Címlap Vélemény & vita Őszödre várva
Őszödre várva PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 04. péntek, 14:26

Azon a napon, amikor Kölcsey Ferenc távozott a diétából, a liberális képviselők fekete ruhát öltöttek, majd gyalog kísérték a távozó politikust Pozsony határáig. Kossuth lapja gyászkeretben jelent meg, hogy így tisztelegjen az elveihez végsőkig hű politikus-irodalmár emberi nagysága előtt. Kölcsey azért hagyta el a törvényhozást, mert megyéje követeként eszmevilágával össze nem egyeztethető döntést kellett volna megszavaznia.

A szerző egyetemi hallgató



A kötött mandátum sem kényszeríthette, hogy elveivel ellentétesen voksoljon. Képes volt odahagyni az országgyűlést, mert valamiféle nemesb ethosz vezette életében. Ma ez elképzelhetetlen, ahogy a kötött mandátum intézménye is. Fájdalom, ma már a szabad sem jelent megnyugvást.


Bő egy éve, hogy nyilvánosságra került a rendszerváltás utáni Magyarország legtöbb vitát generáló, legellentmondásosabban megítélt, rétori teljesítménynek csúfolt alakítása, valójában a politikai-társadalmi realitások kikényszeríttette vallomás, az "őszödi beszéd".


Azóta túl vagyunk már néhány szalonforradalmon, Y terven, parlamenti kivonuláson, morális válságon, de az őszödi beszéd következményeinek racionális elemzése várat magára. Érzelmi alapon szólunk csak róla, pedig...


Gyurcsány Ferenc egy éve szabad mandátumot kapott a magyar társadalomtól a legfontosabb társadalmi alrendszerek strukturális átalakításának megkezdésére. Azokban a történelmi pillanatokban, amikor a narancssárgák derékhadának legjobbjai fölmásztak arra a színpadra, ahol feltételezett zsidó politikusok névsorát olvasták fel, ahol a Szent Korona-tan visszaállítását, alkotmányozó nemzetgyűlést és rendszerváltást követeltek, eldőlt, hogy Gyurcsány a helyén marad. Ekképpen pedig eleddig soha nem látott lehetőséget kapott a történelemtől. Bár hitele elveszett, de valami olyat nyert, ami politikus számára felfoghatatlan: soha többé nem kell hazudnia. Őszöd óta tudja mindenki, mire számíthat. A szabad mandátum megszületett.


A szocdemek utóbbi két évtizedének legtehetségesebb politikusa kapta ezt a lehetőséget. Az a baloldali demokrata, aki a globalizációt tényként elfogadó, a megváltozó világ kihívásaira válaszokat kereső és találó harmadikutas szociáldemokrácia teoretikusaként lépett be a közéletbe. Aki azt reklamálta, merjünk baloldaliak lenni.


Az őszödi beszéd után hitünk az igazságot kereső demokratában tán még meg is erősödhetett. A monológ haladó balosok számára legkedvesebb, már-már romantikába hajló részlete az volt, melyben Gyurcsány Katus látogatást tett az egészségügyben. Ez a Fletó hisz abban, hogy lehetnek egyenlő esélyek, hogy igazságossá alakíthatjuk ezt a társadalmat? Ha mindez a kampányidőszak roadshow-jának valamelyik állomásán hangzik el, akkor menten beléptetem a szónokot a kortárs populisták legjobbjait tömörítő klubba Orbán és Berlusconi tagtársának. Gyurcsány azonban elvbarátai, politikustársai között adta elő mindezt. Hitt benne. Ahogy vesztett a társadalommal szemben Őszödön, úgy nyert a haladók között. Hittünk benne.


Azóta?


Azóta sem talált sok társat, aki nem az útiköltségen szarakodik, az ügyészség viszont talált a tagtársai között párat, akik remekül elszarakodták az állam pénzét.


Mindent átbeszéltek a befolyásos közgazdászokkal, akik a szocik környékén mozogtak. Ma már nem mozognak. Nem csoda. Hiába lenne szükség az ingatlanadóra. Hiába lenne karakteresen baloldali intézkedés a tengernyi megszorítás között a vagyon megadóztatása. Megfúrja a szocialista frakció.


A ciklus legfontosabb reformja az egészségügyi rendszer átalakítása. Találtak egy reformdühtől égő liberálist, aki hajlandó volt lendületből összerombolni néhány feudális bástyát gyógyszerészestül, orvosostul. Gyorsan meg kellett állnia. Már a kórháztörvényt is megfúrták balról. Negyven kórház helyett bezártak néhányat. A reform dicsőségére így ma adományokért koldulhat a húsz aktív ággyal döglődő pásztói kórház. Akkor mire most ez a heves vita a biztosítók körül?


A kormányzati szerencsétlenkedés eklatáns példája az egyetlen konzekvensen végigvitt progresszív reform, a felsőoktatás strukturális átalakítása. Minden működne, ahogy megálmodták, csak éppen kihagyják a törvénytervezetből, hogy a legjobban teljesítő 15 százaléknak kötelező legyen tandíjmentességet biztosítani. Aztán valaki mégis észbekapott.


A sor folytatható napestig. Az Őszöd adta szabad mandátummal nem sikerült élni. Ha már a kormányzati teljesítmény gyenge, akkor legalább megmarad az eszme. Gondolhattuk.


Minden baloldali haladók egykori teoretikusával az élén sem a kormány, sem az MSZP nem tud baloldali lenni. Nem a gazdasági realitások kikényszeríttette intézkedésekről merengünk itt, hanem az elvi kérdésekről. Szólhatna a fáma az ingatlanadó elvetéséről, az amerikai rakétapajzs el nem utasításáról, vagy éppen arról a visszataszító manőverről, hogy a párt esernyője alatt tartották a holokauszt áldozataival viccelődő ifjú politikust.


A csúcs az volt, amikor Nyakó István, a párt szóvivője ahelyett, hogy a levegőbe csapott volna örömében, amiért újjáéledtek a szakszervezetek, otrombaságokat nyilatkozott. A társadalom újraéled, szerveződik, erre a szocdem párt képviselője Fidesz szervezte politikai akciónak nevezi a sztrájkot. Nemcsak a tüntetést, ami, ha nem is igaz, de legalább magyarázható lenne, hanem a dolgozók egyetlen komoly közéleti fegyverét, a sztrájkot. Az érdekvédelem non plus ultráját.


De hogyan is mernének baloldaliak lenni azok, akik azt sem tudják, mi az? Úgy, mint Szili Katalin, aki folyvást pártja élő lelkiismereteként lép föl a közéletben, csak azt felejti el, hogy amikor életében egyszer igazán baloldali lehetett volna, amikor önös érdekeiről lemondhatott volna a közösségért, amikor valóban szolidaritásra lett volna szüksége a baloldal szervezett erejének, nem mert baloldali lenni. Ne így, s ne úgy.


Elméletben talán tudjuk, hogyan kellene. Maga Gyurcsány Ferenc vetette papírra. Merjünk. Most már merjen. A társadalom szerveződik, a tervezett reformok többségét elindították, az egészségügyben néhány folyamat visszafordíthatatlan már, önnön hitele régen elveszett. Gyurcsány Őszödön azt mondta, nem érdeklik a történelemkönyvek, csak a társadalom jövője. Mi. Ő, te, én. A társadalom, az egyenlőség, az igazság. A reformokat végigviheti, igazán baloldali karaktert adhat még a kormányzásnak. Aztán átadhatja a helyét valakinek, akire könnyebb feladatok maradnak. Például választást nyerni.


A szabad mandátummal utolsó napjaiban még élhet, aztán mehet. Távoztakor senki nem ölt majd fekete ruhát a parlamentben. Sokan felsóhajtanak majd. De úgysem értük csinálja, hanem azokért, akik nem Gyurcsányok ugyan, de Katusok.


Ne várjanak hiába.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld