A király háta mögött |
![]() |
![]() |
![]() |
2007. november 22. csütörtök, 14:45 |
A lámpa piros, szeretném megközelíteni legalább, ne tartsam föl a forgalmat, ha majd vált, de nem tudom, mert a kereszteződésben, félig a járdán, félig előttem terpeszkedik egy fehér Volkswagen Golf, marad nekem a záróvonal. Helyzetmeghatározásomban segítségemre van a szabálytalanul parkoló autó hátsó szélvédőjére ragasztott felirat:
"Most éppen a király háta mögött állsz." Nem éppen, mert félig mellette, de legalább helyesírási hiba nincs a mondatban. Értem én az üzenetet, naná, hogy ott állok, hol máshol, a nagy fehér király háta mögött. Akármi – ki – legyen is az. A király most éppen nincs itt, sürgős dolga akadt, rendőrt se látok, s ha volna is, nyilván engem igazoltatna, nem a királyt. Az pedig nagy baj volna, mert érvénytelen a zöldkártyám, a forgalmi lejárt, a biztosítást se fizettem be, egyik féklámpám rossz, a motor pedig zúg, mint a traktor. Éppen csak részeg nem vagyok, ez az egy lenne javamra írható rendőri intézkedés esetén. Előttem a király, én legfeljebb ázsiai vadszamár lehetek, az sem egy utolsó jószág, Jézus is vadszamáron vonult be Jeruzsálembe, erre viszont nem nagyon lenne alkalma még egyszer, ugyanis a vadszamár kihalóban van. Ilyen nagy fehér, fekete és más színű király viszont egyre több, és nem is mernék nekik szólni semmit, főleg pedig nem az ázsiai vadszamárral előállni. Műveltséget fitogtatni szigorúan tilos. Pedig, pedig. Akármilyen ronda ősz van is, és bármilyen csúf előttem ez a király, nekem Márai jut eszembe, 1947-es naplójában döbbenten ír a tavaszról, a virágzásról, hogy a természet milyen közönyös az emberi aljassággal, öldökléssel szemben. Ma már ezt sem írhatná le, nem úgy tavasz a tavasz, nem úgy nyílnak a virágok ebben a városban, és sehol a világon, mint régen, hanem fuldokolva. Hazamegyek, ma még túlélem a fehér királyt, és ellenőrzöm Márait. Forrás: Magyar Hírlap Online |