Címlap
Magánvállalkozás a szocializmusban? PDF Nyomtatás E-mail
2007. december 02. vasárnap, 23:27
1980 forró nyarán Magyarországon három fiatal matematikus egyedi engedélyezés nélkül, törvényesen alapított egy magánvállalkozást, azért, hogy saját szoftverüket szervezetten adhassák el. Ezzel egy lavina indult el, és 1985–ben már több mint harmincezer magáncég létezett az országban. Arra a kérdésre, hogy miként vált ez lehetővé, jogi szempontból kerestem a választ.

 


Ideológiai és gazdaságpolitikai háttér


 


A jogi szabályozás bemutatásához az 1945. évet követő gazdaságpolitikai ideológia hullámszerű változásának ismertetése is szükséges. Ezek szerint három korszakot határolhatunk el egymástól: az első a szovjet mintájú központi tervutasításos rendszerrel kezdődik, és magába foglalja az 1953–as reformot, illetve az azt követő, 1965–ig terjedő időszakot; a második az új gazdasági mechanizmus korszaka, amely annak előkészítésétől az „ellenreformig” (1973) tart. A harmadik, 1977–től kezdődő szakasz, a polgári jogi társaság intézményének megváltoztatását is eredményező gazdasági liberalizáció időszaka, amelyet a folyamatos és egyre erőteljesebb nyitás jellemez. Ez utóbbi szakasz határát a gazdasági társaságokról szóló, 1988. évi VI. törvény előtt vontam meg.


 


Magyarország szocialista gazdaságának hullámszerű fejlődését mindvégig a központi tervezés jellemezte, gyakorlatilag csak az irányítási mechanizmusok változtak meg.[i] Az aktuális politikai beállítottságtól függő kedvező és kedvezőtlen időszakok váltakozása sem tudta azonban megszüntetni a magánkezdeményezéseket, igaz, a magánszektor összességében véve igen kis szerepet tudott vállalni a gazdaság egészét tekintve.[ii]


 


A magánvállalkozások legfőbb közös tulajdonsága a vizsgált időintervallumban az, hogy mindig a bürokráciától és annak valamely egyedi, diszkrecionális döntésétől függtek (koncessziós rendszer), így a pártállami időszakban mindig az aktuális ideológiának megfelelően működhettek, ha volt rá egyáltalán lehetőség. A korszak egészében ennek az ideológiának az alaptézise a kapitalizálódás, a „tőkés tendenciák” elkerülése[iii], nagyobb vagyonok, hatékonyabb kereskedelmi formák, valamint a tőkefelhalmozás kiküszöbölése volt. Egy hatékony és sikeres vállalkozás a folyamatos fejlődés érdekében egy bizonyos bevételi szint fölött megköveteli a tőkeegyesítést, és egy kereskedelmi társaság létrehozását, ezért a korszakra jellemző kisvállalkozások[iv] soha nem tudtak továbbfejlődni, bővülni.


 


A KTtől az 1988ik évi Gt.ig


 


A társasági jog a politikai ideológia következtében 1946–tól, az államosítás kezdetével hanyatlásnak indult, később azonban speciális fejlődési pályát írt le. Annak ellenére, hogy a parlament a Kereskedelmi Törvényt[v] a vizsgált időszakban sem helyezte teljesen hatályon kívül, az államosítás befejeztével a KT rendelkezései tulajdonosi oldalról kiüresedtek. A törvény által biztosított automatikus társaságalapítást a módosuló jogszabályok következtében az egyedi engedélyeken alapuló, koncesszionális rendszer váltotta fel, amellyel a társulni kívánó feleket kiszolgáltatták az államigazgatás diszkrecionális döntéseinek.


 


Kezdetben még a gazdálkodó szervezetek társulásai sem voltak elfogadottak, majd a „szocialista társulási modell” kialakulásával lehetővé vált ezek közös vállalkozásainak létrehozása. Az újfajta társulásokat erős állami felügyelet jellemezte. A szabályozás összetettségét mutatja, hogy többféle társulási rendszer is létezett egymás mellett, valamint, hogy az állampolgári életviszonyokra kialakított polgári jogi társaság is háttérszabályként szolgálhatott.


 


A magánszemélyekre vonatkozó társulási rendelkezések igen szűk körben és csak korlátozva voltak jelen a közkereseti társaságok formájában, míg a Polgári Törvénykönyvben a pjt.–k létrehozásának lehetőségét a törvényhozó szándéka szerint a kereskedelmi célt nélkülöző, mindennapi lét egyszerű személyegyesülései részére tartották fenn. A magánvállalkozók működését a szigorú szabályok, a folyamatos ellenőrzések és a magas adóterhek „tőkés tendenciák megakadályozása ürügyén” nehezítették meg.


 


A törvényalkotó a későbbiek folyamán már kifejezetten ösztönözte az állami szektorban a gazdasági társulások alapítását: különböző társulási formákat vezettek be, elismert lett az önálló társulási tulajdon, elmaradhatott az egyszerűbb formák esetében az egyedi engedélyezés, ezt az eljárás pedig a jogi személyek esetében jogszabályban megszabott, általános feltételekhez kötötték. Részben a jogalkotó akarata, részben a szabályozás összetettsége azonban a polgári jogi társaságon keresztül lehetővé tette, hogy magánszemélyek is részt vehessenek egyedi engedélyezés nélküli társaságok alapításában. A gmk.–k létrehozását a Minisztertanács kifejezetten a valós igények kielégítése érdekében tette lehetővé, amellyel ismét megteremtette a teljesen legális[vi] magánvállalkozás lehetőségét. A társulási jogot a Gt. helyezte ismét piaci alapokra, amely alapján már bárki alapíthatott gazdasági társulást, így az 1988–ra Magyarországon teljessé vált.


 


A polgári jogi társaság


 


A Polgári Törvénykönyvet 1953 és 1959 között, a magántulajdon jelentőségének visszaszorítása idején alkották meg.[vii] A kodifikáció során az is kérdéses volt, hogy a társaság intézményét a szocialista polgári jognak szabad–e tartalmaznia, így eredetileg a polgári jogi társaságot nem kívánták a készülő törvényben szabályozni.[viii]


 


A kis méretű magánjogi társaságok kapcsán ellenérvként merült fel, hogy ez a forma „alkalmas a nyilvánosságot kerülő, titkolt, gazdaságihatalmi célokat szolgáló tőkés szervezkedések (szindikátusok, kartelek stb.) létrehozására és működtetésére”[ix], így az könnyen a monopolisztikus gazdasági uralom eszköze lehet. Egy másik vélemény szerint a népi demokráciákban a kereskedelmi társaságok gyakorlati jelentősége csökkent, mivel a gazdaság alapját a termelési eszközök társadalmi tulajdona adja, valamint a termelési–elosztási funkciókat az állami vállalatok és a termelési eszközök magasabb szocialista formái, a szövetkezetek végzik, így „ilyen körülmények között van bizonyos veszély, hogy a társaság – meghatározott körben – a kapitalizálódás eszközévé válhat, különösen a kisipar és a kiskereskedelem területén”.[x]


 


A kodifikálás mellett azonban sokkal jelentősebb érvek szóltak, így kerülhetett szabályozásra a polgári jogi társaság intézménye. A törvényalkotó elismerte, hogy ilyen gazdasági–jogi alakulatok megengedett célokra nap mint nap alakulnak, illetve hogy „az átmenet viszonyai között kívánatos is lehet, hogy gazdasági vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységet az érdekeltek jogi személyiséggel nem rendelkező társas formában folytassanak (pl. mint munkaközösségek, alkotóközösségek stb.), vagy éppen a társadalmilag igen hasznos célokat többen gazdasági erejük összegzésével valósítsanak meg (pl. több vállalat közösen épít sportpályát)”.[xi]


 


A pjt. igen hasonló a közkereseti társaság kereskedelmi jogi intézményéhez, amely szintén nem rendelkezik jogi személyiséggel, és szorosan összefügg a tagok személyével (személyegyesítő jelleg). Jogi szerkezetét tekintve a jogközösség egyéb formáihoz is hasonlítható. A tulajdonközösségtől, az örökösök osztály előtti jogközösségétől azonban az különbözteti meg, hogy „a társaság mindig a felek elhatározásán alapul, a jogközösség egyéb változatai pedig gyakran egyéb körülmények folytán jönnek létre”.[xii]


 


A szerződésben a felek (tehát akár jogi személyek, akár szocialista szervezetek is) arra vállalnak kötelezettséget, hogy együttműködnek egymással a gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk elérése érdekében, valamint, hogy az ehhez szükséges anyagi eszközöket közös rendelkezésre bocsátják. Az indokolás szerint ez a cél lehet gazdasági, kulturális vagy egyéb más jellegű is, de az elengedhetetlen, hogy ennek elérése érdekében a tagok bizonyos gazdasági tevékenységet legyenek kénytelenek kifejteni.


 


A szabályozás kifejezetten megtiltja a kereskedelmi célt szolgáló polgári jogi társaságok létrehozását a tőkés tendenciák érvényesülésének veszélye miatt, valamint kizárta a kizsákmányoló tevékenység folytatását is.[xiii]


 


A jogszabályi háttér


 


Mint láthatjuk, a pjt.–ket a törvényalkotó a mindennapi élet egyszerű állampolgári társulásaira hozta létre.[xiv] A Ptk–t módosító 1977. évi IV. törvény azonban – gazdasági szükségszerűségből – megváltoztatta a pjt.–re vonatkozó szabályokat. A Ptk. XLVI. fejezetének egésze megváltozott, a fejezet címe „A társaság” lett. Eddig a fejezet kizárólag a polgári jogi társaság intézményét tartalmazta, de a módosítással a gazdasági társaság, a pjt., az építőközösség, valamint a közös háztartásban élők vagyoni viszonyai kerültek szabályozásra, így a kifejezetten a pjt.–re vonatkozó szakaszok száma nyolcról kettőre csökkent.


 


A Ptk. módosítása a társaság alapfajának a gazdasági társaságot tette meg, a polgári jogi társaság pedig az állampolgárok közötti társaság sajátos aleseteként került szabályozásra, oly módon, hogy a Ptk. 573. §–ának (4) bekezdése alapján mögöttes jogterületként a jogi személyek társulására vonatkozó gazdasági társaság szabályait kellett megfelelően alkalmazni.


Mivel a gazdasági társaság jogi modellje a polgári jogi társaság intézményén alapult, így javarészt – a jogi személyekre vonatkozó új rendelkezések kivételével a pjt.–re vonatkozó korábbi szabályok voltak rá érvényesek. A jogalkotó ezért a törvényben való ismétlést elkerülendő, a pjt.–re vonatkozó rendelkezéseket megcsonkította, és csak az állampolgári társulás jellegből adódó különbségeket (lex specialis) szabályozta e cím alatt, míg a közös szabályokat, az immár anyajogként (lex generalis) szolgáló gazdasági társulások cím alatt tárgyalta. Ennek következtében a polgári jogi társaságra vonatkozó eddigi szabályok egyetlen bekezdés és egy fordulat kivételével nem változtak meg, sőt, az átutalások folytán a szabályozás köre bővült.


 


Az új szabályozás lehetővé tette, hogy a felek közös név alatt működő polgári jogi társaságot is alakítsanak, ilyen esetben azonban a társasági szerződést ügyvédi munkaközösség (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kellett foglalni. A társaság a közös neve alatt jogokat is szerezhetett, és kötelezettségeket is vállalhatott, azonban ilyen esetben a tagok a gazdasági kötelezettségekért közvetlenül, korlátlanul és egyetemlegesen feleltek; e felelősség kizárása vagy korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan volt. A közös név alatt működő társaság nevét, a képviselet módját és a képviseleti jog esetleges korlátozásait, továbbá mindezek módosulásait a cégjegyzékbe be kellett vezetni.


 


Nem szerepelt az új rendelkezések között, hogy a „társaság kizsákmányoló tevékenységet nem folytathat, szocialista szervezetek kereskedelmi célra is alakíthatnak társaságot”, illetve, hogy „a tagsági viszonyból folyó személyes közreműködésért díjazást érvényesen kikötni nem lehet”. Ennek alapján tehát megállapítható, hogy kereskedelmi célra létrejövő polgári jogi társaságot – a törvény hatálybalépését követően – nem szocialista szervezet is létrehozhatott, és akár „kizsákmányoló tevékenységként”, szerződéses jogviszonnyal az általa végzett tevékenység egy részét másnak átengedhette[xv], valamint hogy a személyes közreműködésért nem volt tilos a díjazás kikötése.


 


A felvázolt gazdaságpolitikai folyamatok és így a társasági jog folyamatos változásának következményeként, 1978 március elseje után lehetővé vált az olyan közös név alatt működő, a cégjegyzékbe bejegyzett, magánszemélyek által létrehozott társaságok alapítása, amelyek részt vehettek a kereskedelmi forgalomban. Mindehhez szellemi szabadfoglalkozásúak[xvi] esetén egyedi engedélyekre sem volt szükség, így pusztán a törvényben meghatározott kritériumoknak való megfeleléssel lehetett társaságot alapítani, elkerülve ezzel a hatóságok ideológiai alapokon is nyugvó elutasítását. A szabályozás módosítása így a törvényhozó akaratával ellentétesen – vagy éppen annak hallgatólagos beleegyezésével – lehetővé tette, hogy az állampolgárok egy magasabb szintű, a kereskedelmi forgalom alanyaként is elismert társaságot ne csak jogi személyekkel társulva alapíthassanak, hanem egy másik magánszeméllyel szerződést kötve, a törvény erejénél fogva, egyedi hatósági engedélyek nélkül is.


 


A pjt., mint magánvállalkozás szerepe és jelentősége


 


Az első pjt. bejegyzése után egyre szaporodtak a cégbíróságon a társaság bejegyzése iránti kérelmek, és miután a sajtóban is megjelentek az ezekről szóló tudósítások, még nagyobb lett az érdeklődés az új lehetőségek iránt. A HVG 1981. május 2–án[xvii] már arról írt, hogy „beindult a társulási dömping”, és beszámolt arról, hogy az egyik napilap „az ország első, ma egyetlen magántársaságának” nevezte a System nevű rendszerszervező polgári jogi társaságot”, jóllehet „ez a társaság csak kis öccse lehet a már tavaly bejegyzett hasonló profilú Progressnek vagy a Logicnak, csak hogy néhányat említsünk a szakmából”. Szintén a HVG 1981. szeptember 26–ai számában[xviii] a következő bevezetővel készített riportot a „vállalkozási szakértőnek” tartott dr. Kun Tibor ügyvéddel, aki ekkoriban átlagosan heti két polgári jogi társasági szerződést látott el ellenjegyzésével: „százakra tehető azoknak a száma, akik mostanában önálló vállalkozásba fognak, de további néhány ezren kacérkodnak a cégüktől való teljes vagy részleges függetlenedés gondolatával”.


 


Arra a kérdésre, hogy hogyan is terjedhetett el a társulási kedv, szintén az ügyvéd adja meg a választ: „A mezőgazdaságban és a kisipari tevékenységben nemrég hozott könnyítések, az új vállalkozási formákról elterjedt bíztató hírek és nem utolsósorban a hírközlő szervek munkája nyomán társadalmi méretekben rokonszenvesebbé, egyes emberek számára vonzóvá vált a vállalkozás.”[xix]


 


Megállapítható tehát: a polgári jogi társaságok elterjedése tette lehetővé, hogy a rendszerváltás előtt kilenc évvel megkezdődjék egy szűk társadalmi csoport tőkefelhalmozása, amelynek tagjai 1988–tól – immáron demokratizálódó viszonyok között – valódi tőkés társaságokat hozzanak létre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az első tizennégy pjt. közül két társaságot kiragadva utóéletüket tekinve mindenki számára ismert cégeket ismerhetünk meg, a negyedik magánvallalkozásként bejegyzett Rolitron Pjt. pedig több átalakulás és összeolvadás után ma Synergon Informatikai Zrt. néven működik. Végül a tizenhatodikként jegyzett Cortex Pjt.–t alapító Bojár Gábor többségi tulajdonosként tavaly adta el egy német befektetőnek a Graphisoft S.E.–t, amely mellesleg az első hazánkban bejegyzett európai részvénytársaság volt.








[i] Csillag István: Vállalkozások és változások (in: Beszélő 1999/1. szám)



[ii] 1986-ban népszerűsége tetőfokán a vgmk-kban részt vevő dolgozók az iparban foglalkoztatottak 1,4%-át tették ki, akik az állami ipari termelés 0,9%-át állították elő. A termelés az ipari gmk.-knál az állami ipari termelés 0,5%-a, az építőiparban 7,7%-a volt. [Forrás: Laki Mihály: Kisvállalkozás a szocializmus után (Közgazdasági Szemle Alapítvány Bp., 1998) 43. o].



[iii] Indokolás a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének Javaslatához (Bp., 1959) 454. o.; Kun Tibor 33. o.



[iv] Kiskereskedők és kisiparosok egyedi hatósági engedéllyel alapított kkt-i és pjt-i lehettek; max. 4-5 fő részvételével, alkalmazott nélkül



[v] 1875. évi XXXVII. Törvénycikk; továbbiakban: KT



[vi] értsd: a jogalkotó szándéka szerinti



[vii] Vékás Lajos: Egy új polgári törvénykönyv történelmi időszerűségéről (in: Magyar Tudomány 2001/12. szám)



[viii] Kun Tibor: A társasági jog fejlődése 1945-től az új társasági törvényig in: Jogtörténeti értekezések 31. Ünnepi tanulmányok - Kovács Kálmán egyetemi tanár emlékére (Gondolat Kiadó Bp., 2005) 24. o.



[ix] Indokolás a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének Javaslatához (Bp., 1959) 454. o.



[x] u.o. 454. o.



[xi] u.o. 454. o.



[xii] u.o. 456. o.



[xiii] értsd: nem tag személyek alkalmazása



[xiv] pl. árokásás, parabolaantenna telepítése szomszédokkal, közös kerítés telepítése, stb.



[xv] Alkalmazottja, szakmunkástanulója, segítő családtagja azonban nem lehetett. Ld.: Vállalkozók zsebkönyve 1982 (Alkotó Ifjúság Egyesülés Bp, 1982) 34. o.



[xvi] A kereskedők és a kisiparosok társaságait továbbra is hatósági hozzájáruláshoz kötötték (ld.: 1977. évi 14. sz. tvr. 15. § (1), 1977. évi 15. sz. tvr. 3.§ (2))



[xvii] HVG 1981. május 2-ai szám 25. o.



[xviii] HVG 1981. szeptember 26-i szám 45-46. o.



[xix] uo. 45. o.

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld