Címlap Vélemény & vita A megfelelő egyéniség
A megfelelő egyéniség PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 26. hétfő, 16:20
Napok óta azt ismételgetik a szocialisták, hogy a szerdai sztrájk és tüntetés nem volt sem civil, sem szakszervezeti akció. Hanem Fidesz-akció volt. Sőt: már a sztrájk előtti napon így szólt Nyakó István MSZP-szóvivő: "A Fidesz akarja megbénítani az országot."

(Nyakó István egészen különös szerveződése az anyagnak. Róla egyetlen dolgot érdemes és kell megjegyezni: ő volt Ódor Ferenc fideszes jelölt ellenfele a tavalyi országgyűlési választásokon, odafönt Borsodban. Köztudomású volt akkoriban, hogy Ódor Ferenc súlyos betegséggel vívja harcát. Nyakó pedig azzal kampányolt a borsodi falvakban, hogy "nem érdemes Ódorra szavazni, mert az (!) úgyis mindjárt meghal"… Na, hát ez a Nyakó. Hogy is írja Herman Wouk a Zendülés a Cain hadihajón-ban? Tudják, a nagy vízhiány idején, amikor Jorgensen zászlós a parancs ellenére lezuhanyozik az éj leple alatt, és Keith, az első tiszt ordít vele: – Jorgensen, kilenc ember vize, akik majd meghalnak a szomjúságtól, tűnt el abban a hatalmas repedésben, a maga két segge partja között! De nem is baj, mert úgyis oda összpontosul a maga egész egyénisége! – Na, éppen, mint a Nyakóé…)



De vissza hamar ehhez a sztrájkhoz!



Végre, most először történt valami ebben az országban. Ebben a sivár, kilátástalan országban. Végre először valami halvány esélye látszott a szolidaritásnak, az egymás iránt érzett felelősségnek és annak, hogy nem vagyunk birkák, vágóhídra menetelő békés barmok.



Ezt a reményt, ezt az esélyt kell valahogyan szétzúzni, tönkretenni. Bármi áron. Mert ha ebből a halvány esélyből és reményből lesz végre egy erős akarat, akkor vége van a mostani hatalomnak.



Szerte Európában sztrájkolnak a munkavállalók. Nem csak úgy, tessék-lássék – ha kell, akár napokon, heteken át. S ha kell, százezerszám vonulnak az utcára.



Minálunk, ebben a beteg közegben, ebben a beteg lelkű országban már az is csodaszámba megy, ha a vasutasok beszüntetik a munkát egy délelőttre, és ha csatlakoznak hozzájuk a volánosok, a pedagógusok – és még sokan mások. A megalázottak és megnyomorítottak.



Ezt kell most összekenni mocsokkal. Ezért dörzsöli oda magát a szerdához a Nyakó, az MSZP, az SZDSZ meg a Népszava. S így lesz a szolidaritásból, az egymás iránt érzett felelősségből fideszes akció a szocialista pártzsargonban.



Ismerem ezt, tényleg ismerem. Igaza van Kövér Laci barátomnak. Amikor 1988 tavaszán megalapítottuk a Fideszt, már másnap előálltak az akkori Nyakók, a hatalmas seggük partja között összpontosuló egész személyiségükkel, és azt mondták, hogy az imperialisták megbízásából tesszük, amit teszünk. Mi meg néztünk egymásra hülyén, és kérdezgettük egymástól, hogy hát akkor kit hívtak fel az imperialisták ezzel a megbízással? Én voltam a leggyanúsabb, mert hát az én családomat még 1946-ban kitelepítették az akkori Nyakók az "eneszkába". Tehát elég valószínűnek látszott, hogy Béla bácsi (Adalbert Bayer) volt a felbujtóm…



Mindegy is. Az már régen volt. S mert régen volt, azért látszik ennyire kristálytisztán, mennyire nem változott, mennyire nem tud változni egy emberféle gondolkodása, jelleme. A Nyakóké. Hogy is írja Szolzsenyicin?



"A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (…) egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki nem mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja." És lássuk be, Szolzsenyicin már csak tudta…



Amúgy két apróság még: amikor az MSZP félti a szakszervezeti mozgalmat a pártbefolyástól, az egészen különös és érdekes pillanat. Ugyanis az MSZP színe-virága a szakszervezetből érkezett. MSZP-s országgyűlési képviselők vezették-vezetik a "nagy" szakszervezeti tömörüléseket, amelyek – Nyakó debil mosollyal fűszerezett szavai szerint – nem csatlakoztak a szerdai megmozduláshoz. Kérdem én, csak a logika miatt is: nem azért nem csatlakoztak, mert érdekeltek a szocialista pártban?



S a végén a legfontosabb: teljesen mindegy, mit mondanak ezek. Már régen mindegy. Ami fontos: a szolidaritás és az egymás iránt érzett felelősség. S hogy ne legyünk birkák. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Pedig ott még csak nem is hazudozó gazemberek vannak kormányon…)


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld