazkodóképességet jelez: ha a párt nem válik is azzá, amit alapprogramja hirdet, de tudja, hogy olyannak (is) kell mutatnia magát, amilyen ez a program. A legnagyobb ellenzéki párt 2002 után látta, hogy bővíteni kellene szavazótáborát. 2007-ig tartott, amíg tudomásul vette, hogy a szavazótábor-kiterjesztéshez használt stratégia fellazította karakterét, hiteltelenítette törekvéseit. A kormánypártokkal szembeni elégedetlenség most alkalmat teremt arra a Fidesznek, hogy a program szintjén ismét karakteresebbé és hitelesebbé váljon, miközben a protesztszavazatok elvesztését alig kockáztatja. Az erre irányuló politikát hívja Orbán Viktor "történelmi szövetségnek", amely a középosztály és a "bérből és fizetésből élők" között köttetne. E felosztás külön elemzést érdemelne. Itt csak azt emelnénk ki: arról nem szól a fáma, hogy a "szövetség" révén a középosztály alattiak a középosztályba emelkednének. Ez felvillant valamit a Fidesz valószínű társadalompolitikai irányából.


Nyilvánvaló, hogy az alapprogram a Fidesz-elnök politikai stratégiájának csupán egyik eleme. Újabb kapcsolódási felületet kínál a választók egy csoportjának (értelmiség, gazdasági szereplők), illetve elhárítja a szokásos kritikák (program nélküli populizmus) egy részét. Orbán Viktor meglehetősen öntörvényű módon alakítja pártja politikáját, ezt a párton belüli hatalmi viszonyok közepette meg is teheti. A pártelnöki stratégia része lehet az alapprogram felmutatása, de elsüllyesztése is. A legvalószínűbb fejlemény a többhangú Fidesz "intézményesítése" lehet, amely képes a populista szólamokra, a keményen támadó mondatokra, de arra is, hogy előtérbe tolja a pragmatikus "békepártot" és a gazdasági racionalitás képviselőit, ha ez szükségesnek tűnik. A helyzet kicsit hasonlíthat az MSZP 1993-1994-es kettősségére, ami a Horn Gyula-féle, mindenkinek jót ígérő újsághirdetés, és a Békesi László által képviselt megszorító program párhuzamosságával állt elő. A többhangúság még inkább alkalmassá teheti a Fideszt arra, hogy legyőzze a válságban lévő kormányoldalt. Csak azt az "apróságot" nem tudni még mindig - legfeljebb sejthetjük egyes pontokon -, hogy az ellenfél legyőzése után konkrétan mit tenne a kormányzó Fidesz. Igaz, azt a Fideszben is sokan tudják, hogy két év van még hátra, amíg a kormányzással foglalkozniuk kellene és lehetne.


A szerző politológus, a Vision Consulting elemzője.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld