Címlap Vélemény & vita Csak őszintén
Csak őszintén PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 29. csütörtök, 10:39
Kiváló elemzését adta a jelen állapotoknak Matolcsy György (Alagútból alagútba, november 23.), de a kiutat nem mutatta meg. Nehéz is lenne ez neki, mert az övéivel kéne szembeszállnia. Egyrészt azzal, amit az ezredfordulón éppen az ő útmutatásával és miniszteri irányításával tettek, másrészt azzal, amit spirituális vezetőjük - bízom benne, hogy nem Matolcsy útmutatása alapján - most vizionál. Reményemet éppen az támasztja alá, hogy Matolcsy cikkében nem csatlakozott ezekhez a víziókhoz. Ha nem is mondott mást, de legalább azt sem.

Matolcsy a bajok elemzésében ügyesen megáll a kormányváltásnál. Ez emberileg érthető, s az is igaz, hogy a helyzet elfajulása a szocialista kormányok bűne. Ha ők rög-vest visszatérítik a gazdaságot a fenntartható növekedés pályájára, nem itt tartanánk. Felelősségüket nem csökkenti, hogy erről a pályáról nem ők térítették le az országot.


Az ezredfordulón az Orbán-kormány - Matolcsy irányításával - Münchhausen báróként a saját hajánál fogva akarta kihúzni a gazdaságot a nemzetközi dekonjunktúrából. Egy nem nekünk írt tankönyv kottájából játszottak. Ezt a kottát egy nagy, mondhatni, földrésznyi belső piaccal rendelkező ország egyetemi tankönyveiben írták le, de belső használatra. Az európai recesszióra válaszul erős költségvetési ösztönzőkkel gyorsították fel a belföldi keresletet. A világgazdasági konjunktúra beindulása után a költségvetési ösztönzőkkel megerősített (életre segített) gazdasági szereplők többsége nem tudott a szomszéd országok gazdálkodóihoz hasonlóan reagálni a pozitív fordulatra. A költségvetési szigorítások hatására a fiskális ösztönzők is kifulladtak. A szigorításokra meg épp a központi pénzosztogatások által megnőtt hiány miatt volt szükség. (A csapda!) A szigorítások óhatatlanul lassítják a növekedést, de ez önmagában nem magyarázhatja a gazdaság egy részének rossz reakcióképességét. És ez a rész pont az, amelyet az ezredfordulón - a nemzetközi dekonjunktúrával szemben - költségvetési ösztönzőkkel feltápláltak. Szervetlen gazdasági folyamatot indítottak el. Nem valós és tartós piaci igényekre indult be a növekedés, hanem állami akaratra, mesterséges keresletre, ami kifulladt, amikor a költségvetés nem bírta tovább. Egy csapásra kiderült, hogy a valós, saját forrásokkal alátámasztott piaci kereslet sokkal kisebb. Olyan kapacitások épültek ki, amelyek nem tudtak bekapcsolódni a fellendülő nemzetközi gazdaság véráramába.


A legkiválóbb elemzés sem segít, ha az "eredendő bűnt" nem ismerjük fel, nem valljuk be, mert akkor újra és újra el fogjuk követni. Ez pedig nem más, mint az állam túlterjeszkedése. Az állam nem avatkozhat be a reálgazdaság folyamataiba annyira, ahogy Matolcsy és Medgyessy idején tette. Ez nem csupán a költségvetési egyensúlyt borította föl, nem csupán az adósságot növelte, hanem ott is károkat okozott, ahol használni akart, a reálgazdaság megtámogatott szektoraiban. Hiszen épp e kiválasztottak kerültek most bajba.


Már pusztán a lakásépítési piac mesterséges felpörgetése megtakarítóból nettó adóssá tette a lakosságot. A lakossági megtakarítások elapadása a lakástámogatási rendszer miatt is felpörgő költségvetési hiánnyal együtt kiszívta a forrásokat, a hiteleket a vállalatok piacáról. Vagyis hosszabb távon éppen az a beavatkozás fékezte le a konjunktúrát, amellyel be akarták indítani. A tiszavirág-életű, mesterséges építkezési konjunktúra bizonytalan lábakon álló vállalkozások ezreit csalta erre az ingoványos területre. Ezek a vállalkozások most az újból felduzzadó vállalati körbetartozások okozói és kárvallottjai egyszerre.


Nem avatkozhat bele a politika korlátlanul a piacok szigorú belső logikát mutató rendszerébe. Már csak azért sem, mert

a piacok túlterjeszkednek a határokon. Az akarnok politika évekre visszavetheti a gazdaság szerves fejlődését. Örülök, hogy Matolcsy megállt a helyzet kiváló - bár időben korlátos - elemzésénél. Tovább nem is mehetett, mert a jobboldal szellemi vezetőjének sűrűn ismételgetett frázisai újra a korlátlan állami beavatkozás vízióját táplálják. Kétsége ne legyen senkinek: az általános adócsökkentés ígérete csak méz a madzagon, mert azzal egyáltalán nem fér öszsze az állami újraelosztásnak az a mértéke, amit a juttatások és a támogatások Orbán általa vizionált fenntartása (sőt növelése) megkövetel. Ezt tudja Matolcsy is, és a cikkében leírt általános megoldás (a jó politikára való átváltás) csak dodonai óhaj.


A szerző közgazdász


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld