Címlap Vélemény & vita Koszovó és a kisebbségek
Koszovó és a kisebbségek PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 20. csütörtök, 14:30
Az Európai Unió jottányival sem közeledett a konszenzushoz Koszovó függetlenné válásának tárgyában.

A legbefolyásosabb európai hatalmak e függetlenség - erősen korlátos - elismerése mellett vannak, de legalább négy, inkább öt olyan tagország van, amelyik nem gondolja úgy, hogy az EU-nak támogatnia kellene e szerbiai tartomány önálló államiságát. S ha nem úgy gondolja, akkor ebből nem is lesz "egységes EU-arculat", legfeljebb egyéni elismerés. Ki-ki ahogy gondolja.


Az aggályoskodók névsora árulkodó. Benne van két szomszédunk, Szlovákia és Románia, mellettük Ciprus, Görögország és Spanyolország. Az "ötök" a nemzetközi joggal takaróznak, alig támadható módon. Az ENSZ-határozat tudniillik, amely Koszovó mai állapotait szabályozza, a tartományt jogilag is, politikailag is Szerbia részének minősíti. E határozat az "ötök" álláspontja szerint csak úgy írható felül, ha a szerbek és az albánok megegyeznek, vagy úgy, hogy az ENSZ BT új határozatot hoz. Az előbbi változat életképtelennek bizonyult, az utóbbi távlattalannak tetszik.


A "jogszerű" utak elreteszelődése ajtót nyitott egy olyan felfogásnak, mely szerint Koszovó jövőjéről az Egyesült Államoknak és az EU-nak kell döntenie.


E felfogás alapja az, hogy a függetlenségnek útjában a döntéshozók egy részének önös elfogultsága áll. Meglehet. Ha eltekintünk a "keleti keresztények" szolidaritásától, amely az EU-n kívüli Oroszországot gyakran sodorta egy platformra Görögországgal, Ciprussal és természetesen Szerbiával, látni kell, hogy az érzékenységeket Cipruson is, Szlovákiában is, Romániában is a kisebbségek jövőjével kapcsolatos aggodalmak gerjesztik. Tőlünk északra és keletre a jobbára kimondatlan félelmek annak szólnak, hogy egy szép nap majd a magyar kisebbség is olyan követeléssel állhat elő, mint a szerbiai albánok. Vagy amilyennel már nemcsak előállt, hanem meg is valósított a ciprusi török kisebbség.


Ami Szlovákiát és Romániát illeti, a félelmeket nem értem. A kisebbségi jogokkal van ugyan probléma, de ezek a lehető leghatározottabban az autonómia különféle formáinak a körébe írandók. Semmi közük a magyar kisebbségek föltételezett függetlenségi terveihez. A rendszerváltozás (Cseh)Szlovákiában és Romániában is ellenkező előjelű volt, mint Szerbiában. Emitt a magyar kisebbség önszerveződési, politikai jogokhoz, idővel parlamenti, sőt kormányzati képviselethez is jutott, míg Szerbiában ugyanez a folyamat, hála Milosevicsnek, a koszovói albánság autonómiájának megsemmisítésével kezdődött. Válaszul erre a szerbiai albán nemzeti mozgalom elejétől fogva kivonta magát Szerbia politikai életéből, és immár bő másfél évtizede az autonómiából se kér. Az albánok még "katalánok" se akarnak lenni Szerbiában.


Ostobaság rávetíteni a szerbiai albánok esetét Európa más országaira. Szomszédainknak csak akkor volna mitől félniük, ha az amerikai légierő bombázná Pozsonyt, Bukarestet vagy épp Madridot, amint 1999-ben Belgráddal tette. Ezt ugye nem tetszik komolyan gondolni? De ha azt kérdezik, mi szükség van két albán államra Európában, kétségbeesek.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld