Címlap Vélemény & vita A politikusokat lelövik, ugye?
A politikusokat lelövik, ugye? PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 20. csütörtök, 16:09

Jobbról és balról is felüti fejét idehaza a bunkóság. Fejétől bűzlik a hal?

Néha olyan híreket hallunk, hogy az ember már nem is akarja elhinni. Csakugyan ebben az országban történik mindez? Hol élünk tulajdonképpen? Az értetlenkedő kérdéseknek persze nincs semmi alapjuk. Mi magunk csináljuk azt, ami történik, nincs ezen mit csodálkozni. Magunk tesszük, magunknak. Hogy legyen mindig valami kis izgalom.



Mióta Csintalan Sándort véresre verték a vasrudasok, mintha újabb tabu dőlt volna le. Igaz, hogy Szász Károly baseballütős bántalmazása után igazából nem érhetett senkit váratlanul az ügy. Legfeljebb az újságíróknak érdemes most újból tisztázniuk magukban a kockázati tényezőket. De hát mért lennének a médiamunkások kivételek?



Szögezzük hát le kerek-perec: hazánkban országos méretűvé vált, és dúl az agresszió. Nem csak a kopaszok, a kigyúrt agyúak, a terepjárósok, a kutyaviadalt szervezők segítenek abban, hogy a félelem rányomja bélyegét hétköznapjainkra. Valljuk be azt is, hogy a radikális jobbosok anakronisztikus ifjú gárdája, ez a fekete ruhás Tímur és csapata sem tett jót a közhangulatnak. A sírkertek „ápolóinak" első feltűnésekor jeleztük: ha valakinek kedvez az ilyenfajta hírgyártás, az a kormány, amely nyugodtan visszatérhet vessszőparipájához, a fasiszta veszély kérdéséhez, ahelyett, hogy szembesülhetne kormányzása gyászos eredményeivel.



Most meg itt vannak a Molotov-koktélt dobálók, a miniszteri ablakon belövöldözők, a Kóka-házat fenyegetők. Tessék mondani, komolyan tetszenek gondolni, vagy csak egy rossz álom részeseivé kívánják tenni az egész országot?



Persze a fasiszta veszélyt kiabálókról - vagyis néhány gyenge idegzetű, állami pénzen tartott baloldali értelmiségi mellett a miniszterelnök környezetéről - jól tudjuk, a vörös csillag árnyékában szeretnek pihenni. Nyilván nem véletlenül nevezte ki zeneszóval legutóbb is főkémnek Gyurcsány Ferenc a KGB-s szolgálatban edződött Laborc Sándort, az országgyűlési bizottság támogatása hiányában is.



Bizony, a fasiszta veszéllyel való rémisztgetésnek már kész forgatókönyve van, s rendre előkerül baloldali kormányzás idején, újabb és újabb változatban, amikor össze kell rántani a híveket. Márpedig az állami szintre emelt rémhírterjesztés - ha tetszik, ha nem - régi bolsevik trükk. E módszerek újraéledését az tette lehetővé, hogy Gyurcsány Ferenc dicstelen kormányzása alatt régi reflexek elevenedtek föl - a hatalom képviselőiben éppúgy, mint az „alattvalókban" -, melyekről csakugyan azt hittük, a rendszerváltással végleg kisepertük még az írmagjukat is. Pedig dehogy, reflexeink - hatalmon levőknek és kiszolgáltatottaknak egyaránt - ma is ugyanolyanok, mint húsz éve voltak.



Alakul hát a rémálom: előbb-utóbb jön a vörösinges élcsapat, és összeméri erejét street fight-ban a pogányság védőbástyáival, és akkor csakugyan megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor a politikai pártok hívei ölre menő vitákat folytatnak.



Kedves jobb- és baloldali gárdisták: mikor fog már súlyos öklük a bilibe lógni?


Forrás: Heti Válasz Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld