Címlap Vélemény & vita Kis Kövér-szótár
Kis Kövér-szótár PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 28. szerda, 16:59

Most is ő adta meg az alaphangot. „A kommunizmus áporodott levegője árad, valahányszor csak kinyitják a szájukat” – mondta hétvégén arra reagálva, hogy a kormányszóvivő szerint a Fidesz áll a Liga Szakszervezetek tüntetései mögött. Kövér bárhova megy, tud érdekeset mondani. Sőt, ha úgy alakul, „a fülét is levágatná”, vagy „ölni is tudna” a pártért. Ezt mondta már 1990-ben. Költői kép? Pedig hol voltunk még a strigáktól, a honkupecektől, vérszívó piócaelittől, a „kössük fel magunkat” korszaktól. Munkatársunk Kövér-szótára az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb hatású politikai stílművészének arcképvázlata is. „Tudjátok, kedves barátaim, hogy kik azok a strigák? Állattá változó, az emberek bensőjét emésztő boszorkányok. Ezen a kongresszuson a továbbiakban strigákról s egyéb ártó lényekről, honkupecekről és szellemi hajléktalanokról szó ne essék. Nem azért, mert ilyenek nincsenek, hanem azért, mert napjaik meg vannak számlálva”. Ki ne ismerné Kövér László (akkori ügyvezető alelnöknek) a Fidesz-MPP 2001. végi kongresszusán elhangzott látomásos mondatait? A politikai ellenfélre használt, Könyves Kálmán királyunktól plagizált „striga” kifejezés a 2002-es kampány egyik szakkifejezése lett.



De ne szaladjunk ennyire előre. Kövér morálisan már diákévei alatt magasan a többiek fölé emelkedett. Olyan volt, aki nem felejt, s ítélete könyörtelen. Már az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiuma 1983-as megalakításakor erkölcsi alapon akart dönteni arról, ki lehet tag. „Olyan, mindenkit utálok, és magamat is utálom típus volt... Önostorozásai hallatán híveitől elnyerte a »kollégium élő lelkiismerete« címet” – emlékszik vissza Fodor Gábor. (Petőcz György: Csak a narancs volt, 37. oldal.) A legendás „Bibó-szellemiségből” azért kivette részét: 1984 és 1990 között a Századvég egyik alapító szerkesztője volt. Öntudata és jóstehetsége már 1985-ben Szarvason, a IV. Országos Szakkollégiumi Találkozón megnyilvánult: „Mi, akik itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat – akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem; feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk.”



1988. március 30-án így lett. Elnökletével alakult meg a Fidesz. 1989-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, a parlamentbe a Fidesz–SZDSZ közös (pápai) jelöltjeként jutott be. Bár a párt homogénnek tűnt, 1989 és 1992 között két tábor alakult ki, egy zászló alatt. A Fodor–Molnár–Hegedűs-csapat a Fideszt továbbra is liberális pártnak akarta, míg az Orbán–Kövér–Áder-vonal számára a liberalizmus inkább a lázadás eszköze volt. Identitásukat – elvek helyett – az erőviszonyok határozták meg. Kövér gyorsan megtalálta politikai imidzsét, s morális „felhangját” is. Már 1991-től számon kérte, ki az „igazi” fideszes. És ki is mondta: aki az SZDSZ-szel kokettál, áruló. Az 1993-as frakcióülésen Fodor szemébe vágta: „Egyeseknek két párttagkönyvük is van.” Majd „mosolygó gyilkosnak” nevezte, aki aknamunkájával a Fideszt az SZDSZ martalékává teszi. Ekkor ajánlotta fel „fülét és életét” a pártért. Új Savonarolaként emlegették, aki dührohamai során pallossal űzné ki a gyanúsan és másként gondolkodókat a pártból. „Nem blöfföl. Inkvizítor, könyörtelen alkat” – vélte Fodor. „Vidéki” ifjúkora pedig kisebbségi érzést ébresztett benne. A frakcióvezető-választás vitájában a kinevezését ellenzőknek hamar tudtára adta: „Én is tudok késsel-villával enni.” Fodorék kiléptek, Kövér pedig frakcióvezető lett.





Szinte nincs olyan kijelentése, amellyel ne keltene feltűnést. Amikor az első demokratikus parlament napirend előtti „gyűlöletötperceiben” Szabad házelnök csengővel sem tudta rendre inteni a képviselőket, az akcionista hajlamú Kövér egy „Come back Stadinger!” feliratot tartott a magasba.



Bár funkciói változtak, Kövér – mint mondják – a Fidesz „fundamentuma”. Parlamenti bizottsági tisztségek és a frakcióvezetőség után 1994. novemberben, a párt V. kongresszusán alelnökké választották. 1990 és 1993 között a nemzetbiztonsági bizottság elnöke. Az Orbán-kormányban 1998 júliusától 2000 májusáig a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli „titokminiszter”. De a hangja változatlan: „Az egymással szemben álló politikai erők között nincsen meg a közös nevező, nincsen közös kommunikációs nyelv. Ezért aztán mind a két fél, attól függően, hogy melyik van ellenzékben, és melyik kormányon, attól retteg, hogy a politikai élet nem a váltógazdaságra jellemző módon zajlik, hanem egyfajta likvidálásra irányuló játszmaként, hogy olyan meccset játszunk, amiben a cél az ellenfél végleges eltakarítása” – dobta be a Magyar Demokratában 1999 januárjában. Ezt igazolja „maszek körben tett, izzó hangú folyosói megjegyzése”: „Egyenként fogunk benneteket levadászni...”












Deutschcsal és - még - Fodorral (Fotó: MTI)

2000-ben – a sajátos „kazettavásárlási akciót” követően – lemondott a miniszterségről, hogy a párt elnöke legyen. 2001-ben aztán erről is lemond, s 2002-ig ügyvezető alelnök. Üzeneteinek célkeresztjébe ekkor a „kommunista hazaárulók” kerülnek. A 2002-es választási kampány az addigi legkreatívabb megoldásokat hozza ki belőle. Íme, néhány – a teljesség igénye nélkül – a Kövér-szótárból: „szellemi terrorlegények”, „Lenin-fiúk”, „a tegnap piti kis cenzorai”, „börtönőrök”, „rendőrminiszterek”, „harmadosztályú Metternichek”, „muszkavezetők”,

„tegnapi hűbérurak”.



A kampány verbális betetőzése a méltán elhíresült 2002-es szombathelyi köteles ajánlata volt: „Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csakhogy én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, így nem érdemes élni. Tehát, hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat.”





2002-ben az országos választmány elnöke lett, s a poszt azóta is az övé. Harci kedve a választás után sem lankad, csupán a morális felhangok erősödnek. „A rendszerváltást lezárni a rendszerváltás ellenségeinek közéletből való kizárása nélkül nem lehetséges. Különben kiderül majd, hogy Ivan Ivanovics Ivanov KGB-rezidens instrukciói ellenére Medgyessy Péter a KGB ellen harcolt oroszlánt megvető (sic! – a szerk.) bátorsággal. Meg kiderül még az is, hogy a mi érdekünkben lövettek bennünket 1956-ban, a mi érdekünkben vertek minket az utcán még 1987–88-ban is” – olvassa fel 2002. június 22-én.



Kövér ugyanis nem az a lendületes szónok. Beszédeit rendre felolvassa. Nagyon is előre megírt mondatok ezek.

De az újabb bombákra egy ideig várnunk kellett. A párt 2004. márciusi szövetségi gyűlésén jött el az idő. A nagyérdemű megtudhatta, hogy azért hozták létre a Fideszt, mert tudták, hogy „az acélkék öltönyöket és vörös nyakkendőket lassan-lassan a ruhatárukban Pierre Cardinekre cserélők öltözete mögött ott van a bikacsök és az összecsukható davajgitár”. Jegyezzük fel a szótárba.



A Gyurcsány-éra új kihívásokat tartogat a rétor számára, bár eleinte a kommunistázást folytatja: „Érthetetlen, miként tudtak ezek három olyan miniszterelnököt adni az országnak, akik mindegyikének ilyen-olyan- amolyan módon köze van a kommunizmus legaljasabb, legrohadtabb szegmenséhez, az erőszakszervezetekhez, a pufajkásokhoz, a III-as főcsoportfőnökséghez vagy oldalági módon (sic! – a szerk.) szintén a III-as főcsoportfőnökséghez” – sziszegte 2005. augusztus 27-én.



A 2006-os kampány hajrájában a „lop-csal-hazudik” egészült ki a hazaárulós üzenettel. A „kormányzati pozíciókat bitorló maffiotikus politikai garnitúra”, a „gigantikus sátáni erők” elleni küzdelem vagy az „ezek, amit ma ellophatnak, nem szeretnék holnapra halasztani” formációkban.



Az SZDSZ is megkapja a magáét: „Az oktatásban például az a cél, hogy egy kis párt, valahányszor kormányra kerül az MSZP kegyéből, akkor azon nyomban rácsap az oktatási tárcára, s a saját, rusnya, ragyás képére formálja az országot a jövő generációk agyának átmosásán keresztül” – elemez 2006. március 29-én, egy berhidai választási fórumon. S a részletek: „Jó lesz a gyerek hülyén is munkásnak, legfeljebb leviszi az ujját a gép, mert nem tudja elolvasni a feliratot, hogy ne dugd az ujjadat a kések közé. Elnézést, hogy itten szörnyű dolgokról humorizálok, csak tudják, nehéz elviselni ezt komolyan, muszáj az embernek egy kicsit ironikusan fogalmazni, hogy ne törjön ki belőle az agresszivitás, mert az egy parlamenti képviselőnek sosem áll jól, nekem meg különösen nem, mert sokan vadásznak a szavaimra.”





Mert érdemes. Ki fogalmazna olyan színesen, hogy „tökéletes Abszurdisztán, ami lassan körülvesz minket”. Gyorsfordításban: ahol „a haveroknak lehet a lét kifelé folyatni egy újabb csatornán, egy újabb csapon, egy újabb lukon keresztül”, magyarázza 2007. május 23-án az Info Rádióban.



Kövér nem az a „gerinchajlítós”, színeváltó típus. Elveiért egykomájának, Orbánnak is nekimegy. Amikor idén májusban az Egymásért Egy-Másért Alapítvány visszaélései miatt Orbán vizsgálóbizottság felállítását sürgette, a volt titokminiszter rárivallt: a szolgálatok működőképességét nem lehet feláldozni a politikai tőkekovácsolás oltárán. Ilyen is van.














Kés a kézben (Fotó: Nehéz-Posony Kata)

Pedig a választás óta szinte minden energiáját a miniszterelnök személyének szenteli. Bár a „Gyurcsány Ferenc néven anyakönyvezett sajátos erkölcsi-politikai-pszichológiai problémakomplexum” vagy a „Gyurcsány Ferenc és tettestársai húzzanak el az ország éléről” típusú beszólások az enyhébbek közé tartoznak.



Közben azért új „klasszikusok” is születtek. A Heti Válaszban szeptember 6-án a hatalmat bitorlókat azzal vádolta, politikai összeesküvéseikkel „bolhacirkuszt csináltak a demokráciából”. S ugyanitt tájnyelvi rejtvényt is feladott, amikor azt mondta: „A gárda állítólagos veszélyein göbődünk...” „Göbődünk.” Nem könnyű „kicsomózni”. Fül kell hozzá. Kettő.


Forrás: 168 óra online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld