Címlap Kultúra Koltai Lajos második játékfilmje után is a rendezői székben marad
Koltai Lajos második játékfilmje után is a rendezői székben marad PDF Nyomtatás E-mail
2007. szeptember 28. péntek, 16:41

Koltai Lajos operatőr Kertész Imre Sorstalanság című Nobel-díjas regényének megfilmesítése után újra a rendező székébe ült; tegnap mutatták be Magyarországon Este című filmjét. Koltai követi a fiatal filmesek munkáit, hiszen szerencsére vannak még Magyarországon "képírók". Azt is hozzátette, hogy következő munkája szintén rendezés lesz. – Kik és hogyan találták meg az Este forgatókönyvével?

– 2005 végén a torontói filmfesztiválon vetítették a Sorstalanságot, ott keresett meg azzal egy nagyon jó nevű hollywoodi ügynökség, hogy nagy hatással volt rájuk a film, és fontolóra vennék, hogy dolgozhatnánk együtt. További hívások jöttek, és ebből újabb találkozó lett Los Angelesben. Ott kaptam négy forgatókönyvet, köztük ott volt az Este. Addigra már kértem tanácsokat, és kihagyhatatlannak ítéltem a helyzetet. Ekkor beszéltünk először közös munkáról, majd jött egy telefon – konkrétan az Estéről volt szó –, mert a Focus Features producerei nagyon komolyan érdeklődtek irántam. Egyébként az Este már ez előtt kétszer elindult, két különböző rendezővel, de nem jutottak el még a forgatásig sem; engem gondoltak a harmadik nekifutásra.



– Miért önt választották?

– Úgy vettem észre, hogy valószínűleg a Sorstalanságból kivilágló emberszeretet fogta meg őket: hogy hogyan lehet az filmbéli szereplőt, az embert így szeretni, így menni vele, így tekinteni rá. Azon túl, hogy a Sorstalanság feldolgozásának módja is tetszett nekik.



– Mivel fogta meg őket végleg?

– Elszántan mentem a meghallgatásra, elmondtam, milyen filmet csinálnék az Estéből, hogyan fogom bevonni a természetet, a bogarakat, a naplementét, minden részletet; és azt is, milyen színészgárdát képzelek el.



– Ez egyezett az ő elképzelésükkel?

– Hihetetlen, de igen. Sőt a későbbiekben is szabad kezet kaptam, azt mondták, az számít, hogy "Lajos boldog legyen".



– Vanessa Redgrave-et is az ön ötlete alapján kérték fel a haldokló Ann szerepére?

– Ő volt az első és az egyik legfontosabb színész, aki eszembe jutott. Egy remek beszélgetés után – amelyen elmondta, hogy mennyire szereti a magyarokat, és az ötvenhatos események alatt többször is kiment a londoni szolidaritási tüntetésekre – azt mondta nekem, hogy a forgatókönyvet olvasva azt érezte, ez a szerep nem egészen ő, de ha igazán akarom, szeretné eljátszani nekem az idős Annt. Aztán fokozatosan megtaláltam az anyákat és lányaikat – többek közt Mamie Gummert és Meryl Streepet –, remekül összeállt a színészgárda. Igazán szép a filmben, hogy látszik a valódi vérvonal. És hozzá kell tennem: annak ellenére szívesen jöttek, hogy nagyon-nagyon kevés pénzt kaptak az amerikai gázsikhoz képest.



– A filmben van egy jelenet, amikor Claire Danes egy különleges blúzt visel, amelyre magyaros motívumok vannak hímezve. Szándékos ez? És ha igen – a körülményekhez és a forgatókönyvhöz képest – magyar rendezőként miért nem vitt többet a filmbe magyar sajátosságokból?

– Mert szerintem nem is lenne szabad a magyarságot belevinni; ez egy amerikai történet. Sőt akik régóta ismernek, azt mondják, így is európai filmet csináltam amerikai háttérrel. Sok ilyen véleményt hallottam, hiszen az Este filozófiája teljes mértékben európai. A blúzról pedig csak annyit: véletlen a hasonlóság, ezt csak mi, magyarok fedezzük fel.



– Térjünk mégis hazai terepre: mi a véleménye a legfiatalabb rendezőgenerációról?

– Nagyon szeretem Török Ferencet, Pálfi Györgyöt, Fliegauf Benedeket; örülök, hogy vannak képírók Magyarországon. Tarr Béla is ilyen, nagyon tisztelem őt a munkáiért, képben dolgozik – markánsabban ugyan, mint én, mert én a történetnek is fontos szerepet tulajdonítok –, de ez a film. Tudomásul kell venni, hogy a film elsősorban képi üzenet. Ezért szeretem Pálfi Györgyöt is a Hukkle óta, és említhetnénk Janisch Attilát, és még sok más nevet. Nem hagynám ki a felsorolásból az Inforg Stúdiót, Muhi Andrásékat sem, akik fiatal tehetségeknek adnak lehetőséget. Ez óriási dolog! Mindenhol ott vannak a világon, és hihetetlen, hogy mit tesznek a magyar filmért. Szerintem nem elég méltó módon támogatjuk ezt a tevékenységet, jobban el kellene ismerni a munkájukat.



– Mivel foglalkozik mostanában? Fényképezés vagy rendezés lesz a következő munkája?

– Rengeteget olvasok, négy új forgatókönyvet kaptam csak az elmúlt napokban, várom, melyik kerül igazán közel hozzám. De ami biztos: a következő munkámban is rendezőként veszek majd részt.







Pályakép



1946-ban született, 1965 és 1970 között végezte el a Filmművészeti Főiskolát, a hetvenes évek egyik legjelentősebb magyar operatőre. Dolgozott többek között Mészáros Mártával, Maár Gyulával; a legtermékenyebb munkakapcsolat Szabó Istvánhoz fűzi. A Szabó rendezte Oscar-díjas Mephistóval, illetve a Hanussennel vált nemzetközileg elismertté. A nyolcvanas évektől jórészt külföldön dolgozik; A napfény íze és a Az óceánjáró zongorista legendája című filmekért Európai filmdíjat kapott. A Malenáért operatőri Oscar-díjra jelölték. Operatőrként több mint ötven filmben dolgozott, egyebek közt a Veri az ördög a feleségét, A ménesgazda, a Megáll az idő, a Nagy utazás, A gyönyör rabjai, a Ha egy férfi igazán szeret…, a Rokonok, a Csodálatos Júlia című mozikban; rendezőként a Sorstalansággal debütált, és már látható a hazai mozikban második rendezése, az Este is.


Forrás: Magyar Hírlap Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld