Címlap Vélemény & vita KÉRETLEN VÁLASZ PAUL LENDVAI RÉSZÉRE
KÉRETLEN VÁLASZ PAUL LENDVAI RÉSZÉRE PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 17. csütörtök, 16:28
Paul Lendvai, a neves bécsi publicista, a Der Standard című liberális orgánum 2008. január 3-i számában, közölte lakónikus véleményét egy Gyurcsány Ferenc ellenes pártbeli puccs általa feltételezett kimeneteléről.

Ilyen fordulat, aminek érlelődését a szerző leplezetlen ellenérzéssel - sőt rettegve - vizionálja, szerinte egyenesen az MSZP "öngyilkossága" lenne.


Világos a formálisan szociáldemokrata bécsi elemző Gyurcsány Ferenc, illetve koalíciós kormánya melletti elkötelezettsége. Az aggodalom nyilvánvaló oka az elkötelezettségként megnyilvánuló érdek, ami köztudomásúlag temérdek.


A kelet-európai térséget éppen a harmadik világba vezető, ún. "harmadik út"-on járó szociáldemokraták, illetve a tőről metszett liberálisok számára - Tölgyessy Péter találó megállaítása szerint - még soha senki sem volt alkalmasabb szövetséges a jelenlegi magyar miniszterelnöknél. Egyértelműen innen datálódik Herr Lendvai féltő figyelme.


A vonzalom kézenfekvő magyarázata alaghanem onnan fakad, hogy Gyurcsány maga sem tudja, miért nem liberális pártot vezet? Semmi nem igazolja eme feltételezés helytállóságát, minthogy a minap Szegeden, maga Gyurcsány Ferenc panaszolta hallgatóságának: "A modern Magyarországot nem lehet a szociáldemokrata stratégiával megteremteni."


A pártelnök-kormányfő helyzete kétségkívül nem egyszerű. A politikai csatározások homlokterébe került egészségbiztosítási reform ügyében, a szabaddemokraták számára pl. kevés a befektetők mozgástere, a szocialisták számára pedig sok. Utóbbiak épeszű balszárnya még azt is a szemére veti "saját" kormányának, hogy az ún. reform nem más, mint álcázott forráskivonás. Így azután a ló és szamár frigyéből, se ló, se szamár nem lett, hanem csupán szívós öszvér. Az öszvér viszont - mivel képtelen reprodukálódni -, mint faj nem létezik!



Minderre a pesti vicc szemléletes választ ad: Kóka János tavasszal megígérte, hogy 10 %-os liberális pártot fog csinálni. Nos, terv nagyjából sikerült! Csak éppen nem az SZDSZ-ből lett középpárt, hanem az MSZP fajult tízes indexű, neoliberális képződménnyé. S ez az eredmény Gyurcsány és Kóka pártelnöki tandemének közös következménye.



De okkal feltételezhető, hogy Herr Lendvai tollát egészen más szempontok és emóciók mozgatják.


A hatalmi status quo megőrzésében főkorifeus szerepet játszó Konrád György háttér információira támaszkodva, dr. Szili Katalin dezavuálására rendelt cikk szerzője sem csodálkozik az országszerte tapasztalható elkeseredett közhangulaton:


"Sokan keserűségüket a változó összetételben 2002 óta kormányzó szocialista-liberális koalícióra, de leginkább a 2004 óta hivatalban lévő Gyurcsány kormányra zúdítják." Ennek bizonyítékaként említi, hogy amennyiben most rendeznének választásokat, minden felmérés szerint, a Fidesz kétharmados többséghez jutna a magyar törvényhozásban.


Az abszolút jobboldali túlsúly reális veszélyének árnyékában az a - kézenfekvő - magyarázat valahogy mégsem jut a tapasztalt bécsi publicista eszébe, miszerint a politikai öngyilkosság esetleg nem a legendagyártás környékén keresendő. Elfogulatlansága hiányából, a vészesen bizalomhiányos ámokfutás kritizálása meg sem fordul a fejében. Talán azt hiszi Herr Lendvai, hogy a fisco-monetáris diktatátum receptkönyvét ránk erőltető globálelit elégedettsége a túllihegett sokkterápiával önmagában is elégséges a hatalom megtartásához?


Ha viszont ténylegesen tart a Fidesz kétharmados parlamenti többséget eredményező győzelmétől, akkor miért gondolja, hogy Gyurcsány Ferenc tkp. egymaga - akinek mellesleg rovására írható a 2006 őszén elveszett önkormányzati háttér - 2010-ben majd, mint valamiféle szupermen "ismét megmenti" a baloldalt?


Élünk a gyanúval, hogy anno sem annyira a ő nyerte meg a meccset, hanem a túloldal vezére rúgott óriási öngólokat. Érdekes, hogy Herr Lendvai is elsiklik a tény felett, hogy Orbánt 2002-ben egy diszlexiás, vezérkedésre kevésbé kalibrált úriember verte meg. Hiába! Medgyessy Péternek soha nem fogják bizonyos körök megbocsátani, hogy egy idő után nem tűrte zsarolást. (Különben pedig észre kellene venni, hogy a fidesz elnöke mindkétszer önmagát verte meg.)


Herr Lendvai soraiból a gyanútlan osztrákok azt gondolhatják, hogy a hivatalban lévő magyar miniszterelnök akár vízen is tud járni. Holott ebben Herr Lendvai ugyanúgy téved, mint azok az elvakult szerencsétlenek, akik a hajdani Bibó-kollégistából kopjafás próbajézust faragtak.


Ajánljuk Herr Lendvainak, hogy analízisébe egy újdonsült, de irreverzibilis szociológiai körülményt is kalkuláljon be. A szocialisták szavazóbázisa ugyanis - akár a régész karriere -, romokba hever. A régmúltból magával hozott muníciójának már se híre, se hamva. Sajnos a lelki tartalékok is elfogytak! Horn Gyulával még tudtak azonosulni, a mai zsúrfiúkkal már nem akarnak. Attól nem kell félni, hogy tömegével átpártolnak a túloldalra, inkább a semleges sarokba vonulnak.


Ráadásul a vesztesek tömegesedésének a politikai erőtérben tetten érhető lecsapódása még fel sincs térképezve. Mikor ugyanis a Fidesz elnöke azt hangoztatja, hogy "Az MSZP 2004. december 5. óta már nem magyar, és 2007. december 17. okán már nem is szocialista, akkor tehát csupán a párt maradt", akkor a mozaikszó utolsó betűjével kapcsolatosan hibásan minősít. Bár nyilvánvaló, hogy Orbán sem véletlenül keveri az oligarchikus hálózatot a politikai párttal, mégis szomorúan utalhatunk arra, hogy - hála a fiktív tagság Zuschlag ügynél jóval széles körűbb elterjedtségének - az MSZP-től, mint szervezettől a továbbiakban sajnos már kevésbé várható el pártszerű működés. Ne legyen igazunk, de tippünk szerint a kopogtató cédulák begyűjtése is komoly gondokat fog okozni a belső indíttatást nélkülöző tagság, és a baloldali önkormányzati testületek kohéziós funkciójának hiányában.


Mindenesetre a pártbeli puccs esélye miatt nyugtalankodókat lehűthetjük azzal, hogy a párttagság nyomásgyakorlásának esélye csupán a nagy összeomlás után lesz érezhető. Ma még - hatalmi vákuum hiányában - nem kell puccstól tartani! Arra fogadást is hajlandók vagyunk kötni, hogy a széltiben-hosszában elterjedt, nemtelen módszerek bevetésétől, az épeszű balszárnyat képviselő, tisztességes középút irányából nem kell tartania senkinek!



Nyilván Herr Lendvai is inkább a frakció tagjainak lázadásától fél. Mióta az adótörvények végszavazásakor megbillent a kényes egyensúly, meglehet, hogy nem egészen alaptalanul. Azonban, mint december közepén is kiderült, számottevő zendülés veszélye egyelőre nem áll fenn. S kevésbé a megélhetésiként karakterizált politikusi attitűd miatt! Inkább a gyűlölködő kommunistázásra hajlamos, ingatag közhangulat, és a túloldalon is bőven dühöngő demagógia az, ami összetartja a bonyolult gyűjtőpárt összetett frakcióját. Plusz a Csintalan Sanyi szörnyű esetéből óhatatlanul leszűrhető üzenet is, amely úgy is dekódolható, hogy "Így jár minden áruló!" ...



Herr Lendvai szerint, Orbán mindenekelőtt azt szeretné, ha népszavazási kampányával megbuktatná Gyurcsányt. Abban, hogy Orbán szintén a hatalom bolondja, nehéz lenne vitatkozni. Csak azt nem értjük sokan a hazai baloldalon, minek kellett nekünk is a Viktorhoz hasonult vezérkosra találnunk?


S itt következik Herr Lendvai alapvető tévedése. Megítélése szerint ugyanis Orbán számára a hatalom visszahódítására, "egyetlen reális remény" létezik. Jelesül, a szocialista párton belüli Gyurcsány-ellenes zendülés, még a jelenlegi ciklusban. Herr Lendvai vélekedése szerint, a puccs előkészítésében a parlamenti elnök asszony "Orbán legnagyobb reménysége".


Ezzel kapcsolatban nem tudni, miért azt a személyt nevezik ki már előzetesen árulónak, aki csupán kételkedik mindabban, amiben jó okkal lehet, sőt kell kételkedni? Talán az ötvenes évek MDP-jében dívó egysíkú gyakorlaott sírja vissza Herr Lendvai? A "Mindenkinek kuss!", vagyis az "omerta" törvénye, amúgy - hézagos ismereteink szerint - nem a demokratikus elven épülő szervezetek, hanem a militáns rohamosztagok, illetve a maffia alfaparancsa.


S vajon miért muszáj tétlenkednie bárkinek is a szocialista frakcióban, aki úgy látja, hogy a társai a vesztükbe rohannak, és mellesleg az országot is magukkal rántják? Ezért kár volt rendszert váltani! Ilyen bornírtságot képes volt produkálni az állampárt is! Sőt, .


S vajon miért, miféle erkölcsi magaslatról dezavuálja Herr Lendvai Bécsből azt a politikust, aki mégis csak az egyetlen népszerű politikus a magyar baloldalon?


Talán észre kellene vennie, hogy akár szeretjük, akár nem, alkalmasint - az "A-terv" kudarca esetén - valóban egyik végső reménye lehet a baloldalnak a parlament elnökének népszerűsége.


Nem szabad azt a szituációt figyelmen kívül hagyni, hogy adott esetben annak megakadályozására is maradjon valamilyen esély, amikor a túloldal alkotmányozó státusza kartávolságba kerül. (Úgy tudjuk, a Titanicon sem tették készakarva tönkre a rendelkezésre álló mentőcsónakokat. Csak éppen B tervvel nem számolt a takarékos tervező. Igaz viszont, hogy a másodosztály utasait gondosan bezárták ott is a biztos pusztulást jelentő fenékszintbe.)



A Der Standard házi szerzőjének megfogalmazása szerint, a "baloldali érzelmű és gyakran homályos nemzeti megfogalmazásokat" hangoztató házelnök asszony nem pótolhatja Gyurcsányt. Kérdés, vajon miért is kellene pótolni a pótolhatatlant? Nincsenek dublőrei? Hiszen ebben az operettben, végképp a szerep szüli a személyt, s kevésbé fordítva.



Hosszabb távon dr. Szili Katalin gyengéden képviselt, potenciálisan eltérő irányvonala egyáltalán nem reményt jelent, hanem kimondottan pánikot kelt a jobboldalon. Hiszen az embrionális állapotban is vonzó másik baloldal értékrendje, egyenesen a legnagyobb akadálya lehet a fideszes térhódításnak. A jobboldal győzelmi perspektíváinak garanciája éppen a gyurcsányi vonal töretlen folytatása lesz.


Herr Lendvai minderről nem akar tudomást venni. Ezért tehát megdönthetetlen axiómaként legendát kelt kedvence köré. Eszerint Gyurcsány az egyetlen személy a koalíció táborában, aki képes felvenni a versenyt Orbánnal. Nagy kérdés, mely műfajban? Ha jól értjük, miként anno Leonyid Iljics Berzsnyev elvtársnak, ma Gyurcsány Ferencnek sincs alternatívája?



"Szili széles körű népszerűsége ellenére mégiscsak a tisztes középszerűség képviselője" - írja megfellebbezhetetlen megmondó emberként Herr Lendvai.


Nos, meglepetés volna, ha dr. Szili Katalin, aki egyáltalán nem büfé-ruhatár szakon végzett, és véletlenül sem üldözött senkit anno a belügyesekkel vállvetve, arra vetemedne, hogy az istenített összehasonlítási alappal kívánna versengeni. Nincs rászorulva senki védelmére! Mivel ennél brutálisabb támadást is túlélt, illetve a jövőben is el fog viselni.


Herr Lendvainak azonban észre kellene vennie, hogy a házelnök által választott szerep inkább az arany középút, ami mégsem azonosítható holmi középszerűséggel. A küzdelem valódi tétje pedig ma már nem az, hogy kik fogják lenyúlni az utolsó közvagyon-portfóliót, hanem az, hogy a gyurcsányizmus éppen az üdvtanra hajazó ún. reformjaival egyengeti a két világháború közötti politikai képlet újbóli előállását. Ergo nem árt készülni a legrosszabb verzióra. Amennyiben a hegemóniára törő konzervatív párt törekvései beérnek, tartósan egyoldalú hatalmat építhet itt ki. Olyant, hogy jószerivel soha nem tudja majd elveszíteni dominanciáját.




Végezetül nem lepődtünk meg Herr Lendvain, amikor beállt abba a sorba, amelyben senkinek sincs kétsége afelől, hogy a kormány "radikális reformprogramját" tekinthető az "egyetlen járható útnak" a válságból való kitörésre. Ebben a társaságban mindenki aggódik Gyurcsány Ferenc sorsáért. Vagyis az érzékelhető hitelvesztés mentén, a bukás lehetúségét érzékelve, előre elátkoz mindenkit, aki nem hozsannázik kedvencének:


"A középszerűség puccsa Gyurcsány ellen öngyilkossággal érne fel annak a pártnak, amelyet a megkérdezettek 70 %-a még mindig korruptnak és hazugnak tart" - írja Paul Lendvai.


Kevés kormány van a világon, amely ekkora legitimációs hiánnyal próbál eleve népszerűtlen, változásokat kezdeményezni. A korruptság, valamint a hiteltelenség eposzi jelzővé válásának beszélő ténye nem zavarja a bécsi elemzőt?


Ellenben Herr Lendvai készpénznek veszi a gyurcsányista agit-prop. csatornái által szüntelenül zengedezett fényes távlatot: "A reformok áldásos eredményei 2009-re beérnek!" Csakhogy egyfelől az áldás bekövetkezése korántsem garantálható, s felettébb kétséges az áhított cél 2010. májusa előtt érzékelhetősége.


Messianisztikus reményre vallás alapítható, utálatos figurákkal kistafírozott, rossz hírű kormányprogramban viszont kockázatos rövid határidejű ígérvényt elhelyezni, mivel hamar átalakul gyúanyaggá! .


Közép-európai térségünkben körülnézve, irigykedve tekinthetünk a cseh baloldalra. Milyen szerencsések! Prágában ugyanis ugyanez a műsor megy, fordított szereposztásban. Valószínűleg ugyanazon központtól eredő ötletek vannak napirenden ott is. Így pl. a vizitdíj bevezetésével, az áfa erőteljes emelésével, és egy sor társadalmi juttatás megszűntetésével, csaknem azonos kottából reformerkedik a jobbközép Topolanek kormány. Topolanekkel szemben, a szociáldemokraták alkotják a "Nem-nem! Soha!" népszerű kórusát.


Mennyivel jobban áll ez a szerep baloldalnak!


De beszéljünk őszintén! Miként fentebb már utaltunk rá, az MSZP-t ma már csak a dühödt demagógia permanens fenyegetése tartja össze.


Egyébként pedig alapvető világszemléleti különbözőségek vannak jelen a párton belül, ami nonszensz .

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld