Címlap Vélemény & vita Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
Szovjetvederbôl globálcsöbörbe PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 05. szerda, 16:12
Megjelent a Magyar Élet 207. november 15-i számában

Minden tekintetben átmeneti korszakban élünk. Lehet, hogy az 1000 bûvös
szám, ezer évenként letûnik a világ addigi rendje. Valamit éreztek az elsô
ezredfordulón, mert nagyon komolyan a világ végét várták, ami persze nem
következett be, csak megváltozott; Európában elérkezett a népek államok
rendjébe szervezôdésének korszaka, többek között a magyar állam létrejötte
is erre az idôre esett. Egyre világosabbá válik, hogy a mostani ezredforduló
ismét Európában hajtja végre a korszakváltó rombolás–építés munkáját, amibôl
ma már körvonalazható egy elháríthatatlan kulturális elkeveredés, a
tömegember elszaporodásával. A technológia az anyagtudományok
(nanotechnológia) terén folytatja felívelését, ami a komputerekkel már
elkezdôdött. A gazdasági globalizáció folyamatában mélyen benne járunk, ami
a szovjet táborban átélt kísérletezések utáni korszakban Közép-Európában oly
fájdalmas társadalmi sérüléseket okozott. Magyarországon különösen erôsek
ezek a fájdalmak a rendszerváltás mélyreható igazságtalanságai és káros
hatásai miatt, messzemenôen végrehajtották a kollektivizálást iparban,
mezôgazdaságban, kereskedelemben egyaránt. (A megengedett kisipar, háztáji
stb. csak a túlzások elfedését szolgálta.) Ennek arányában lett az állami
vagyon széthordása igazságtalan és felháborító.
Dr. Csath Magdolna közgazdász írja „Neoliberális átnevelô tábor” c. írásában
az alábbiakat:
„Magyarország a globalizáció legutolsó szakaszába, az emberek átnevelésének
idôszakába érkezett el az MSZP–SZDSZ koalíció újbóli hatalomra kerülésével.
Egy, az ország lakosságához képest szûk, de keményen összetartó, és a
nemzetközi tôke teljes támogatását élvezô csapat gátlástalanul és cinikusan,
az embereket semmibe véve, hazugságra mindig készen, élvezettel veri szét az
ország, rendszerváltás után még megmaradt értékeit, az egészségügyet, az
oktatást és a kutatás–fejlesztést.
Nézzünk néhányat az átnevelési példák közül. A liberálisokat vezetô Kóka
János kijelenti, hogy a társadalmat rá kell szoktatni az öngondoskodásra.
Mit jelent ez? Ez az üzenet annak a szélsôséges, fundamentalista és
agresszív neoliberális nézetrendszernek a megnyilvánulása, amely azt mondja
az embereknek, hogy egyedül vagytok, ne várjatok senkitôl segítséget,
támogatást, ha bajban vagytok. Vagyis, hogy mindenki egyénileg felelôs
mindenért; olyan, hogy közösség, társadalom és nemzet tulajdonképpen nem is
létezik. Mindenki viselkedjék úgy, mint egy »egyéni vállalkozó«, ha meg akar
gyógyulni, vegye meg a »szolgáltatást« a piacon, ha tanulni akar, az egyedül
az ô magánügye, ezért kerítsen rá pénzt, tôkét, és fektesse be ezt a tôkét
saját magába: vagyis vegyen oktatási terméket a piacon.”
A tôke szerepe a gazdasági életben vitathatatlan. Amíg az országnak nincs
elegendô saját tôkéje a fejlôdés fenntartásához, külföldi tôkét vesz
igénybe. De nem mindegy, hogy az mibe kerül, mert ha minden hozadékot
elvisz, ha adót sem fizet, vagy csak minimálisat, akkor saját tôke soha nem
lesz az országban. Nem lesznek hazai tulajdonú termelô üzemek, idegen kézre
kerül a termôföld, és ha a lakásoknak is csak bérlôi lesznek a magyar
milliók, akkor a szegénység és kiszolgáltatottság csak növekedni fog. Ma
ilyen állapotok vannak Magyarországon. Történelmi okok is közrejátszanak
abban, hogy egy rövid hír a múlt hónapban neuralgikus hatást váltott ki a
magyar társadalomban.
A Mááriv héber nyelvû izraeli napilap tudósított Simon Peresz államelnök
Tel-Avivban, október 10-én a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves
közgyûlésén elhangzott felszólalásáról. E szerint a súlyos pangásokat
kiheverve, „manapság Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ért el.
Az izraeli gazdaság virágzik”– mondotta Peresz.
Az államelnök ezután kijelentette: „Manapság gyarmatok létesítése és
hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg,
mekkora birodalmat épített ki magának rendôrség és katonaság nélkül Bill
Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel
szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs
pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes mûködésre, de a cégeket
nem kötik gúzsba a korlátozások. Izraeli üzletemberek befektetnek az egész
világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra
kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant,
Lengyelországot és Magyarországot” – mondta Simon Peresz izraeli államelnök.
Az idézeteket a Magyar Nemzet október 13-i száma közölte. A Peresz-szöveg
hitelességét pár nap múlva megerôsítette Büchler András, Izrael budapesti
nagykövetségének szóvivôje, aki „a szóhasználatot azonban („felvásárlás”)
egyszerre nevezte szerencsétlennek és korrektnek”.
A hír érthetôen felborzolta a kedélyeket Magyarországon. Birodalomépítésrôl
van szó, de nem gyarmatosítással, nem hadsereggel, hanem izraeli
üzletemberek befektetésével. Kár, hogy 1948-ban nem jutott eszébe a hódítás
ilyen módszere, ma már nagy Izrael lenne, békés szomszédsági környezetben.
És sokkal olcsóbban. Azért is érthetetlen, mert Izrael mai népe 90
százalékban bevándorlókból állt össze, a világ minden más országából
verbuválva, elhagyván békés és legtöbb esetben sikeres civil
foglalkozásukat, fegyveres hadi szolgálatra vállalkoztak, és élnek tartósan
hadi készültségben, családostól veszélyeztetetten. Bizonyára fontosabb volt
a nemzetépítés, ami tudvalevôen harcban, fenyegetettségben, gyôzelemben
érlelôdik. Találgathatjuk: egy régi nemzet eddig meg nem élt töténelmi
élményre vágyott? Másutt nacionalizmusnak, militarizmusnak nevezik, meg
idejét múltnak.
Amire Peresz utal, az a szabadkereskedelem lehetôsége. Megfordítva is
értelmes: a kereskedelem szabadsága. Ártatlannak látszó mondat, de ha nem
kölcsönös, ha egyoldalú, akkor baj van. Vegyük például az ingatlanok
felvásárlását, azon belül a budapesti lakásokat. Alig van jobb kiszámítható
befektetés egy uniós külföldi számára, mint kiadó lakást megvenni
Magyarországon, ami nemcsak bérjövedelmet hoz, hanem – mert olcsó – ára is
emelkedik. Írek és spanyolok és csak harmadsorban izraeli kettôs (magyar)
állampolgárok élnek a lehetôséggel. A felvásárlás emeli az árakat, a helyi
magyar dolgozó fizetése nem követi a lakásárak emelkedését, így örökre bérlô
marad, a bérösszeg kimegy az országból. Járulékosan ez is tartóssá teszi az
elszegényedést, épp úgy mint a kádári meg további adósságok végeláthatatlan
kamatfizetése.
Mindez természetes következménye az uniós csatlakozásnak, azon belül persze
annak a ténynek, hogy az európai egybeolvadással velejáró szabad piaci
gazdálkodásban bárki részére eladó bármi az országban. A bukfenc abban van,
hogy az alacsony magyar jövedelmekhez viszonyuló ingatlanárak elérhetôvé
teszik nyugati akár átlagpolgárok részére is a spekulációs vásárlást.
Tôkések részére pedig ott vannak a vállalatok, gyárak részére területek,
majd hamarosan a termôföldek, erdôk. Idegen tôkével idegen érdekek
telepednek be. A magyar állam feladta szuverenitását, sem az ország
természeti kincseibôl, sem az országban létrejött termelvényekbôl eredô
haszon feletti rendelkezés nem áll módjában.
Olvasmányos a „Judapest” nevû iternet honlap, abból idézünk egy részt:
„Az angolszász (»kapitalista hagyományú«) országokban az angolul »buy up«,
héberül »konim« kifejezések tulajdonképpen annyit jelentenek csak, hogy
valaki gazdaságilag magabiztos, és ezt ki akarja (tudja) fejezni. A 90-es
évek elején Amerikában pl. mindenki arról beszélt, hogy »a japánok megveszik
New Yorkot«; a japán jen »dübörgött« és pl. megvásárolták a Rockefeller
Centert, ami Amerika egyik jelképe volt (az egész Rockefeller Group a japán
Mitsubishi tulajdonában van, ahogyan a Columbia Pictures is; ettôl még
Amerika nem lett »a japánoké«).
Peresz azért nyúlt valószínûleg ehhez a kifejezéshez, mert Izraelben
jelenleg meglehetôsen pesszimisták és kishitûek az emberek az ország
helyzetét illetôen. Peresz ezzel a »szóvirággal« akarta ôket rádöbbenteni
arra: nem kell kicsi és törékeny országnak érezniük magukat, hiszen számos
sikerük is van. Peresz az izraeli gazdaság dübörgését, életképességét
kívánta aláhúzni a fenti mondatokkal.
– Jó. De akkor most Izrael megveszi Magyarországot vagy nem veszi meg?
– Nyugi, nem veszik meg. Ugyanakkor azt is érteni kell, hogy Magyarország –
ahogy Izrael is – a szabad, nyitott, demokratikus világ része. Ez azt is
jelenti, hogy piacgazdaság van, azaz szabadon vásárolhatunk és adhatunk el
dolgokat. Mi, magyar állampolgárok is szabadon »felvásárolhatjuk« pl. a szép
fekvésû ingatlanokat Horvátországban, a bankokat Montenegróban és Romániában
vagy akár a Gorenje-hûtôszekrényeket Ausztriában. Magyar milliárdos
üzletemberek (pl. Csányi Sándor vagy Demján Sándor) is nem csak
Magyarországon, hanem számos külföldi oszágban is beruháznak, vásárolnak
cégeket és ingatlanokat is. Magyarországra több milliárd dollár külföldi
tôke érkezik, de Izrael nincs egyébként a topban. A legnagyobb befek
tetô 2000 végén pl. Németország volt, akkor az állomány 37,4%-a német
eredetû volt. A második Hollandia volt 14,6%-kal, a harmadik Ausztria
8,9%-kal, míg a negyedik az Egyesült Államok 7,6%-kal. A szélsôjobboldali
lapok mégsem csörömpölnek a német vagy holland befektetések hallatán.
[www.judapest.org ]”
Meghallgattuk hát a védekezô érveket is, de aligha látjuk kiegyenlítve a
magyarok lehetôségeit a külföldiek viszonylatában azzal, hogy Csányi Sándor
vagy Demján Sándor épp úgy vásárolhat cégeket és ingatlanokat külföldön.
Majd ha az átlag magyar polgár úri passzióból németországi vagy
spanyolországi házat vásárol nyugdíjas éveinek megszépítése érdekében, akkor
beszéljünk egyenlô esélyekrôl. Az esélyegyenlôségrôl eszünkbe jut egy régi
mondás: mindenki egyaránt alhat a híd alatt, vagy vezetheti Rolls-Royce
kocsiját. Peresz elnök szóhasználata fókuszba állította az izraeli
gazdasági, befektetési részvételt Magyarországon, ami a „Judapest” 7 évvel
ezelôtti statisztikáját azóta túlhaladta. Valamilyen tárgyilagos és
szakszerû felmérés adna tisztább képet arról, hogy a külföldi tôke
terjeszkedése egy ország gazdaságában milyen mértékben kívánatos, mikortól
hátrányos.
A Miniszterelnöki Hivatal honlapján olvasható: „Magyarország további izraeli
tôkére számít. (MTI, 2005. március 1.) Az izraeli befektetôk a II. Nemzeti
Fejlesztési Terv mûködésében is jelentôs szerepet játszhatnak – mondotta
Kiss Péter az izraeli külügyminiszterrel folytatott megbeszélés után.
»Kormányzati háttér és garancia biztosításával kívánjuk orientálni az
izraeli befektetôket arra, hogy Magyarország déli és délkeleti térségeibe is
hozzák el a tôkét a legmodernebb technológiák területén« – hangsúlyozta Kiss
Péter. A Mi-niszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter kitért arra, hogy
Európában Magyarországon fektettek be legnagyobb mértékben izraeli
befektetôk, ami mutatja: Magyarország alkalmas szféra a vállalkozások
számára. Kérdésre válaszolva Kiss Péter közölte: a jelenlegi izraeli
befektetések az ingalanpiacon túl érintik a termelô szférákat is. »Azt
szeretnénk, ha a befektetések irányát a nanotechnológiák közös fejlesztése,
a kommunikációs technológiák felé vinnénk, hiszen ezen a területen Izrael
rendkívül sikeres« – mondta a kancelláriaminiszter. Izrael eddig csaknem
kétmilliárd dollárnyi tôkét fektetett be Magyarországon, »a lehetôségeink
óriásiak«, mindent megteszünk a kereskedelmi kapcsolatok erôsítésére –
mondta az izraeli külügyminiszter újságíróknak a találkozó után.
Szilvan Salom és Kiss Péter kancelláriaminiszter megbeszélésén elsôsorban a
magyar–izraeli gazdasági kapcsolatokról volt szó. A
miniszter-elnökhelyettesi posztot is betöltô Szil-van Salom egy jelentôs
üzletember-delegációval érkezett a magyar fô-városba.” – Miniszterelnöki
Hivatal.
Amint látjuk a jelenlegi magyar kormány keveseli az izraeli befekte-téseket.
Az izraeli gazdasági befek-tetések meghaladják a kétmilliárd (2,000 millió)
dollárt. A két ország közötti áruforgalom 2004-ben több mint kétszázmillió
dollár volt, a magyar kivitel közel kétszerese az Izraelbôl származó
importnak. A befektetések megoszlása a következôképpen alakul: ipari
beruházások (kb.: 125 millió dollár), távközlés (200 millió dollár),
ingatlan (700 millió dollár). Az izraeli befektetôk fôként az úgynevezett
„aktív” ingatlanokra koncentrálnak, mint pl. bevásárlóközpontok, (Plaza
Centerek Budapesten, Sopron-ban, Székesfehérváron, Csepelen, stb.) irodák,
hotelek, parkolók építése.
Általánosságban is, de az uniós keret lényege értelmében is elmúltak azok az
idôk, amikor az állam (a nemzetállam) vám- és árpolitikával, azok állandó
irányításával védekezô manôverezést gyakorolt az ország érdekeinek
védelmében. A történelmi kapitalizmus negyedik szakaszának nevezik a ’70-es
évek végétôl kialault fejleményt, aminek globális liberál-kapitalizmus a
neve. Fô jellemvonása annak ökonomizmusa, vagyis gazdasági alapozottsága, a
gazdaság elsôbbsége a társadalmi lét egyéb rendszereivel szemben. Ilyen
tulajdonságaival veszélyt jelent az emberiség humán és természeti
erôforrásaira. A Politikatörténeti Intézet megfogalmazásában:
„A neoliberalizmus a kapitalizmus szociális reformja ellen lépett fel a
tiszta megoldásokhoz történô visszatérés érdekében. Kérdés azonban, hogy
lehetséges-e egyáltalán »tiszta« globális kapitalizmus. Másképpen
fogalmazva: mûködhet-e úgy centrum-kapitalizmus a világrendszerben, ha maga
körül felszámol minden egyéb, nem kapitalista formációt? Hogyan alakul,
mitôl függ mindeközben a globalizálódó világrendszer legitimációja? Az
1970-es évek végétôl a tôke már-már levetette a polgári nemzetállami
keretekben szervezett államipolitikai közvetítettséget, s a világ-gazdaság
szuperstruktúráját elfoglalva közvetlenül uralkodik a gazdasági ágensek és
munkatársadalom felett. ... Korunk globalizációjára jellemzô a globális
pénzpiac növekvô autonómiája, a gazdasági viszonyok politikai egységeken és
kapcsolatokon túlmenô evolúciója, a helyi etikai és esztétikai források
csökkenô szerepe.”
Csak nagy vonalakkal érzékeltettük a szovjet kísérlet összeomlását követôen
megnyílt terjeszkedési lehetôségek gerjesztette féktelen szerzésre,
hódításra átálló (negyedik) kapitalista irányzat természetét, aminek nyomuló
árja sodorja Magyarországot, és nemcsak Magyarországot, a gazdasági
növekedés árnyékában a társadalmi egyenlôtlenség kilátástalanságába. Nagy
erôk mûködnek zabolátlanul, amikben a gyengék a vesztesek. Feltehetôen
átmeneti korszakot él meg a világ ezekben az évtizedekben, amikor már
jelentkeznek az ellenáramlatok is, de a kérdés, lesz-e elég kitartás a
túléléshez. A védekezés a nemzeti és a régiós összefogást kö-veteli, és a
komprádor-kalandorok eltávolítását.
 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld