Címlap Vélemény & vita Rövidített változatok
Rövidített változatok PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 20. csütörtök, 15:19
Nincs terem arra, hogy felsoroljam, mi mindent sikerült már ellopni tőlünk, arra talán az egész újság kevés lenne, de hogy még a Himnuszt is elsikkasszák az aranyérmes sportolóktól és tőlünk nézőktől, olyat én még nem pipáltam. Mondhat bárki bármit, nekem az nem Himnusz, hogy: "Isten, áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel, / Ny…"

Ülök a tévé előtt, és nem hiszek a fülemnek. Cseh László második győzelménél, én balga, még abban reménykedtem, hogy csak a tévéadásban keverték le a díjátadást valami eszement reklám miatt, ami persze ugyanolyan gyalázat lenne. Akkor még volt bennem halvány remény, hogy a kiváló úszó, ott Debrecenben, a dobogó legfelső fokán végighallgathatta győzelmének legszebb részét, ami szerintem felemelőbb még a közönség buzdításánál és éltetésénél is: nem veszik el tőle, amiért úszott, hogy boldogságban fénylő arcát nézve egy ország hallgassa vele a magyar himnuszt. Ami nálunk, magyaroknál a nemzet imája. Az a vége, hogy: "Megbünhödte már e nép / a multat, s jövendőt!" Még leírni is jó, engem nem köt semmilyen szabály, nem sietek.



Szombaton már készültem a közvetítésre, és szomorúan tapasztaltam, hogy nem játsszák végig sem a lengyel, sem a francia himnuszt. Az Európai Úszószövetség úgy döntött, hogy nincs idő a nemzeti himnuszok végigjátszására. Talán egy percet engedélyeztek, de az engem már nem érdekel. Nézem Cseh László kisfiús arcát, kajla füleit, boldogságát a dobogón, és várom, hogy csoda történik. Nem szakad meg a himnusz az első két sornál, hanem végigjátsszák. Vajon mennyi pénzbüntetés járna azért, ha megteszik ezt a lázadó technikusok? Vagy nincs is közöttük olyan, akinek ez megfordult volna a fejében? Hogy Cseh László, aki három aranyérmet nyert, megérdemelné a himnuszt elejétől végéig? Úgy tudom, Európa nem létezik a nemzetek nélkül, amelyek alkotják. Nem létezik Róma, Lisszabon, Párizs, Budapest, Varsó nélkül. Nem létezik a Duna, a Szajna, Tokaj és a Hargita nélkül. A magyar, az észt, a román és német nyelv és himnusz nélkül. Petőfi és Goethe nélkül. Az lehet, hogy az Európai Uniót szabályok tartják össze, de a szabályokat emberek hozzák. Az ott ülők közül senkinek nem jutott eszébe, hogy milyen elmebeteg ötlet időhiányra, vagy bármire hivatkozva megcsonkítani a nemzeti himnuszokat? Egész emberi létezésünk megnyomorítója a ránk kényszerített örökös sietség. A loholás, a gürcölés, a teperés, a kínlódás. Miért? A pénzért. Egy lajhárban vagy egy mormotában is több méltóság van, mint egy emberben, akinek nincs öt perce leülni napközben a hajsza miatt, és este úgy dől az ágyba, mint a kő. Reggel pedig csörög a vekker.



"Lehull nevedről az ékezet" – írta Márai a száműzetésben, New York-i versei egyikében. Nekünk nem kell olyan messzire menni, lehull az ékezet, megrövidülnek szavaink, cső, légyszi, okés, írjuk az SMS-ekben, mondjuk a telefonba, és levelet nem írunk, csak emilt, és ott még köszönni se kell, meg se kell szólítani egymást. És aki élni akar, vagy eltartani a családját, annak nincs ideje megölelni a feleségét. Rigó Péter pszichiáter mondta a szombati Magyar Hírlapban: "Olyanok vagyunk, mint az óvodások, akik atombombával játszanak. A család sem működik. Az apák mindig eltűnnek, vagy elválnak, vagy lelépnek, vagy éjjel nappal dolgoznak." Hát így. Kinek hiányozna akkor a Himnusz?


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld