Címlap
Gyurcsány bátorsága és nyíltsága PDF Nyomtatás E-mail
2005. február 16. szerda, 09:56


Amióta világ a világ, akinek hatalma van, annak igazsága is van, vagy legalább is sokkal könnyebben vétkezhet a társadalom erkölcsi elvárásaival szemben. Idáig azonban az volt a szokás, hogy ezeket az erkölcstelenségeket eltitkolták, nem egyszer szigorúan meg is büntetve azokat , akik megpróbálták a hatalmasok erkölcstelenségeit nyilvánosságra hozni.

Most azonban jött valaki, aki bátran és
nyíltan erkölcsösnek hirdette meg azt, amit mások eltitkoltak.



Mint ismeretes, a rendszerváltást
követően nagyon sokaknak sikerült a korábbi politikai, gazdasági
hatalmukat, befolyásukat, kapcsolataikat személyes vagyonná konvertálni. A
legkülönbözőbb trükkökkel privatizálták a nemzeti vagyont a saját cégükbe
kft-ikbe, részvénytársaságaikba. Nem volt nehéz dolguk, hiszen többnyire az
előző rendszer által létrehozott igazgatósági tanács tagjaiként
bagóért eladhatták a rájuk bízott vagyont az idő közben létrehozott
magántársaságaikba. Ismeretes Antal József híres kijelentése: „Tetszettek volna forradalmat csinálni...”.
Valójában forradalom nélkül is meg lehetett volna akadályozni a spontán
privatizációt, a nemzeti vagyon későbbi gátlástalan szétlopását. Például
azzal is, hogy a rendszerváltás első pillanatában azonnal fölszámolják a
régi vállalati tanácsokat és újakat hoznak létre a helyükben, abszolút békés
körülmények között, valahogy úgy, ahogyan ez 1956-ban is megtörtént, a
Munkástanácsok, a Nemzeti Bizottságok létrehozásával. Tehát forradalom nélkül
sem volt törvényszerű, hogy kecskére kellett bízni a káposztát.



Történt, ahogy történt, az új gazdasági elit,
az új kapitalisták és földesurak létét, hatalmát, gazdasági, politikai,
kulturális befolyását ma már hiába is próbálnánk megkérdőjelezni. A
hatalmukon túlmenően azonban még valami szemet szúr: a stílusuk, a
mentalitásuk azokkal szemben, akik nevében a rendszerváltás előtt
gyakorolták a hatalmat, s tehettek bármit, amit jónak tartottak. Hozzájuk
képest egy Weis Manfred (Csepel Művek), Láng László (Láng Gépgyár), Csonka
János (Csonka Gépgyár), Ascher Lipót (Tungsram), Eszterházy, vagyis a régi
világ tőkései, földesurai sokkal humánusabbak, emberségesebbek voltak az
alkalmazottaikkal szemben, no meg okosabbak is, mert tudták: az Ő érdekük
is a munkás, beosztott elégedettsége, s legalább annyi bért kell biztosítaniuk,
amennyiből azok eltarthatják önmagukat és a családjukat. Mint ahogy azt is
tudták, nem tilthatják ki a gyáraikból a szakszervezeteket, mert ezzel a saját
érdekeiket is veszélyeztetnék.



Hol vagyunk már ettől? Hol vannak
ettől az új tőkések, az új földesurak?



De hogy visszatérjek a bevezetőben
feltett kérdésre: mint említettem a nemzet vagyonának szétlopásáról sohasem
beszéltek nyíltan, mindig csak arról lehetett szó, hogy Ők ügyesebbnek,
tehetségesebbeknek, szorgalmasabbaknak bizonyultak, mint mások, mint azok, akik
a gyárakból az utcára kerültek, akik elveszítették állásukat, akik mind a mai
napig nem tudták kiheverni a rendszerváltás gazdasági következményeit.



Most azonban megjelent egy új, egy nyílt, egy
bátor hang, s ez Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hangja. Ő ugyanis
egyenesen megmondta, hogy nem tartja erkölcstelennek, hogy élt a
lehetőséggel, a kapcsolati tőkével, hogy – ha az érdeke úgy kívánta –
nem itthon, hanem külföldön adózott. Nemcsak hogy nem szégyelli mindezt, de
büszke is rá.



A Kádár rendszer 20-22 milliárd dolláros
adósságából napjainkra 160 milliárd dollár lett. És akkor még volt nemzeti
vagyon, amit el lehetett adni, amiből csökkenthető lett volna az
adósság. Ma már ilyen vagyon nincs, legfeljebb vagyon-morzsák maradtak, amit
éppen most igyekeznek mielőbb privatizálni. A kiút tehát – mondják a
kormányzati politikusok – a hitelfelvétel, akár uzsorakamatra is, amit persze
majd nemzedékeknek kell kifizetniük, vállalva az alacsonyabb bért, az alacsonyabb
nyugdíjat, a kilátástalanságot. Országértékelő beszédében Gyurcsány Ferenc
ismét bátor és nyílt volt: vagy leáll a fejlődés vagy nem lesz béremelés,
vagy elveszítjük Magyarország versenyképességét, vagy igenis tudomásul vesszük
az újabb hitelfelvételeket.



Tehát megint csak az lehet, amit Ők
diktálnak. Biztos, hogy ebbe így kell belenyugodni?

 

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld