Címlap Vélemény & vita Kis János téved
Kis János téved PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 29. csütörtök, 10:37

Kis János (Népszavazási versenyfutás, november 10.) a népszavazás alkotmányos jelentőségét illetően így fogalmaz: "Alkotmányos rendünkben a parlament az elsődleges; a népszavazás szerepe másodlagos, kiigazító - és ez jól van így." Nos, megítélésem szerint Kis János ebben alapvetően téved, s ezért nem helytálló az a megállapítása sem, hogy a Fidesz eredetileg hét kérdésből álló népszavazási kezdeményezése "kikezdi a parlamentáris demokrácia alkotmányos alapjait".

Állításomat az alábbiakban indokolom.


1. Maga Kis János idézi az alkotmány 2. § 2. bekezdését, mely szerint "a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, mely szuverén jogait választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja". Tehát a népakarat egyaránt megjelenhet képviseleti (reprezentatív) és közvetlen (participatív) részvétel formájában is, s a "valamint" kötőszó egyértelműen mutatja, hogy itt nem alá-fölérendeltségi viszonyról, hanem egyenrangú, egyenlő súlyú akaratérvényesítési formákról van szó! Ennélfogva a népszavazásnak a magyar alkotmányos rendben betöltött szerepét nem lehet másodlagosnak nevezni, az alkotmány - egyébként szükséges - értelmezése nem vezethet a benne szereplő világos, egyértelmű és vezető helyen lévő mondatok torzított értelmezéséhez.


Ezt alátámasztja, hogy a magyar alkotmányos berendezkedésben általában is fontos szerep jut a közvetlen demokrácia intézményeinek. Az alkotmány nemcsak ügydöntő és véleménynyilvánító népszavazásról beszél, hanem bevezette az országos népi kezdeményezés intézményét is. Az önkormányzatokkal foglalkozó 44. paragrafus (1) pedig így szól: "A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják." (Itt a valamint helyett az illetőleg szerepel, ennek jelentése ugyanúgy mellérendelő.) Az alkotmány tehát helyi szinten is kiemelt szerepet szánt a közvetlen demokrácia intézményének. Az alkotmányon túl az önkormányzati törvény rögzít még olyan intézményeket is, mint a közmeghallgatás, amelyet a helyi képviselő-testület évente legalább egyszer tart a helyi polgárok számára, a fórum, a városrészi tanácskozás, községekben a falugyűlés.


A fentiek egyértelműen azt mutatják, hogy a népszavazás nem véletlenül került be az alkotmányba, a közvetlen demokrácia intézményeinek széles körű és többszintű bevezetése a rendszerváltó és az alkotmányt megalkotó (pontosabban módosító) elit tudatos szándéka és akarata volt. Ezt utólag átértelmezni, ráadásul egy olyan jelentős személyiségtől, aki maga is tevőleges résztvevője, sőt egyik főszereplője volt 1989-1990-ben a demokratikus jogállam kiépítésének, mindenesetre meglepő. Ezt az átértelmezési kísérletet semmiféle politikai megfontolás nem támaszthatja alá, ellenkezőleg.


Természetesen senki nem gondolja, hogy a képviselet (parlament), illetve a közvetlen demokrácia fő intézménye, a népszavazás mennyiségi értelemben lenne egyenrangú. Nyilvánvaló, hogy a demokratikus politika is elsősorban döntéshozatali eljárás, s a modern, bonyolult társadalmakban a döntések legnagyobb részét nem lehet közvetlenül az emberekre bízni, mert erre érthető módon képtelenek. Még a közvetlen demokrácia különleges példája, Svájc esetében sem lehet azt mondani, hogy az évi több száz kisebb-nagyobb népszavazás mellett ne születne ennél jóval több szövetségi kormányzati döntés, s ehhez képest a többi európai országban, ahol van népszavazás, elenyésző a referendumok éves száma. Nem mennyiségi, hanem minőségi egyenlőségről van szó! Az országos népszavazások érthetően ritkák, s azok is kell maradjanak, mert súlyukat ez növeli meg. Ám ha mégis sor kerül rá, akkor a jelentősége nem másodlagos.


Kis abból indul ki, hogy Magyarországon képviseleti demokrácia van, s a népszavazások nem vonhatják el az Országgyűlés döntési jogkörét, "Az Országgyűlés ugyanis nem kötelezhető tetszés szerint". Persze hogy nem, hiszen a népszavazásra tűzhető kérdéseket erősen bekorlátozza az alkotmány, a népszavazásról szóló törvény és az Alkotmánybíróság ide vonatkozó összes határozata. De amely esetben megengedett a referendum, ott nem ez a helyzet! Hiszen hogyan fogalmaz az alkotmány? 28/B paragrafus (1): "Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet." Mit mond ez? Azt, hogy a népszavazás éppen az Országgyűlés döntési jogát veszi át azokban a kivételes esetekben, amikor a referendum érvényes és eredményes, s ennek semmi más alapja nincs, mint hogy "a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé". Ez a demokratikus berendezkedések alapjait jelentő népszuverenitás rousseau-i gondolata. S hogy a képviselők függetlenségét korlátozná a népszavazás intézménye? De hiszen (20. paragrafus (2)): "Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik", s az talán mégsem vitatható, hogy a referendum a közérdek egy igen lényeges megnyilvánulása?!


Semmiképp sem értem Kis Jánost, amikor azt próbálja nagy erőfeszítéssel sugallni: nem is biztos, hogy a népszavazások a parlament döntései felett állnak, hiszen elég az alkotmány ide vonatkozó 28/C paragrafus (3) bekezdését idézni: "Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező." Ez a paragrafus tökéletes logikai összhangban van a 28/B paragrafussal, és tökéletesen egyértelmű. Ismételten állítom: az alkotmány értelmezése nem jelentheti a félreértelmezését.


2. Kis János azt mondja - Orbán Viktorral vitatkozva -, hogy a Fidesz által kezdeményezett népszavazási kezdeményezés semmiképpen nem lehet új korszak nyitánya, ellenkezőleg, az "kikezdi a parlamenti demokrácia alkotmányos alapjait". Azért kezdi ki, mert el kívánja venni az Országgyűlés törvényalkotó hatásköreit, s a többségi kormányzás elvét is sérti. Ezzel nyilván azt kívánja állítani, hogy a népszavazás nem lehet politikai tartalmú, konkrétan kormányellenes kezdeményezés, nem lehet tétje egy adott kormányzat tevékenységének, sőt létének megítélése. Érzi, hogy ennek az érvelésnek elég látványosan ellentmond az 1989-es négyigenes népszavazás, amelyet éppen az általa vezetett SZDSZ és az akkori Fidesz kezdeményezett, hiszen annak a népszavazásnak kifejezetten politikai, kormány- és diktatúraellenes céljai voltak. E dilemmát azzal oldja fel, hogy 1989-ben rendkívüli helyzet volt, az Országgyűlés még nem volt demokratikus, s éppen ennek megteremtése érdekében kellett népszavazást kezdeményezni. 1990 óta azonban már jogállam és parlamentáris demokrácia van Magyarországon, innentől kezdve pedig nincs helye a "rendkívüli" népszavazásoknak. És annak sincs, hogy két ciklus között egy parlamenti többséget - azaz egy kormányzatot - népszavazással le lehessen váltani, ez nem lehet tét, miként az sem, hogy a parlament "mandátumának lejárta előtt feloszlassa önmagát".


Nos, megítélésem szerint ez az érvelés alapjaiban téves. A demokrácia jogi-alkotmányos kereteinek létrejötte nem jelenti azt, hogy ne jöhetnének létre ezen keretek között a demokráciát alapvetően veszélyeztető állapotok. Magyarország erre jó példa: országunkban a demokrácia veszélybe került, vis maior állapot alakult ki. Induljunk ki abból, hogy a modern demokráciák működésének és stabilitásának alapvető követelményét jelentik a szabad és tiszta választások. Magyarországon azonban 2006-ban éppen ezek a követelmények nem teljesültek. Ha pedig nem teljesültek, akkor már nem beszélhetünk nyugodt és kiegyensúlyozott demokráciáról. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszödi "vallomásából" ugyanis az derült ki, hogy ő és szocialista társai a 2006-os választások megnyerése érdekében folyamatosan hazudtak a nyilvánosság előtt, száz apró trükkel verték át a választókat, s nem tárták fel az ország valós társadalmi-gazdasági helyzetét, pontosabban annak éppen az ellenkezőjét sulykolták az emberekbe. Még súlyosabbá teszi cselekedetüket, hogy a választási győzelem érdekében az utolsó években bevallásuk szerint nem tettek semmit a gazdaság állapotának javításáért, helyette olyan intézkedéseket hoztak (ötéves adócsökkentési program, áfacsökkentés), amelyek a választók cinikus megtévesztését szolgálták. Ennek következményeként 2007 végére egyszázalékosra zsugorodott a gazdasági "növekedés", amivel Európában sereghajtók vagyunk.


S ezért fel kell tenni a kérdést: vajon mit ér, mennyire legitim az a választói felhatalmazás, amelyet az alapjaiban megtévesztett és félrevezetett választók adtak a szocialistáknak? Ki kell mondanunk: semmit, mert a választások nem tiszta feltételek között zajlottak le, következésképpen a demokrácia alapjai rendültek meg Magyarországon. Most valóban nem a rendszerváltás, a demokrácia létrehozása a tét, mint 1989-ben, hanem a demokrácia megvédése. Ez azonban legalább olyan fontos. Több mint egy éve elhúzódó politikai válság van Magyarországon, patthelyzet alakult ki, amelyben a kormányzat szinte cselekvésképtelen, az ellenzék pedig szűk mozgásterét sem tudja kellő mértékben kihasználni. Az eredmény látszik, mindannyian érezzük: az ország igen feszült állapotban van, egymást kiölik az akaratok, nincs egyetlen szférában sem előrelépés, helyette visszaesés mindenütt, stagnálás, depresszió. Az ország pedig sok fontos mutatóban Európa sereghajtójává válik. Mi ez, ha nem rendkívüli helyzet, amit azonnal orvosolni kell, mi ez, ha nem vis maior, aminek kezelésére nem szabad visszariadni a különleges megoldásoktól sem?! Nyilvánvaló, hogy most már Magyarország a tét, s nem a kormányzat vagy az ellenzék melletti "drukkerség".


Azt is látnia kell Kis Jánosnak: a jelenlegi alkotmány - melynek létrehozásában ő is oroszlánrészt vállalt - szinte semmilyen megoldást nem kínál a ciklusok közötti politikai, kormányzati válságok kezelésére. Gyakorlatilag lehetetlen leváltani egy erkölcsileg lejáratódott, legitimációjával küszködő és teljesíteni képtelen kormányzatot. Holott az európai demokráciák döntő többségében ilyen krízishelyzetekben el lehet jutni az előre hozott választásokig, vagy az államfő, vagy a kormányfő, vagy az ellenzék és a parlament alkotmányos jogaival. Nálunk ez nincs így. És ami nagyon fontos: ez már nem ellenzéki érdek. A válság mindannyiunkat fenyeget. S ha a népszavazás erre valamilyen megoldást kínálhat, akkor nem szabad elvetni a lehetőségét.


Kis János cikkén végig azt éreztem, hogy egyfelől érzelmi, másfelől - sajnos-sajnos - politikai szimpátiaokokból görcsösen ragaszkodik egy olyan alkotmányértelmezéshez, amely nem állja meg a helyét, másfelől pedig nem kíván szembenézni azzal, hogy az általuk létrehozott 1989-es alkotmánymódosítás már nem felel meg a 2007-es feltételeknek. Mindezek és a fentiek miatt az általam tisztelt szerző ezúttal nagy csalódást okozott nekem.


Ugyanis amíg a vezető baloldali és balliberális közéleti szereplők a jobboldaltól való félelmük miatt például az őszödi beszédet igazságbeszédnek és esztétikai élménynek képesek beállítani (lásd Nádas Péter), illetve inkább az alkotmányt is torzítva értelmezik, és lemondanak a közvetlen demokrácia legnemesebb és velejéig demokratikus intézményeiről, addig nagyon nagy a baj Magyarországon.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld