Címlap Kultúra A női praktikák tárháza
A női praktikák tárháza PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 29. csütörtök, 11:01

óth Ildikó nem faros-melles nőként akar hatni Goldoni népszerű darabjának, A fogadósnőnek – amit sokan Mirandolina címmel ismernek – a címszerepében. A mind kiválóbb színésznőnek a Vidám Színpad előadásában erotikusabb és csábítóbb az arca. Látható rajta a női praktikák teljes tárháza, a szűzies, naiv ártatlanság megjelenésétől a vadító démonig, a szelíd mosolytól a haragos őrületig szinte minden.

És látható az is, amikor ez a nő megszeppen attól, hogy valamennyi körülötte lévő férfit magába képes bolondítani, tanulmányozható a már-már tragédiába forduló kétségbeesése. Az, hogy akár bűnösnek is tartja magát, miközben ő is csúnyán megperzselődik. Áldás az ilyen kifejező színészi arc, de sok emberismeret, munka is van benne, egyebek között a Novák Eszter rendezővel való közös munka, aki szinte Tóth Ildikó állandó munkatársa. Többen vannak jelen az Új Színház régi csapatából, így a másik főszereplő, Cserhalmi György is, érezhető, hogy kedvvel játszanak megint együtt. Cserhalmi végre ismét komédiázik, magába zárkózó, pokróc modorú, nőgyűlölő lovagot ad, akit persze aztán szintén elkap a gépszíj. Cserhalmi is ezerszínű, ijedt gyermek és begerjedt hím, akár egyszerre.



Novák Eszter nagyszerűen érti Goldonit. Egyik legjobb rendezése volt a Marosvásárhelyi Állami Színházban a Chioggiai csetepaté, az akkoriban nem éppen összetartó társulatból tudott remek csapatot formálni. A darabot később az Ódry Színpadon élvezetesen rendezte meg színinövendékekkel is. Goldoni kevésbé ismert vígjátékát, a Virgonc hölgyeket pedig Tatabányán vitte mulattatóan színre.



Azt nem állítom, hogy A fogadósnő a Vidám Színpadon olyan jelentős előadás, mint egykor a Zsámbéki Gábor által rendezett Mirandolina a Katona József Színházban, de az biztos, hogy üde, energiával, humorral, tehetséggel teli, jó ritmusú produkció, amelyben mindenki a helyén van. Magyar Attila zsugori, elszegényedett grófként indít vehemens támadást a rekeszizmok ellen. Schlanger András tehetős grófként perzselődik meg. Kovács Vanda és Borbás Gabi lecsúszott, nagyzoló, haszonleső színésznőkként kerülnek slamasztikába. Mihályfy Balázs öntudatára ébredő pincér, Kárász Zénó összevissza küldözgetett, pléhpofájú szolga.



A szereplőknek, ahogy az Goldoninál lenni szokott, be nem áll a szájuk, hihetetlen szógörgetegeket zúdítanak egymásra, perpatvaroznak naphosszat. Morcosak, mufurcak, örökösen zsémbelődők, már-már kibírhatatlanok, és mégis szerethetők. Nincs bennük rosszindulat. Csak örömet, elismerést, szeretetet akarnak csiholni maguknak. Goldoni még nem arról ír, amiről Novák rendezései is gyakran beszélnek, hogy ember embernek farkasa. Ez még egy átlátható, kiismerhető világ, amire minden kalamajka ellenére nosztalgiával nézhetünk.



A fogadósnő

Vidám Színpad

Rendező: Novák Eszter


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld