Címlap Vélemény & vita Árrobbanás és más agrárbajok
Árrobbanás és más agrárbajok PDF Nyomtatás E-mail
2007. szeptember 28. péntek, 16:04

Franciaország nem fél az uniós mezőgazdasági politika újragondolásától, sőt támogatja azt, beleértve az agrártámogatások mértékének csökkentését is - jelentette ki Nicolas Sarkozy a magyar Országgyűlésben mondott beszédében. E meglepő kijelentés nekünk ugyan újdonság, de nem előzmények nélküli.

A szerző közgazdász, vállalkozó, 1991-1994 között a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára



A köztársasági elnök néhány nappal magyarországi látogatása előtt egy mezőgazdasági kiállítás megnyitóján már vázolta ez irányú reformelképzeléseit a francia élelmiszer-termelők előtt. Biztos lehetett abban, hogy ezekkel nem arat nagy sikert a francia parasztok körében, de úgy vélte, hogy a mezőgazdaság sem maradhat ki a francia gazdaság és társadalom egészét érintő nagy megújulásból. Úgy tűnik, az elnök a Közös Agrárpolitika (KAP) valódi reformját szeretné, amely már nem a termelés mennyiségi biztonságán alapul, hanem minőségi és környezetvédelmi garanciákon; s amely az agrárpiac szabályozásához már nem használ olyan piactorzító eszközöket, mint az ártámogatások vagy az intervenciós felvásárlás. Sarkozy szerint a KAP-támogatások rendszerének átalakítására nemcsak a közösségi agrárköltségvetés kényszerű lefaragása miatt van szükség, hanem azért is, mert a már közel 50 milliárd eurós éves támogatás ellenére sem látszik pozitív elmozdulás. Az agrárjövedelmek egyre jobban elmaradnak a más szektorokban elérhetőknél, így a mezőgazdasági munka egyre kevésbé vonzó, s erősödik a kontraszelekció. Mindezek következménye, hogy az

uniós élelmiszertermékek egyre kevésbé versenyképesek a világpiacon, a termelés stagnál, illetve számos területen csökken. Ehhez hozzátehetnénk, hogy az EU a WTO miatt is kényszerhelyzetben van, hiszen a megrekedt tárgyalások továbblendítésének egyik feltétele az uniós agrárvámok jelentős csökkentése, a protekcionizmus leépítése lenne. Sarkozy budapesti látogatása során azt javasolta, hogy a két - a mezőgazdaságban erősen érdekelt - állam közösen vitassa meg a KAP módosításának elveit, választ keresve arra, hogyan lehetne felszámolni a fent említett súlyos hatékonysági deficiteket.


A felkérést a magyar kormány bizonyára elfogadta - már csak diplomáciai megfontolásból is -, de kérdés, tud-e élni a kínálkozó lehetőséggel az a magyar agrárszektor, amely szinte minden alapvető agrárpolitikai kérdésben politikai hovatartozástól függő - gyakran homlokegyenest eltérő - nézeteket hangoztat, és amely a rendszerváltoztatás óta csak abban tud egységre jutni, hogy "minél több támogatást a magyar termelőknek". A belépés óta figyelem, és az idei nyári megnyilatkozások alapján szomorúan tapasztalom, hogy a KAP intézményrendszerével, a támogatási programok és az uniós piacszabályozás működési elveivel a hazai agrárpolitikusok és mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek képviselőinek jó része, de még a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke sincs tisztában mind a mai napig. Hogyan várhatnánk el tőlük alkotó gondolatokat, hasznos - Párizs, és tegyük hozzá, Brüsszel által is elfogadható - javaslatokat a KAP átfogó reformját célzó viták során?


Hiányos felkészültségüket ismerve, azt hiszem, sehogy. Példaként említhetném az intervenciós kukoricatenderek ügyében tett enyhén szólva is különös javaslatokat. A mezőgazdasági bizottság elnöke nemes egyszerűséggel azt követelte, hogy az

aszály miatti relatív takarmánygabona-hiány enyhítése végett a magyarországi raktárakban lévő, az EU tulajdonát képező kukoricakészletre "tegye rá a kezét a kormány", és azt adja el támogatott áron a magyar állattartó gazdáknak. Az egyik szakmai szövetség vezetője az állattenyésztéssel foglalkozó, Magyarországon bejegyzett gazdaságoknak követelt 5 százalékos árelőnyt a kukoricatendereken. Mások úgy vélték, hogy a külföldi és a hazai kereskedőket ki kellene zárni az intervenciós pályázatból, mert ők úgyis csak nyerészkedni akarnak a gabonával. Még az agrártárca részéről is elhangzott olyan javaslat, hogy a minisztérium által felkért kereskedő cégek a megvásárolt uniós készletet a piacinál alacsonyabb áron adják tovább az állattenyésztőknek. Brüsszelben nem kis megdöbbenéssel kommentálták e "konstruktív" ötleteket, de hasonló értetlenséget váltottak ki a gyümölcstermelők követelései is, miszerint előre, pontos felmérés nélkül, azaz "bemondásra" fizesse ki a kormány vagy az unió a tavaszi fagyok által okozott károkat.


Aki ilyen ötletekkel áll elő, annak vagy fogalma sincs az uniós piacszabályozás logikájáról, működtetésének mechanizmusáról, vagy sanda belpolitikai szándékból ötletel, maga is tudván, hogy javaslatai Brüsszel által eleve elfogadhatatlanok lesznek. Kezdjük azzal, hogy az EU ugyan 27 szuverén tagállamból áll, de egyben egységes "közös piac" is. Különösen igaz ez az agrárpiacra, melynek szabályozásához a tagállamok felhatalmazása alapján évente sok milliárd eurós költségvetési forrást használnak fel. Ha a kereslet és kínálat egyensúlya megbomlik, piaci zavar keletkezik, mint például most a gabonaágazatban. Brüsszelnek az Európai Unió egészének érdekeit kell szem előtt tartania, amikor egy intervenciós eszköz alkalmazása mellett dönt. Romániában például még a miénknél is pusztítóbb aszály volt az idén, és tényleges hiány keletkezett búzából, kukoricából egyaránt. A fenti logikából kiindulva a román állattartók inkább lettek volna jogosultak az itthon betárolt uniós kukoricára, mint a mieink. Az olyan javaslatok, mint a kereskedők tenderből való kizárása, vagy hogy az unió a szabadpiaci árnál alacsonyabban húzza meg a minimumárat pedig azért elfogadhatatlanok, mert Brüsszel is tudja, hogy egy ilyen korlátozás egyszerűen és bármikor kijátszható, ezért alkalmazása a korrupció melegágya lenne.


Az elmúlt hónapok történései azonban arra is rávilágítottak, hogy az intervenciós készletek piacra dobásának módszere messze van a tökéletestől. Sokaknak viszszatetsző lehet, ahogy multinacionális kereskedő cégek "halálra" nyerték magukat a tendereken, miközben állattenyésztő gazdaságok rendre veszítettek, és végül a nyertes kereskedő cégtől voltak kénytelenek beszerezni a takarmánynak valót. Bebizonyosodott, hogy az EU gabonapiaci szabályozása, az intervenciós készletek kezelésének módja jelenleg nem alkalmas arra, hogy érdemben segítsen az állattartókon, amikor nyilvánvaló a baj. Pedig most, amikor irracionális magasságokba szökött a takarmánygabona ára, valóban szükség lett volna célzott beavatkozásra annak érdekében, hogy ne zsugorodjon tovább az amúgy is padlón lévő magyar (román) állattenyésztés.


Sarkozy ajánlatát elfogadva agrárszakembereink - az elmúlt hónapok tenderezési tapasztalatait felhasználva - megalapozott javaslatokat tehetnének az uniós piacszabályozás átalakítására, vagy akár csak finomítására. Például azt, hogy kötelező legyen kis - egy-két ezer tonnás - tételeket is meghirdetni, arányosan megosztva a régiók között. Az MVH jelenlegi tenderezési gyakorlatával a több tízezer tonnás mennyiség megvásárlására képes nagy kereskedőcégeket hozta helyzetbe, a csak kisebb tételek megvásárlására képes állattenyésztők eleve esélytelenek voltak. Az adonyi Magtárház Kikötő Kft.-nél raktározott félmillió tonna kukoricát például két tételben hirdették meg (292, illetve 213 ezer tonna), melyre egyben lehetett csak pályázni. E két tételszámon meghirdetett kukoricának csak a letéti díja (10 euró/t) külön-külön meghaladta a félmilliárd forintot, piaci értéke pedig a 11 milliárdot! Kinek volt esélye e tételek megvásárlására a nagy multinacionális kereskedőcégeken kívül? Nyilvánvalóan senkinek.


Az elmúlt hónapok másik slágertémája a mezőgazdasági nyersanyagok árának robbanásszerű emelkedése volt. Való igaz, hogy a búza, a kukorica, a napraforgó és a repce ára egyaránt történelmi rekordot döntött az európai és a hazai piacon is, ami számos alapvető élelmiszer - liszt, kenyér, növényi olajok, margarin - termelői árának szükségszerű emelkedéséhez vezet szerte a világon. Láthatóan mindenkit izgatott, hogy ebből mennyi gyűrűzik tovább a kiskereskedelmi árakba. Valóságos licit kezdődött a kormánypárti és ellenzéki agrárpolitikusok, agrár-érdekvédelmi szervezetek és élelmiszer-feldolgozók képviselőinek részvételével. Indításként a mezőgazdasági bizottság elnöke 40-50 százalékos általános élelmiszer-áremelkedésről vizionált, de kormánypárti politikusok és a szakmai-ágazati érdekképviselők sem adták alább 20-30 százaléknál. Sokan úgy érezték, most meg kell szólalni a fogyasztók (választók) érdekében, mert a helyzet e jóslatok alapján valóban drámainak tűnhetett. A drasztikusnak tűnő áremelkedés elkerülése céljából azonban többnyire olyan megoldási javaslatok kerültek elő, melyek a piacgazdasági realitásokkal finoman fogalmazva köszönő viszonyban sem voltak. A húsipari lobbi a hús és a húskészítmények áfáját 20-ról 5 százalékra akarta csökkenteni, egyes ellenzéki politikusok pedig élelmiszerár-befagyasztást követeltek a kormánytól. Egy kormánypárti képviselő pedig úgy gondolta: megoldás lehetne, ha a gabonafelesleggel rendelkezők terményüket kölcsönbe adnák a rászorulóknak. A jó példával elöl járva, maga is szétosztott néhány mázsa kukoricát a környékbeli állattartók között. Számomra azonban az volt a meglepő, hogy Gráf József miniszter is hasonló elképzeléseket hangoztatott. Az 5 százalékra történő áfacsökkentés ötletét még a kormány elé is beterjesztette. Mentségére legyen mondva, azzal a megszorítással, hogy csak akkor kerülne sor az áfakulcs mérséklésére, ha a húsárak 20 százalékot meghaladó mértékben emelkednének az ősz folyamán.


A nyár elején kezdődött mezőgazdasági nyersanyagár-robbanás hatása már az augusztusi inflációs indexben megjelent. A KSH szerint az élelmiszerárak egy év alatt 10,9 százalékkal drágultak, s miután most importált termékekkel nem lehet az árakat kordában tartani, mint a csatlakozás első éveiben, várható, hogy a következő hónapokban az élelmiszerár-index tovább emelkedik Magyarországon. Kérdés, hogy mennyivel? Meggyőződésem, hogy az áremelkedés mértéke jóval kisebb lesz annál, mint amit egyes politikusok jeleznek, de annál is, amit a termelők vagy a feldolgozók jogosnak tarthatnának. A legnagyobb drágulás a napraforgóolaj, a margarin, a sütőipari termékek és a tojás esetében várható, de átlagos mértéke nem lesz több 15-20 százaléknál. A tej- és a hústermékek kiskereskedelmi ára ennél is kevesebbel - 10-12 százalékkal - emelkedhet az ősz folyamán. Azért nem többel, mert a hazai vásárlóerő véges, a megszorító intézkedések következtében hazánkban jelenleg éppen csökken a reáljövedelem. Az élelmiszer-feldolgozók emiatt többlépéses, időben akár több hónapra is elnyújtott áremelési taktikával fognak kísérletezni. Most csak 5-10 százalék, majd januárban további néhány százalék, aztán a jövő tavasszal vagy ősszel, ha megáll a lakossági jövedelmek zsugorodása, akár újabb 10 százalék is lehet az áremelés mértéke néhány alapvető élelmiszer esetében.


Az infláció alakulása - különösen az élelmiszerek esetében - izgalmas, közérdeklődést kiváltó, hálás téma, mely mindig ad lehetőséget megszólalásra. Mégis azt javaslom a tisztelt agrárpolitikus és érdekvédő társaimnak, e probléma megoldását hagyjuk a piacra, no meg azokra, akik mélyebb összefüggéseket is látnak makrogazdasági kérdésekben.


Helyette készüljünk fel - magyar érdekeket szolgáló, más tagországok által is befogadható javaslatokkal - a KAP megújítását szorgalmazó tárgyalásokra. Sarkozy jól érzi: új közösségi agrárpolitikát kell megfogalmazni, mert a jelenlegi láthatóan zsákutcába visz. Egyrészt, mert finanszírozhatatlan, másrészt, mert nem tudja érdemben fékezni a mezőgazdasági munkahelyek megszűnését, mert a növekvő támogatásokat igazságtalanul egyre szűkebb és egyre gazdagabb agrárvállalkozói rétegnek juttatja, és nem utolsósorban azért, mert az uniós gazdaságok világpiaci versenyképességének folyamatos romlását eredményezi.


Magyarország mezőgazdasági adottságai közismerten kiválóak, exportpotenciálunkra ma is büszkék lehetünk, és most is nettó élelmiszer-exportőrök vagyunk. Még mindig van tehát vesztenivalónk. Ha azonban csak olyan gyermeteg ötletekre telik tőlünk, mint amilyeneket a nyáron hallottunk, akkor valóban veszíteni is fogunk.


Forrás: Népszabadság Online

 

Kapcsolódó cikkek

Bicolor template supported by Naturalife Greenworld