Címlap Vélemény & vita Kit és mit képvisel a Népszabadság?
Kit és mit képvisel a Népszabadság? PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 14. péntek, 14:12

Aczél Endre vezércikkében (Gaskó és Scargill, november 24.) durván támadta, és ami még rosszabb, durván minősítette a sztrájkot szervező Liga elnökét, Gaskó Istvánt és a sztrájkolókat. Arról egy szót sem ejt, vajon igaza van-e Gaskónak (helyesen a Ligának és a Munkástanácsoknak) a három kérdésben (az egészségbiztosítás privatizálásának, a vasúti szárnyvonalak bezárásának és bizonyos nyugdíjszabályok szigorításának elutasításában), de azt minden érv nélkül megállapítja, hogy Gaskónak egyetlen célja van: a kormánybuktatás. Kár, hogy saját lapja cáfolja meg Aczélt abbéli igyekezetében, hogy Gaskót burkoltan az ellenzék megbízottjának állítsa be ("vajon mitől kapott ihletet vagy bátorítást"), amikor néhány nappal később közlik a Magyar Nemzet 2000. februári fanyalgásait a Fidesz-kormány idején tartott Liga-sztrájkról. Nem lehet, hogy Aczél állításával ellentétben a vasutasokat mégiscsak érinti a vasúti szárnyvonalak bezárása és az egészségpénztár privatizálása? Szerintem igen.

De mert ezt a szerző is nyilván tudja, újabb érvet keresve gyorsan figyelmezteti a vasutasokat és egyben hergeli a nem vasutasokat, hogy: "a vasutas-társadalom (...) jelentős részét a MÁV irdatlan veszteségei okán mások adójából finanszírozzák". Micsoda aljas és antiszolidáris megjegyzés. Egyrészt nem az egész MÁV veszteséges, csupán a személyszállítás, ami viszont nem a vasutasok hibájából és nem csak nálunk működik állami támogatásból. Mutassa be Aczél, mennyi közvetlen hasznot termelnek az autópályák vagy az egész közszféra (a közigazgatás, a kulturális intézmények, a kórházak stb.)! Ezek is döntően közpénzből működnek, mégis vannak az ott dolgozóknak jogaik. S mennyi állami pénzt kap a Magyar Televízió, ahol Aczél jövedelmének egy részét megkeresi, ahol rendszeresen megszólalhat, és másokat befolyásolhat? Neki szabad, másoknak meg csak a meghunyászkodás a jussuk! Hát nem! A sztrájktörvényben egyébként sincs olyan szabály, mely eltiltaná e nyomásgyakorlási módtól a veszteséges cégek dolgozóit, akik a legritkábban felelősek a veszteségért.


Gaskó jogszerű sztrájkot szervezett. Scargill viszont 1984-ben jogellenesen vezetett közel egy évig tartó sztrájkot, abba bukott bele. A párhuzam hamis. Az ultrakonzervatív társadalompolitikát és ultraliberális gazdaságpolitikát folytató, a Scargill-sztrájkot leverő Vasladyt pedig saját pártja menesztette 1990-ben, mert a munkáspárti önkormányzatokra kívánta haragítani a választókat az egységes helyi "fejadóval", de nem tudta a választókat becsapni, azok a kormányra és a konzervatívokra nehezteltek, teljes joggal (lásd a magyar vasútbezárást és ingatlanadóterveket).


A mai magyar társadalom többsége minden felmérés szerint elutasítja a kormányzat egészségügyi intézkedéseit (is!); a gazdasági növekedés gyakorlatilag megállt, az infláció fölpörgött, az állam adóssága megugrott; a kormány leépíti a közszolgáltatásokat, közalkalmazottakat bocsát el, de Aczél szerint nincs ok az elégedetlenségre. Nem igaz, hogy a multiknál dolgozók s érdekvédőik kussolnak. Az érdekvédő szövetségek a multiknál dolgozó tagjaik nevében is mind tiltakoznak az egészségbiztosítás tervezett átalakítása ellen, a GE Hungary, a volt Tungsram dolgozói pedig saját munkahelyeik védelmében is megszólaltak.


Aczél szerint az export 70 százalékát a multik dolgozói termelik, és ezt úgy mondja, mintha az exportra termelő különb és több jogra érdemes ember lenne a hazai piacra termelőnél, és mintha pl. a győri melós érdeme lenne, hogy az Audi Győrben és exportra termel. Arról viszont már nem beszél, hogy az import hány százaléka fűződik a nevükhöz, hogy mennyi adómentességet és közvetlen támogatást kapnak az államtól, hogy a tulajdonosaik egyre nagyobb arányban viszik ki az országból a profitjukat, és hogy a külkereskedelmi cserearányok évről évre romlanak. Ezekre is utalni kellett volna, vagy az exportra sem, hiszen egyik sem érinti a sztrájkhoz való jogot.


Aczél figyelmeztette Gaskót, ha tovább "erősködik", akkor Scargill sorsára jut. Egy magát baloldalinak besorolni hagyó lap vezércikkében eléggé különös, hogy a keményen konzervatív, a munkásjogokat is szűkítő Vasladyvel "ijesztgetik" egy szakszervezet vezetőjét. Ha Gaskó a Scargill, akkor Gyurcsány a Thatcher? De hát a mai kormányunk elvileg baloldali, nem ultrakonzervatív, együttműködik a szakszervezetekkel, de legalábbis nem ellenségük, mint a Vaslady volt! Aki politikájával megalapozta ellenzékének, a Munkáspártnak több mint tíz éve tartó hatalmát. Csak a mai, alkalmatlan, de "küldetéses" kormányfő követi öngyilkos módon Thatchert szinte egy az egyben az állam leépítésében és a szolidaritás felszámolásában. Remélem, az MSZP is követi majd az akkori brit konzervatívokat, és hamarosan lemondatja a választókat átverő, az államháztartást csődbe vivő pártvezért!


Aczél írása vezércikként jelent meg. Ezért kérdezem: kit és mit képvisel a Népszabadság? A munkavállalókat, a baloldali és liberális értékeket és elveket, vagy netán az azokkal szembemenő, ultrakonzervatív politikát megvalósító kormányt?


A szerző közgazdász







A "nagy bányászsztrájk" idején Angliában éltem, megéltem azt, amiről a szerző legföljebb olvasott.


Arthur Scargill nem abba bukott bele, hogy "jogellenesen" szervezett sztrájkot. Hanem abba, hogy alábecsülte a többi szakma szolidaritási hajlandóságát és Mrs. Thatcher elszántságát. Maga a sztrájk - az tudniillik, hogy a bányászok, tiltakozván a tervezett bányabezárások ellen, és beszüntették a munkát - teljesen jogszerű volt. Egészen addig a pontig, amíg a sztrájkolók erőszakkal próbálták megakadályozni, hogy importált szén jusson az országba, s ilyenformán az erőművekbe. Scargill végső soron az áramszolgáltatást próbálta "blokkolni", s ezáltal az utca emberének haragját a kormány ellen fordítani. E vállalkozásához azonban az erőművi dolgozók nem csatlakoztak. De még ha csatlakoztak volna is: a törvény értelmében a "bányász sztrájkőröknek" semmi keresnivalójuk nem volt a kikötők, az erőművekhez vezető utak és az erőművek körül. Ilyenformán velük szemben - törvényes - erőszakot alkalmaztak. Nem hatástalanul. A "nap végén" a meghagyott bányák munkásai visszatértek a munkahelyükre, az elbocsátottak meg elfogadták a Szénhivatal - igen nagyvonalú - végkielégítési ajánlatát. A kormány a helyén maradt.


E történet keretét a Thatcher-kormánynak az a döntése alakította ki, hogy a menthetetlenül veszteséges brit bányákat bezárja, nem finanszírozza tovább. Ugyanezt tette az állami tulajdonban levő vas- és acélipari üzemekkel, hajógyárakkal stb. Akkoriban a brit szénminimum a duplájába került annak, mint amennyiért importálni lehetett. Ez meglátszott az áram árán.


Scargill fénykorában, a 8o-as évek elején-közepén nem múlt el nap anélkül, hogy a brit állami egészségügyben ne zártak volna be egy-egy kórházi osztályt (szülészetet, dialízisállomást stb.) anyagi okok miatt. A miniszterelnök ugyanis az egészségügyi kasszát nem tekintette felülről nyitottnak. Takarékoskodásra szorította. Anélkül hogy ebben az ügyben állást foglalnék most, csak nyugtázom, hogy Scargill soha nem mozgósította embereit a kórházleépítések és a kórházi szolgáltatások privatizálása miatt, noha azok "érintették" a bányászokat is. Ebben az értelemben a bányászvezér nem lépte át a hatáskörét. Sőt egyetlen más szakszervezet sem. Ehhez képest a Liga (Gaskó) illetékességébe tartozó vasutasoknak egyetlen követelésük van: az egészségbiztosításban elhatározott "modellváltás" visszavonása. Evégett határozott el a Liga határozatlan idejű sztrájkot, amely azonban a jelek szerint puszta vasutassztrájk lesz, s ebben az értelemben - legalább sok százezer munkavállaló kellő, tevőleges szolidaritása híján - nem fog célhoz érni.


A szerző nem találja különösnek, hogy az amúgy is sztrájkszegény Magyarországon, kevés kivételtől eltekintve, mindig csak az állami szférában történik munkabeszüntetés? Miért van az, hogy csak azok a szakszervezetek bátrak, amelyek a kormánnyal állnak szemben? Amikor én azt írtam le, hogy szeretnék már látni egy multisztrájkot is, ezt az ellentmondást reméltem (talán olyan iróniával, amelyik nem "jött át") érzékeltetni. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a nagy multinacionális vállalatok hogyan "fegyelmezik" az érdekkörükben tevékenykedő szakszervezeteket. Ennélfogva a "kussolás" okával is.


Aczél Endre


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld