Címlap Vélemény & vita Fel kéne szabadulni már
Fel kéne szabadulni már PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 07. hétfő, 15:53

Rendre hallani a magyar zsidóság ügyeiben elkötelezett, kiváló emberek szájából is, hogy a belső konfliktusok széles nyilvánosság elé citálása, a "szennyes kiteregetése" mennyire veszélyes. Szerintem ez a nézet egy komoly probléma egyik legbeszédesebb tünete. A zsidók körében, akárcsak bárhol máshol, vannak disznóságok, gazemberek, tévedések és rossz, buta vezetők vagy tisztségviselők. Őket fedezni, mindezt eltitkolni olyan "zsidó" szolidaritáshoz vezet, amely faji alapon szelektál - a "mi kutyánk kölyke, az unsereiner" és a potenciálisan mindig "ellenséges" külvilág között. Ez a gettómentalitás. Ebből a szolidaritásból én nem kérek, nem védem senki disznóságait azért, mert az illető zsidó származású, vallású vagy nemzetiségű, s azt sem akarom, hogy az én disznóságaimat megvédjék, mert "szintén zenész" vagyok. Nem akarom, hogy azt higgyük, ránk mint üldözött kisebbségre más morális szabályok vonatkoznak, mint másokra. Nem akarom, hogy a paranoia mindent eleve igazoljon. Nem gondolom, hogy növeli az antiszemitizmust, ha a nyilvánosság is tud róla, ami egyébként triviális, hogy a zsidók sem értenek mindenben egyet. Nem gondolom, hogy arra kéne figyelnünk, mit szólnak az antiszemiták, nem hiszem, hogy interiorizálnunk kéne a szempontjaikat. Mellesleg a külső támadás lehetőségét minden helyzetben eleve feltételező összezárás az előítéletes polgártársakban éppen a föltétlen "zsidó öszszetartás", a "világ-összeesküvés" képzetét erősíti.

Az összezárás követelése szükségképpen belső elnyomással és kirekesztéssel jár, mert az elvárt egység sohasem adott, azt csak a belőle kilógók elhallgattatásával vagy megbélyegzésével lehet megteremteni. Mindkettőt megkísérelték a Mazsihisz legutóbbi közgyűlésén: "A vita egyik hozzászólója, Szántó György nagy tapsot kapott, amikor Nagy Ákos, a Kidma zsidó ifjúsági szervezet egyik vezetője: Amikor a flódni fityiszt mutat című cikkére utalva azt mondta: ha az ifjúsági szervezetek elvárják a Mazsihisz és a BZSH támogatását, akkor a Mazsihisszel fönnálló problémáikat ne a Népszabadság hasábjain tárgyalják ki, és ne kritizálják a Mazsihisz vezetését a Sólyom-ebéd lemondása miatt, ehelyett egyeztessenek vele."


A küldött a vélemény kinyilvánítását pénzmegvonással büntetné. A Mazsihisz, úgy tűnik, a költségvetési támogatást, az adófizető állampolgárok pénzét magánvagyonának, a zsidó élet különböző szegmenseinek támogatását - amire a mandátuma szól - kegyúri szívességnek tekinti, amelyet, ha akar, sértődötten megvon.


Feldmájer Péter a Szombatnak nyilatkozva "a zsidóügy elárulásának" minősítette a judapest.org gesztusát, hogy ti. a portál szerkesztője flódnit küldött a köztársasági elnöknek és vendégeinek, válaszul arra, hogy a Mazsihisz nem fogadta el a történelmi egyházak képviselőinek szóló meghívást a Sándor-palotába. Az egység akkor teljes, ha a másképp gondolkodó zsidó, nem zsidó. Zsidó az, aki igazodik a Mazsihisz álláspontjához, ha már a Mazsihisz úgyis mindig minden zsidó nevében nyilatkozik. Feldmájer fölfogása az asszimiláció csodája, ugyanazt a homogenizáló és esszencialista nemzetfelfogást képviseli, amit oly sokszor és joggal kárhoztattak már a honi jobboldal egyes megnyilvánulásaiban. Náftáli Krausz is bőszen szelektál hígzsidók és mélyzsidók között Zsidók és "zsidók" című írásában a Mazsihisz honlapján. Az aktuális vízválasztó a köztársaság elnökének meghívására adott reakció, és csak a kellőképpen modortalan válasz számít valóban zsidónak. A szerző a köztársasági elnököt, aki a "gyűlöletbeszéd"-törvényt alkotmányossági normakontrollra küldte - a nemrég elmúlt hanukára utalva -, ahhoz az Antiochushoz hasonlítja, aki megszentségtelenítette a jeruzsálemi szentélyt. Egyébiránt Krausz, akinek most olyan fontos a kisebbségek méltóságának jogi védelme, inkább a törvény ellendrukkere lehetne, miután meglehetősen gyakran tesz nyilvánosan homofób kijelentéseket.


Suchman Tamás a gyűlölettörvény ügyében az Országgyűlésben a következőket mondta: "Rendkívül szégyellem magam, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. [...] Ahonnét az elutasítás folyamatosan érkezik, az a magyarországi liberálisoknak egy olyan közössége - és az én számból ez nem lesz zsidózás -, akiknek családi kapcsolataik révén közük van a védendő értékhez. [...]" Suchman egyszerűen átveszi Csoóri Sándor hírhedt esszéjének tézisét, ti. hogy az SZDSZ zsidópárt, a liberális értelmiségiek zsidók. Csoóri attól tart, hogy a liberálisok zsidó érdekképviseletet valósítanak meg, hiszen ezt írja elő számukra a származásuk, Suchman szerint meg éppen ezt nem teszik, noha származásuknál fogva ez lenne a kötelességük. Abban megegyeznek, hogy a származásnál magasabb parancsot elképzelni sem tudnak, számukra a vérségi kötelék fontosabb, mint az értékválasztás és a meggyőződés. Ezért gondolja azt Suchman, hogy egy zsidótól nem zsidózás, ha származási alapon minősíti honfitársait. Nagyon téved.


A Mazsihisz prominensei szerint most (és persze mindig) olyan a helyzet, hogy minden véleménykülönbséget zárójelbe kell tenni, mert közvetlen életveszélyben élünk, csak az önvédelemre koncentrálhatunk. A politikai állapotot fel kell függeszteni, és be kell vezetni a kivételes állapotot. A Mazsihisz kongresszusán "a hódmezővásárhelyi Erdélyi Miklós párhuzamot vont 1944 és 2007 között, és helyeselte az államfői ebéd lemondását". Ez áll a Szombat tudósításában. Orbán Viktor is a nemzeti végveszéllyel indokolja 2002-től az "egy a tábor, egy a zászló" politikáját. Politikai ellenfeleink a magyarságra veszélyes ellenségek, minden véleménykülönbséget félre kell tennünk, hogy megvédjük magunkat tőlük.


A realitásérzék elvesztését bizonyára részben érthető félelmek indokolják, de ettől még az, ami. Nem azt állítom, hogy nincs hazánkban szélsőjobboldali aktivitás, s hogy ez nem igényli a demokráciának elkötelezett társadalom és a politikai osztály válaszát. De a mai és az 1944-es helyzet között biztosan nincs semmiféle párhuzam. Érthetetlen, hogy ezt egyáltalán le kell szögezni. Ez az elveszett realitásérzék láttatja a köztársasági elnök meggyőződésből fakadó alkotmányos aggályait "időhúzásnak" a végveszélyben. Ez diktálja, hogy ne vitapartnernek tekintsék, hanem ellenségnek, akivel nem ülhetnek egy asztalhoz.


A hisztéria rossz stratéga. A Mazsihiszt a fortélyos félelem igazgatja, és azokban, akik hallgatnak rájuk, ez a félelem erősödik. A külvilágot mindig potenciálisan ellenségesnek, a politikai állapotot, a részérdekek képviseletét árulásnak, a joguralmat homályos és rosszindulatú csűrés-csavarásnak vagy legjobb esetben töketlenkedésnek látni nem más, mint a szabadság megvetése. Feldmájer Péter állítása szerint "az ebédmeghívás lemondása a zsidóság önbecsülését erősíti". Hát azt bizony egészen más erősítené. A költővel szólva: "Fel kéne szabadulni már".


A szerző tanár


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld