Címlap Vélemény & vita Van másik?
Van másik? PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 09. szerda, 10:40
A fülemben még a petárdadurrogás, szilveszter harci zaja: Budapest népe megostromolja a jövőt. Mindkét Budapest. Az alacsony felhők alatt a tűzijáték egybefénylik, nem látszik, honnan indult a rakéta. Süllyedő panelhajók vészjelzése volt-e? Lumpenizálódó városrészek egykori büszkeségének, tisztes szegénységének utolsó villanásai? Vagy az új és legújabb gazdagok legfrissebb sikertörténeteiket kommunikálták az éjszakába a kibomló, tüzes csillagvirágokkal? Az a fényparádé volna ott – Illyés Gyula után szabadon – a haza, a nem is túl magasban?

Az irodalommal játszom ez év eleji csöndes és nyugodt napokon. Az Új Könyvpiac könyves folyóirat felelős szerkesztőjének, Pécsi Györgyinek Folytatódik című, a Felsőmagyarország Kiadónál néhány hete megjelent tanulmánykötete számomra most az irodalom. A hét éve halott Szervác József költőről írott tanulmányt olvasom, amelynek címe: A "másik Magyarország" utolsó költője.



Szervác József akkor is Budapest egyik arca, ha az irodalmon túli világokban nemigen tartják számon: "[…] az ezredvég végzetes fizikai és lelki nyomora egzaktul leginkább Szervác költészetéből ismerhető meg." És akármelyik pesti utcáról, mondaná Szervác, aki nem szerette a "bölcsész" irodalmat, többre tartotta az életet. Bejárta azt az utat, amelyet a város és az ország perifériára zuhanó részei és lakói jártak be. Volt ugyan lakása, külsőre mégis olyan volt már, mint egy hajléktalan. Az is lett talán, hiszen lakása lakhatatlanná vált, ahogy a lét is körülötte. Ma már mind többen lakunk Szervác Józsi lakhatatlan létében és lakásában, a "másik Budapesten", amely a "másik Magyarország", a megszüntetett szárnyvonalak, a bezárásra ítélt iskolák, a félrekezelt kórházak országának fővárosa.



Az országhatárok légiesítésének korában új, átjárhatatlan határok születnek a két Magyarország, a két Budapest részei között. A vasfüggönyön alighanem könnyebb volt szerencsével, jó fizikummal és néhány egyszerű szerszámmal átjutni, mint ezeken az új, demokratikus léthatárokon. Nincs az a drótvágó olló, amelynek segítségével a mínusz fokokban utcán heverő hajléktalanok létükből meg tudnának szökni, át a reménységbe, egy jobb világba. Holott őröket és őrtornyokat sehol se látni.



"Továbbírta volna József Attilát? – kérdezi Szervácról Pécsi Györgyi. – Igen, annak végzetes, bestiális kifejlődését tapasztalta meg, amit József Attila még csak gyanúval megsejtett: az ember kiiktatható, a társadalom hivatalos szolidaritása pedig megszűnik a »másik Magyarországgal« szemben. A társadalom fölösleges emberének, a perifériának iszonytató a sorsa: társadalmi, emberi közöny az osztályrésze, sikertelenségében biológiai lényként is fölösleges, a perem önmagába záródó kör, és innen nincs tovább."



Nem is oly régen a szomszéd országokban élő magyarok Budapestet még kulturális, szellemi fővárosuknak tekintették, 2004. december 5. után ellenben ez megváltozott. Pécsi Györgyi megtisztelt azzal, hogy könyve mellé most készülő Budapest-esszéjének kéziratát is ideadta. Ebben olvasom: "Pest a restaurációs, a korlátolt, a proli város. Ahogyan a Kárpát-medencében, határainkon túl, számos alkalommal megtapasztalhattam: »Pestről jöttek?« – máris szűkebbre, vizslatóbbra vonva a szem, fölszikrázik a gyanakvás. »Annyi mocskot szórtak ránk Pestről – fakadnak ki keserűen –, annyi gyalázatot, hazugságot… mi a kicsike Magyarországot mindig szeretni fogjuk, mindenkit szívesen látunk, nem kérdezzük, hogyan szavazott, de Pestre már nem kívánkozunk.«"



Cs. Szabó László, Szabó Zoltán sok esszét írt Budapestről és az ország tájairól. Olyan esszéket, amelyekben geográfia és kultúra együtt jelent meg, a tájban ott volt a benne született irodalom, az irodalmi művek pedig a földrajznál avatottabban és pontosabban mutatták meg a tájak lelkületét. Pécsi ott folytatja, "írja tovább" Cs. Szabó László és Szabó Zoltán e műveit, ahol velük abbahagyatta, mert emigrációba kényszerítette őket a történelem.



Budapest? Az egyik nyugat-magyarországi városka valamelyik elhagyott épületén – olvasom Pécsi Györgyi készülő írásában – öles graffitiként így jelenik meg a város neve: Proli Pest. Mit is jelent ez? A (légiesített) határokon belül is kezd határon túlivá átalakulni a lét? Már a "kicsi Magyarország" népe sem érzi teljes szívvel és lélekkel a fővárosának Budapestet?



Mi, mikor történt – és miért? Dolgozzunk a megfejtéseken, ha pedig nincs rá időnk, mert nagyon leköti erőinket, hogy rombolunk vagy építünk – ki amihez ért! –, legalább örüljünk, hogy vannak, akik helyettünk is áttekintenek költői életműveket, s a verseskönyvek elolvasása után olyan összefüggésekre hívják fel a figyelmünket, nem vagdalkozva, hanem gondolkodva, amelyeket mi elkerültünk volna.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld