Címlap Vélemény & vita A németek kitelepítése Magyarországról
A németek kitelepítése Magyarországról PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 30. péntek, 12:45
Figyelemmel olvastam az elűzött németek (svábok) emlékére a Parlamentben rendezett emlékülésről közölt Jogtalanul taszították ki a hazai svábságot című cikket (MH, nov. 18.). Mivel a konferencián az elűzöttek képviseletében magam is részt vettem, egy pontban ki szeretném igazítani egyébként korrekt és tárgyilagos tudósításukat.

Nem helytálló az a megközelítés, hogy "a történészek többsége ma úgy véli, (a svábok kiűzése) a szovjet megszálló hatóságok kívánságára történt." Ezt a nézetet a kommunista diktatúra bukása után, a kilencvenes években egyes történészek elterjesztették ugyan Magyarországon, ám az elűzöttek nem így élték meg, a dokumentumok mást tanúsítanak, és a konferencián sem hangzott el így ez az értékelés.

A dokumentumok tanúsága szerint a hazai svábság eltávolításának gondolata már a szovjetek megérkezése előtt megszületett, és jóval a potsdami konferencia előtt – ahol a magyar kitelepítési kérést a nagyhatalmak jóváhagyták – a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt köreiben már tárgyalták és szorgalmazták még akkor, amikor a kommunisták nem is voltak hatalmon.



A Minisztertanácsnak azon a végzetes ülésén, 1945. december 22-én, amelyen a kormány tárgyalta és megszavazta a kiűzési rendelkezést, a tizenkét miniszter közül csak négy volt a Magyar Kommunista Párt tagja, a többi parasztpárti vagy kisgazdapárti volt – ahogyan a miniszterelnök, Tildy Zoltán is kisgazda volt.

A kommunista miniszterek persze egyöntetűen megszavazták az elűzést, de nem ők döntötték el. Az igen szavazatok többsége nem kommunista volt. Ezt a tényt nagyon nehéz letagadni, és nem is volna értelme. Helytelen lenne egy hosszú ideig ápolt, és a példaképünknek nevezhető magyar történész, Bellér Béla által már a nyolcvanas években – helyesen – potsdami legendának nevezett, a magyar felelősséget elhárító törekvést most egy újabb fikcióval, egy kommunista legendával bővíteni.

Ami 1945 és 1948 között velünk, magyarországi németekkel történt – elhurcolás, széttelepítés, kiűzés – kizárólag etnikai alapú, a népi írók és a nemzeti politikusok által generált kollektív jogtalanságnak és embertelenségnek tekinthető, és ezt nem szabadna összemosni a később, 1948 után a kommunisták által ideológiai alapon (az osztályellenséggel szembeni fellépésként), tehát etnikai hovatartozástól függetlenül, a magyarságon is elkövetett gaztettekért.

Hasonlóan vitatható Németh Zsoltnak, a parlament külügyi bizottsági elnökének a lapban közölt véleménye, mely szerint "a németek kitelepítése a kommunizmus bűnei közé sorolható". Németh Zsolt ezzel erősen – és megengedhetetlen módon – leszűkíti a felelősök körét.



Az természetesen megfelel a valóságnak, hogy csak olyan országokból űztek el németeket, amelyekben később a kommunizmus eszméje szabta meg a társadalmi változásokat.



A hangsúly azonban itt a későbbre kerül, hiszen a németek elűzésének idején az érintett országokban (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország) még a nemzeti erők, és nem a kommunisták domináltak a vezetésben.



A kommunisták teljhatalma (Jugoszláviától eltekintve, mely Potsdamban nem szerepelt) később épült ki. Magyarországon 1948-ig, tehát a németség kitelepítésének idején is a Kisgazdapárt uralta koalíciós kormány kezében volt a hatalom. Ezért pontatlan Németh Zsolt közbevetése.

Jegyezzünk meg egy régi nagy igazságot: "Veritas liberabit vos et nos." Vagyis kizárólag az igazság szabadít fel és hoz össze bennünket; magyarokat, németeket és más európai szomszéd nemzeteket. Ezt valljuk mi, magyarországi németek, és ebben a hitben jöttünk el a minden vonatkozásban felszabadító hatású parlamenti emlékünnepélyről Budapestről.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld