Címlap Kultúra Korunk Zrínyije Tokióban
Korunk Zrínyije Tokióban PDF Nyomtatás E-mail
2007. november 19. hétfő, 13:57

Mindig izgalmas a találkozás Drago Stambukkal. Horvátország egyik legismertebb kortárs költője és a horvátok tokiói nagykövete ugyanis nagy hatással van az emberre. Verseivel pedig néhány hete a Japán Írók Klubjának tagjait bűvölte el, ahol Jadranka Stojakoviccsal, az 1984-es szarajevói téli olimpia hivatalos dalát is jegyző bosnyák énekessel közösen adta elő műveit. A költő-orvos-diplomata, aki sokban hasonlít a horvát származású író és államférfi Zrínyi Miklóshoz, lapunknak mesélt életéről.

1. A kreatív elme bármiből előnyt tud kovácsolni.


Egyetemista voltam, amikor a szüleimtől egy bőrborítású naplót kaptam karácsonyra. Az első vers, amelyet ebbe írtam, egy Brac szigeti olajfáról szólt. Később a teleírt napló első díjat nyert a fiatal jugoszláv költők versenyén. A kötetben a nyelvvel kísérletezgettem. Egy kicsit esetlennek tűnt a kezdet, de én ebből előnyt kovácsoltam, mert sikerült létrehoznom valamit, ami hasonlít az avantgárdhoz.



2. Betegségek horvát névvel.


Hétéves voltam, amikor azt kérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Erre rávágtam, hogy orvos, mert segíteni szerettem volna az embereken. Az apám ezt aztán addig-addig hajtogatta, amíg tényleg orvos nem lettem. A költészetet és a szakmát viszont nem tudtam kettéválasztani, hiszen horvát neveket adtam a betegségeknek. Én találtam ki például a kopnica elnevezést az AIDS-re. A szó arra utal, hogy a betegségben szinte lefogy-elfogy az ember, mint a hó, amikor elolvad. Igaz, a köznyelvben kevésbé, inkább a szaknyelvben és a nyelvészek körében terjedt el a kifejezés.



3. Felléptem a politikai AIDS ellen.


A 80-as évek közepén Londonban dolgoztam, hepatitises betegeket kezeltem, és az AIDS-et kutattam. Részt vettem az első, AIDS-re specializálódott intézet létrehozásában is, amelyet Diana hercegnő nyitott meg. Londonban tudtam meg, hogy a jugoszláv állami vezetés feketelistára tett - amit ők Fehér Könyvnek hívtak -, mivel korábban egy horvát-bosnyák antológiát szamizdatként jelentettem meg. Azért sem tetszhettem nekik, mert népszerűsítettem a horvát nyelvet. Ennek hatására egyre aggodalmasabban figyeltem a jugoszláv eseményeket. 1986-ban már éreztem, hogy problémák lehetnek, és akkor döntöttem el, hogy nemcsak az orvosi, hanem a politikai értelemben vett AIDS-szel, a küszöbönálló jugoszláviai veszedelemmel is foglalkoznom kell. Elkezdtem komolyan törődni a horvát ügyekkel Londonban, ahol aztán jó kapcsolatba kerültem számos közéleti személyiséggel, például a friss Nobel-díjas Doris Lessinggel és Margaret Thatcher volt miniszterelnökkel is. Thatcher megbízott bennem, és a térséget érintő ügyekben gyakran kérte ki a véleményemet. Így aztán először nem hivatalosan, aztán hivatalosan is én képviseltem Horvátországot Londonban.



4. Hazaszeretet és a józan paraszti ész.


Sokan mondják nekem otthon, hogy folytatnom kellene az orvosi pályát. De orvosként százaknak, diplomataként viszont millióknak tudok segíteni. Költőként pedig nem én vagyok az első diplomata, Octavio Paz vagy Pablo Neruda is képviselte országát. A diplomácia egyébként nem más, mint a józan paraszti ész vegyítve a hazaszeretettel. Én addig akartam diplomata lenni, amíg Horvátországot biztonságban nem érzem, de rá kellett jönnöm, hogy egy kis ország soha nincs biztonságban.


Idealista vagyok, de persze tudom, hogy a politika csak ritkán az. Tisztában vagyok vele, hogy a mai világban mindig az erősebbnek van igaza. De úgy érzem, ha ez sokáig folytatódik, akkor olyanok leszünk, mint a Titanic. Énekelve és táncolva, a veszélyekről tudomást sem szerezve rohanunk a végzetünk felé. Mindannyiunk küldetése, hogy hozzájáruljunk, hogy a világ letérjen erről az útról.


Drago Stambuk 1950-ben született a Splithez közeli Brac szigeten. Szakmáját tekintve orvos, de ő az egyik legismertebb és legnépszerűbb kortárs horvát költő is, harminchárom kötete jelent már meg. Műveit tizennégy nyelvre, többek közt angolra, spanyolra, albánra, oroszra, arabra és japánra is lefordították. Diplomataként képviselte már országát Londonban, Delhiben, Kairóban és az arab világban is, jelenleg pedig Horvátország tokiói nagykövete.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld